Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1853

családa, a' berezegek lehajlott fővel, 's a' herczegnők ájulásba esve a' mély bú következtében. A' konstantinápolyi császár követei is részt vettek e' jelenetben, 's a' görög hazában szólhattak olly halál fö.iségérŐl, mellyet Sokrates is csodálandott. Azon hamuágyról, mellyen Lajos feküvék, látható volt az uticai tengerpart; mindenki összehasonlíthatá a' stoikus és keresztény bölcs halálát; boldogabb mint Cato egykoron, Lajosnak nem volt szüksége egy a' lélek halhatatlanságáról! értekezésére, hogy egy jövő élet valósága iránt meggyőződjék; ennek legszebb biztositékát találta hitében, erényében, szerencsétlenségében. — Végre délután három óra felé utolján lélekzett a' király; még tisztán mondá el a' zsoltár szavait: „Uram, házadba akarok menni, hogy imádjalak szent hajlékodbane' szavak után lelke fölreppent azon boldog hajlékba, mellyre ö olly méltó volt. Nem sokára harsogott a' szicziliai keresztes vitézek hadkürtje, 's örömittasan szállt partra a' most már haszontalanná vált segédsereg. Senki sem viszonzá az üdvkiáltásokat; 's Anjoui Károly szerencsétlenséget sejt. Szemébe tűnnek az őrök megfordított lándzsákkal, kiknek sötét arcza még inkább hirdeti a' közfájdalmat. Elsiet testvérének királyi sátra felé 's halva találja ötet a' hamuágyon. Ekkor ráborul a' szent tetemre, könyeivel áztatja, tiszteletteljesen csókolja meg a' szentnek lábait, *s a' szeretetnek 's búnak olly jeleit nyilvánítja, minőket illy hajlhatlan lélektől senki sem várt. Lajos halálában is megtartá arezszinét, sőt ajkai ragyogó pirosak valának. Károly magával vivé testvérének belrészeit, nielylyek Montreálban takarítattak el. Szíve 's teste a' dénesi apátsági sírboltba valának viendők; de a' katonák a' drága tetemet nem engedék előre elvitetni; azt mondák: Fejedelmöknekhamvaseregöknek üdve. Isten ezen nagy férfiú sirját csodák által tüntette ki, 's Francziaország védszentének tekinté mennyekben. Tiszteletére templomok 's kápolnák emeltettek, mellyek pompásabbak voltak, mint azon paloták, melylyekben éltében lakott. Azon vitézek, kik első keresztes hadmenete alkalmával kíséretében, elsők hódoltak tiszteletökkel emlékének. Joinville irja, hogy oltárt emeltetett Isten dicsőségére, 's szent Lajos, kegyes urának emlékére. Carthago történeteiben Lajos szent halálát engesztelő áldozatul tekinthetjük azon iszonyatosságokért, mellyeknek — hosszú időn át — e' város színhelye volt! Vadász Lambert. II. Algymnasium és Real-tanoda. Nem egyszer hallottam már: „Minek az a' Gymnasium olly városban, mint Komárom," és nem volna-e a' helyett sokkal czélszerübb egy Real-tanoda? „Ha már egyszer itt vannak azok a' Benedekiek, miért nem tanitják gyermekeinket inkább valami ollyasmire, a' minek a' közéletben hasznát vehetnék, mint arra az elavult latin és görög nyelvre?" E' jámborok alig ha ismerik a' Gymnasiumok jelen szerkezetét, de talán a' Real-iskolákét sem. Midőn a' közmiveltségről valóban atyailag gondoskodó magas kormány városunkban Gyinnasiumot nyittatott, bizonnyára a' sok csapásokon keresztül esett polgárságnak terheit kimélő indokokat vett tekintetbe ; de számításából azoknak igényeit sem akarta kifeledni, kik tudományos pályára szánják gyermekeiket. Gymnasium által tehát mind a' két felekezetet czéljához közelebb juttatá. — Ez által egy polgári fiúnak nyitva áll az ut magasb tökélyre; és ha a' Gymnasiumot elvégezte, ügyes iparüző isválhatik belőle, de felsőbb rendű pályára is léphet. — Ha iparüzővé lesz, a' latin és görög nyelvnek nem igen nagy hasznát fogja venni, az igaz; de nem is veszt vele semmit. A' többi tanszakmányokpedig, e' kettőn kivül, a' Real-tanoda tanulmányaival teljesen megegyeznek.