Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1856
5 s keresztényerkölcsi fejlettségiek korotokkal párhuzamosan előre haladjon. A katholikaegyház, melynek magasztos szelleme fényes napsugárként intézeteinket átlöveli, ebben is iránytűül szolgál. Ö az ismeretekkel csupán nem elégszik meg. 0 az egész embert és minden tehetségeit öszhangzólag akarja kiképezni, kiművelni Ízlését, szokásait s erkölcsiségét. Már pedig józanul senki sem tagadhatja, hogy iskoláink mostani rendszere bőven el van látva mindazon eszközökkel, melyek az igazi keresztény bölcseség megszerzését a legcélszerűbben eszközlik; hisz minden oda van irányozva, miszerint kiki maga is boldog legyen, — melyet csak a nyugodt lélek, s a szemrehányásoktól ment lelkiismeret élvezhet — s másokat is boldogíthasson; azaz: hogy józanul, értelmesen, kellemesen és erényesen éljen, senkit se bántson, s az egyház s hazájának hasznos tagja legyen. Azonban az iskola ügyét virágzó állapotba helyezni törekvő tanrendszer legyen bár a legjobb, kéznél lehetnek a leggazdagabban fölszerelt musaeumok, ifjúsági könyvtárak, növény-, ásvány-, állatgyűjtemények, teke s földabroszok, mindezt a legcélszerűbben fölhasználni tudó, kiképzett s a legjobb tapintatu tanárok hasznotokra csak ugy fordíthatják, ha fiúi bizalmas odaengedéssel viseltettek azok iránt, kiknek legfőbb föladatuk, legforróbb vágyuk boldogságtokat kieszközleni; ha romlatlan kebletek, mint jó föld a magot, barátként fogadja az egély harmattisztaságú gyöngyeivel rezgő tudományosság elemeinek csiráit. Mert hisz igazán csak az boldogíthat, minek Isten a kezdete, s nem más, hanem ismét csak Isten a vége. Sikert hozó tudományosság legyen tehát a soha ki nem apadó élelforrás, melyből szívnotok kell az élet romlatlan nedűjét; ez tápláljon gyermek, ifjú, férfi s agg korotokban; csak az ilyen tulajdonok tesznek benneteketkedvesekké az Isten elölt, kinek biztos segélyére számithattok: „Quia nunquam vidijustum derelictum" a koronás próféta szavai szerint; szeretetreméltókká a jó emberek előtt, kik ösztönszerűleg rokonszenveznek az igazságossággal, s elejbe teszik a tökéletesbet a kevésbbé tökélyesbnek, s pártfogolják a jót a rósz ellenében. — Sokat igényel polgárától az élet, tehát tőletek is az iskola, mely nem más, mint kifolyása az életnek; hátramaradnatok nem szabad, hanem összes tehetségtek fölhasználásával arra kell törekednetek, hogy az életben fölküzdhessetek oda, hova a gymnasialis intézetek magyar növendékeinek eljutniok szükséges, ne talán némi igazsággal az mondassék felölünk, hogy mindenben hátra vagyunk!?
