Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1855

I. Értekezés a természettan köréből. Alig néhány éve, hogy tűz, viz s annyi veszélyektől pusztított Rév-Komárom kiszenvedett népét a csapások egy nem ritkán legborzasztóbb neme — a földrengés — zaklatá fel csendes álmából. A szorosb értelmű természettan e tüneményének érzékenyen ható eleven emléke nvujt tollat kezembe s ad anyagot ez évi Programmban közzé telt*) földrengési rövid értekezésre. A természettani érintett tünemény legszorosabb összeköttetésben áll a vulkán pusztító tűzjeleneteivel; csak hogy vérlfagylalón működő ereje annak messzebb határokra szokott elterjedni, s talán borzasztóbbak néha következményei, mint ezen tűzhányó — vulkánnak nevezeti — hegyeké, melylyek kitörésével azon szerencsétlen vidék földrengései el szoktak többnyire enyészni. Ezen, az annyira leleményes emberi észnek semmiféle eddigi találmányaival eleve meg nem határozható s e földgömb értelmes, értelmetlen lakóit egyaránt fölriasztó csudaszerii jelenetet — osztályozza bár mikint az észleléseit oly igen rendszeresíteni szerelő tudományos elme függélyesre, midőn a felemelt földkéreg ismét visszaesik; hullámzóra, mint ezt a szelektől korbácsolt vízfelületeken támadott emelkedések s völgyeletek mutatják; s végre keringő rengésre, mily természetű legyen ez utóbbi, neve már mutatja — bizonyosnak egyedül csak is ez mondható: hogy földünknek bárminemű legyen is megrázkódtatása, ez jobbadán mindig s mindenütt romboló. A rengések ezen utóbbi neme legritkább, de legveszélyesebbnek is tartatik;mily nemű lehete kizárólag az, mely Caracas 10,000 s Lima 40.000 lakóját rom alá temette, ki határozza meg? **) Hamilton és Dolomieu jeles természetkutatók a calabriai nagy földinduláskor Appennin ide nyúló gránit tartalmú hegyláncainak csúcsait és számos épületeket hirtelen fölemelkedni s rögtön ugyanazon helyre (tehát függélyes is volt?), még pedig első időpontban sértetlenül, visszaesni állítják. A két derék búvár azonban csak történeti képét fűzi ezen rettenetes jelenetnek ugy, mikint azt a vagyonát s öszszes családját vesztett néhány megmaradt szerencsétlenek remegő ajkairól hallak! Ama földingások, melyek Európát annyiszor rázták meg, egyik legiszonyatosbikát 1783ban lássuk mint Írják le az angol eredetű Hamilton és az olasz származású Spalanzani, jeles természetkutatók. A tudós elbeszélők megegyeznek abban, hogy főkiindulási pontja az említett évi földrengésnek Olaszhon déli csúcsa vala ama részben, mely tengerszoros által választatik el Siciliától és St. Eufemio, Catanzaro városkák között egy önálló hegytönköt (Gebirgsstock) képez; a Squillace tengeröbölnél nyomtalanul vonult el e vészes tünemény, és csak Nicastro s Isola közt kezde jelentkezni ismét függélyesen működő iszonyú ereje. Ezen majd 24 hosszú és 6—8 mérföldnyi széles, a természettől sík völgyek által mintegy erőditményektől környezett hegyszigetről indult ki ama félelmetes földlökés, mely ezen mindent meg is semmisített; faluk, városok, várak, erdők, sőt magok a hegyek, e vidék ékei, semmivé lettenek Dr. Zimmermann ,,Die Wunder der Urwclt

u czimii népszerű munkája volt vezérfonalam. **) Humboldt „Cosmos

u-ában csakugyan a keringő nemű rázkodásnak tulajdonítja.