Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1854

4 terjedi ki a nyugoti tengerpart Titurus (m. Cettina) hegysorig. Olaszországban a frank hatalom nyugoton Garigliano folyóig; keleten pedig a Garganus hegyfokig ért. Déli határát a középtenger képezte, melly a Spanyolországtól elszakasztott és Ebro folyóig érő tartományt is övedzé. Ezen roppant, több mint 20,000 • mérföldre terjedő birodalom lakóira terjesztő ki Nagy Károly atyai figyelmének áldásait. —N. Károly kormánylalának megbirálásakor nem szabad felejtenünk, hogy az egy részről a merovingi fejedelmek okozta zavarleljes időszakra következett; más részről pedig megelőzte a frank birodalom feloszlását, melly által még csak a hűbéri rendszer fejlődött ki. Kormányrendszerének helyes felfogására szükséges a helyhez kötött és központi kormány közt különbséget tenni. Az egyes tartományokban két rendbeli hivatalnokok Vezették a kormányt; némellyek helybeliek s állandók, mások küldöttek és ideiglenesek valának. Az első osztályhoz tartoztak: a berezegek, grófok és helyetleseik, a százados grófok (centenarii) és népképviselők (scabini). Ezek a császártól vagy megbizottaitól neveztettek, és kötelességükben állott: a császár nevében működni, a hadsereget egybegyűjteni, a törvényeket kiszolgáltatni, a rendet fentartani és az adót beszedni. — Ezekhez tartoztak még a császár hűbéresei (vasalli), kik jószágaikon törvényhatósággal és a főuralom majdnem minden jogaival birlak. — A második osztályhoz számítandók azon császári lisztviselők, kik a helybeli elöljárók felelt őrködtek, és e végre időnkint kiküldettek oda, miért is missi dominici, avagy úri küldötteknek hivattak. Ezek császári megbízásból a kijelölt tartományokat bejárták, azoknak szellemi és anyagi állapotát megviszgálták, a visszaélésekel megszüntették, és őt mindenről híven értesítették. Ezen küldöttek szolgállak leginkább a rend fentartására, és a kormánynak bölcs kezelésére. A központi kormány a császár közvetlen vezérlete alatt állolt. E tekintetben első helyen említendők a nemzeti gyűlések, mellyek Károly uralkodása alatt gyakran tartatlak, és nagy befolyással bírtak a kormányügyekre. Hanninczöt illyetén gyűlés tartatott 770-től 814-ig. s majdnem minden évre esik egy. A császár jelölé ki a gyűlés helyét, és pedig rendesen nem székhelyeinek egyikét, hanem olly helyet, hol az ország ügye személyes jelenlétét igényelte. így a szászokkal viseli háborúk alkalmával Paderbornban. Ereszburgban és a Lippe forrásánál; az avarok elleni hadmenetkor Regensburg és Frankfurtban; és a longobardokkal levén dolga, Genfben tartattak a gyűlések. Azon részlelek, mellyeket Hinkmár, rheimsi érsek, ki Jámbor Lajos és Kopasz Károly idejében élt, a frankok nemzeli gyűléseiről feljegyzett, hü képet ábrázolnak N. Károly központi kormányáról. „Ezen időben — így szól — szokásban volt évenkint két gyűlést (piacila) tartani. Az első tavaszakor volt. Ezen a birodalom közügyeit rendezek, és mi sem függeszthette fel, a szükség esetét kitéve, az ezen gyűlésen hozott határozatot. Ezen gyűlésen egybegyűltek a nagyok (majores), világiak „és papok; a tekintélyesbek (seniores), kik a határozatokat elfogadák, hogy felettök tanácskozzanak, „vagy azokat helybenhagyják r de nem annyira beleegyezésök, hanem csak szavuk és nézetök által. „A második gyülekezet, mellyen az ország közjövedelmei rendeztettek, csak az első gyűlés „főbbjeiből és a főtanácsosokból állott. Ezen mindenek előtt a következő év ügyeiről tanácskoztak, ha „volt', a miről kelle előlegesen tanácskozniok; azután a folyó év azon ügyeit tárgyalták, mellyek halasztást nem engedének. Ha például egyes halárgróf (Markgraf) szomszédjával fegyverszünetet kötött, „akkor arról folyt a tanács, valljon mi legyen teendő annak lefolyta után, avagy megujitandó-e az is„mét? Ha a birodalom valamelly pontján hadivész fenyegető, akkor arról tanácskoztak, valljon jobb-e