Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1851

6 Ide csatolhatnék ínég az imént említett költőnek ama jelentékeny szavait, mellyeket tárgyunkra vonatkozólag mondott, midőn Augustus császárhoz a honról irt: Graecia capta ferum victorem cepit, et artes Intulit agresti Latio : sic horridus ille Defluxit numerus Saturnius, et grave virus Munditiae pepulere. ' Kérdem, ki emelhetné ki a tudományok- s tanulásnak inalaszt-árasztó hasznát világosabban, bővebben, hatályteljesebben? Szabadítsuk fel tehát elménket a tudatlanság káros bilincsei alól; lángoltassuk fel keblünkben a tudományok áldásos tüzét; szenteljük, áldozzuk fel egész életünket a tudományoknak, a tanulásnak, hogy a művelődés ösvényén bizton haladva munkáljuk életboldogságunkat. — Úgyis sajátunk, nem állapodni meg ifjú jelenünknek szűk láthatárán, hanem lelkünk szárnyaival átkarolni a késő jövendőt; nézni előleg s elkészíteni élettervünket, mellynek már ifjú lelkünkben csírázni szokuak magvai és indulni saijadozásnak. Bajos ugyan és felette terhes a művelődés ösvénye. De a fölvilágosodás és emberi boldogság magas czéljához egyedül csak munka és fáradság, önfeláldozás vezethet. — Egyébiránt is, ki a maga kitűzött kedvencz czélja után törekszik, mit sem gondol akadályokkal, leküzdi azokat, bár mibe kerüljenek. Meg nem rendül, mint tengerben az erős kőszál, melly letekint az egymást űző habokra, miképen törnek azok meg lábainál. És most, mély érzettől áthatva, láng-imára, örök hálára olvadozzék ajakunk a Mindenható iránt ama véghetlen nagy kegyelmeért, hogy az embert isteni titkos kezeivel egyéb teremtmények sorából kiemelve, fogékony s felséges észtehetségekkel ajándékozta, áldotta légyen meg; melly égből származott adománynál fogva a teremtmény teremtőjéhez mindinkább közelebb és közelebb szárnyalhat föl. Mély hálaköszönet hangján üdvözöljük Felséges Urunk, apostoli királyunk áldásdúsan működő magas kormányát is, melly boldog jövőnkre dús reményt fakasztandó, a közjó ügyére fordított magasztos gondjai közt főleg az erény és tudományok előmozdítása, mint a valódi boldogság főkulcsa felé irányozza legmagasb figyelmét. Zárszavaim elvégre hozzátok intézvék, nagyérdemű szülök! Ti, kik magzatjaitokat Isten ajándékaiul s azon gyöngéd zálogokúi tekintitek, mellyekért valaha Isten szine előtt felelni kötelesek leendetek, be ne érjétek fiaitokat lakkal, étellel, ruházattal ellátni, mialatt a játék s egyéb gyönyörélvezetek hálóival körülfont gyermekek lelkei érintetlenül maradnak magasabb fogalmaktól; nehogy egykor a késő fájdalom napján azoknak gyászos sorsa fölött a keserv könyüi bánatos szemeitekre fölremegjenek, s vérezzék szívetek. — Hanem inkább a gondtalan életmódból az iskola komoly falai közé siessetek áttenni gyermekeiteket, hogy ott a szükségest, hasznost, tanulságost tanulgatván, játszi szellemüket lassan-lassan lehessen szoktatni a komolyabb foglalkozásokhoz. — Ismételve tehát fölkérlek titeket, nagyérdemű szülők! küldjétek gyermekeiteket, oh! küldjétek qket iskolába, — ezen ifjú kedélyek kora erkölcsök és érzemények növeldéjébe, melly gyermekeitek számára az átnemesülés- és boldogságnak országát teljes bizonyossággal képes előidézni. — Melly czélt, ha szülei gondosságtok mellett gyermekeitek egykoron elérendettek, mi érzet leend az, minek akkor bennetek ébrednie kell? Fájdalom? bú? kétségbeesés? Nem! a legtermészetesebb érzet, a mi akkor szíveiteket elfoglalandja, a vigasztaló, a nyugodt öntudat és az ebből folyó legédesb öröm, mellyet telketektől, valamint tűztől a meleget, napsugártól a fényességet, semmi sem leend képes elvenni. Csillag: Rupert, tanár.