Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1855

6 I. \d b I db bár távol — végre elenyészik; s ez mihamarabb ott fog megtörténni, hol igen is különböző tömöltségü földrétegek érintkeznek s határolják egymást. Ha puhább földanyag zavartatik föl a többször emiitett földalatti erőktől, nagyobb alakulhatása (Bildsamkeit) miatt sokkal erősebbek ingásai, mint az idomtalan sziklatömegeké *), vízhullámok pedig a leghevesebb mozgást tanúsítják. Kemény, különösen pedig rugalmas testeken terjed a nyert lökés a nélkül, hogy ezek helyzeteikből szét- s elhányatnának; csupán az ellentelt s legtávolabbi rész vagyis a megmozdult tömeg véghatára mutatja élénken a mozgató i erő romboló hatását! x () OüOOOOO 0 « Tegyünk kísérletet s igazoljuk ezzel a fenmondottakat. Ábránkon I. a függő tekék sorozata majdnem mozdulatlan marad, bár az elsőnek a felemelése s tovalökésével létrejött erőben részesült mindenik közbeeső golyó, de a lökést közlő tekével ellentett legutolsó x mutatja leginkább az erő nagyságát, elugorván az egymást érintő golyóknak nyugalmas sorától; avagy rakjunk össze jj^ több egyenlő tömegű s nagyságú — fából készült •— kockaalakokat 5®. s ra-— gaszszuk egymáshoz; a már kiszáradt pálcakészülettel épen azon tünemény idéz— -— tetik elő, minő volt fönebbi kísérletünk a mondott golyókkal; csakhogy ezzel ama tünemény még világosabban fog igazoltatni, mivel részecskéi egyberagasztatván, erősebb közöttük a tapadó erő, mint a felfüggesztett tekesorozat közt. Megütvén a végét kockákból összetett hosszú botocskánknak, látni fogjuk legott, mint ugranak tova b—d köbrészecskék az ellentett és végső határszélén a nélkül, hogy a közbeesett kockák közti kapocs megsemmisíttetnék. Lássuk az egyszerű kísérletek után, mint igazoltatnak ama jelenetek az ezer tünemények nagy iskolájában: Quiriquina sziget Dél-Amerikában, erős, tömött kősziklákon terül, 1835. febr. 20-án érzett földingáskor eldaraboltatott s messze széthányatott; az alulról fölfelé törekvő erőnek borzasztó hatását ellensúlyozni a mondott szigetnek felszíne nem tudván, alsó tömegétől elszakadva apróra töretett és messze ellöketett! Nemde mi is elugrani láttuk a kockarészeket, s x szélső golyónkat? Ha a kőtömeget homok, agyag vagy hasonlónemü lazább föld borítja, messzebb ugyan ezek dobatni nem fognak, de annál erősebben szoktak megrázatni, s azért: megrepedezések, továbbnyomulások, szétszórások az illy területen mindannyi nyomai a földindulásnak; s nem fogja csudálni a nyájas olvasó, ha illy földalapon épült palotákat és az emberi kéz egyéb építményeit porba dűlni lálja! Hogv a föld mélyében dolgozó aknászok észre nem is veszik a duló elemet, mely felszínen emelt házaikat halomra döntötte; ezen — bár különösnek tetsző — jelenet bővebb magyarázatára, a kísérletünknél elmondottak után, ugyan ki szorulna? Berzelius Svédhonban 1823-ik évben földrengéseket tapasztalt, melyekről — a tudós állítása szerint — Persberg, Falun s Bisberg aknáiban dolgozó bányászok mitsem beszéletlek, csudálkozva nézvén roncsolt házaikat. Hol a kőtömeget puhább földnem födi, a földmozgató erő hatása olt szokott lenni legrombolóbb, hol e kétnemű föld egymást közvetlenül kezdi érin*) Neszmélynek sziklás és az átellenében fekvő Izsa helység áradinány képezte határán történt földrengések ez állításunkat szinte igazolják.