Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1857

11 „Ex aurora diem." 3Iondani szokták nagyon is lalálólag a réffiek. — A tanodai ifjonc kora viselete majdnem kétségbevonhatlan körrajzát mutatja késő jövőjének. Ki mi és milyen leend idővel, már kis korában jobbadán elárulja, homlokán és viseletében hordozva egész beiénjének többnyire csalhatatlan küljellegeit elannyira, hogy a lélektanilag vizsgáló lavateri szem ritkán csalódik physiognom nézeteiben, és gyakran az ifjonc képéről lelkének egész állapotát, erkölcsi helyzetének egész mivoltát leolvasni képes. — A lélektanilag működő tanár figyelemmel alkotja észleleteit és nem mulasztja el előadásaiban szivéhez szólni azon tanoncnak, kinek veszélyes lelki állapotát már külsejéről meghatározta magának. S boldog a viaszhajlékony szivü, és még nem egészen romlott növendék, ha ime biboros korány gyanánt fölpirkadó jó alkalmat fölhasználva, a mondottakat magára alkalmazza s idejekorán a veszélyes tévutról visszalép. — De fájdalom! a könnyelmű tanonc nem hallja a drága hangokat; vagy ha hallja is, megszokta már hallani és magáévá nem tenni azokat. „Beszéljen a tanár, hisz kötelessége ; énmajd cselekszem, a mint nekem tetszik;" — igy szokott gondolkodni; bárha gondolatát addig, míg a tanoda falai közti fegyelem fogva (mint ö mondani szokta) tartja, kimondani nem meri is, de hej! sokszor elmondja aztán, midőn már véletlenül a tanéveket keresztül úszva a tágasabb és szabadabb s éppen azért sikos és veszélyes nagyvilág szinterére kilép, hol nézeteivel ellenkező jó barátai — az ő üdve fölött szüntelen őrködött tanárok — már nem hallhatják s kegyes atyai intelmeikkel többé útba nem igazíthatják! Azok a gyönyörű eléadások, melyek az iskolai tanórák alatt a tanár ajkairól naponta lehangzanak, unalommal töltik el a könnyelmű tanonc kedélyzetét. Ugy megnéz, ugy vigyáz, mintha elméjének minden fonalán egy-egy uj ismeretet tartana már fogva a mondottakból: esze azonban és szive akkor is ott jár, ahol csak imént érzékeinek mámorát itatta: a szórakozottság, és többnyire veszélyesen kellemesb foglalkozások pókhálós, tarka virányain. Kiküldi a jövőbe gondolatait, tervez, határoz, készen áll; sokszor határzatát társaival is közli egy alattomosan fogalmazott levelkén, melyet a padalatti tiltott utakon csúsztat leghívebb pajtása kezéhez; de arca- s szemével mindig a beszélő tanáron függ, hogy öt eláltassa, megcsalja. Szegény, bárgyú fiú! észre sem veszed, hogy nem a tanárt, hanem igenis önnönmagadat csaltad meg, szerencsétlen! — Szánandó vagy, minthogy a kincsek aknáiban járva , míg a taneléadások aranynál drágább perceiben a legneniesb 2*