Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1854

6 A nélkül hogy ezen kifogások taglalásába bővebben bocsátkoznánk, elég leend néhány szóval válaszolni csak a végett, hogy kivált ifjú olvasóim őrizkedjenek olly történelmi itészettől, meüy a mi elhíresztelt korszerű bölcseletünknek szüleménye. — Azt mondjákhogy ezen törvények minden rend nélkül vannak öszvehalmozva; de meg nem gondolják, miszerint Károlynak soha szándékában sem voit rendszeres törvénykönyvet közrebocsátani, hanem ö csak olly törvényeket adott, olly rendeleteket hozott, ezt vagy amazt határozta, mint az idő és hely körülményei kövelelték. A törvények mindenkor a társodalom erkölcsi kellékeit vagy hiányait tükrözik vissza, és igy szükséges, mielőtt valamelly korszak törvényei felett Ítélnénk, annak szükségeit és erkölcsi állapotát ismernünk. A hit- és áhítat—ihlette századokban a törvények is a vallásosság bélyegét hordandják magukon; a közönösség és hitetlenség korszakában pedig a törvényeknek is hitetlen jellemük leend. A tizedik században Baluze franczia tudós összeszedé a Capitularium név alatt ismeretes törvényeket. Ezek közt 65 van magától N. Károlytól, mellyek 1151 czikkre vannak felosztva. Ámde igen csalódnék, ki azt vélné, hogy ezen okmányok, miket Baluze a régi irók nyomán Capitularium név alatt felhoz, mind szoros értelemben vett törvények, és hogy rendszeresített törvénykönyvet tesznek, mert ezek jobbára csak kormányrendeletek, törvényekkel vagy politikai utasításokkal vegyítve. A törvényszékek, mellyekhez a törvények kiszolgáltatása tartozott, ugy valának rendezve, mint eldodei alatt. De Károly leginkább azon volt, hogy szigorú rsézrehajlatlan igazság szolgáltassék ki. Minden tartományban évenkint megjelent egy császári biztos, ki a grófokat, főnemeseket, a korona hübé^ reseit, a százados grófokat, a városi képviselőket, püspököket, apátokat és a női zárdák ügynökeit öszszehivá. Miután az ezekből alkotott legfelsőbb törvényszék a férfikorba lépő népségtől a császár iránti hűség esküjét elfogadá, kihallgatá a panaszokat s ítéletet hozott mint utolsó illetékes bíróság polgári, büntető és kezelési ügyekben, végre megbünteté, vagy hivataluktól elmozditá a hanyag vagy kötelességeikről megfelejtkező bírákat. Ezen rövid vázlatból kiviláglik, hogy noha N. Károly törvényei közt sok oilyan van, melly korának szellemét árulja el, de még több ollyan, melly lángeszének és atyai gondoskodásának szüleménye. Méltán mondák felőle, hogy valamint Soíon az athenaiaknak, ugy ő is alattvalóinak a legjobb törvényeket adta, mellyeknek elfogadására ők képesek valának. „Sőt — mond Malby—dicsérendő Benne azon igyekezet, mellyel hozzájok leereszkedék, nehogy bölcsebb legyen, mint érdemök kívánná/

1 Soha fejedelem nem vala annyira áthatva a kötelesség azon érzetétől, miszerint alattvalói mindegyikének híven szolgáltassék ki az igazság: valamint ki sem vala jobban meggyőződve azon fontos igazságról, hogy a végrehajtás gyorsasága főkellék az igazság kiszolgáltatásában. 0 ugyanis azt rendelé, hogy éjszakának idején is keltessék fel, ha valaki panaszszal járulna hozzá. Sőt az öltözködés idejét is pártfelek kihallgatására szánta. Semmi alattvalója nem panaszkodhaték, hogy öt nem mondom elutasította, hanem azonnal meg nem hallgatta volna. Valóban N. Károly valamint másban, úgy főleg e tekintetben szolgálhat utánzásra méltó például a fejedelmeknek és bíráknak. Nagy Károly, a kormánya alatt lévő népeknek jóllétét előmozdítandó, nem szorítkozott csak a törvények rendezésére s a kormány szervezésére, hanem azon is volt, hogy a tudományok és művészetek mármár kialvó szövétnekét újra föléleszsze; meg lévén győződve arról, miszerint csak a hit szilárd elveire alapított oktatás biztos eszköz az erkölcsök szeliditésére, s igy a törvények megtartására is. — Tudva vala előtte, milly hatályos befolyással bír nemcsak a hadsereg élén, nemcsak a törvényhozó