Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1851

A tudományok hasznáról némelly észrevételek. Alig bátorkodnám igénytelen szavaimat emelni s a mélyen tisztelt tudós közönséget eme parányi értekezlet olvasásával untatni, ha erősen meggyőződve nem volnék, hogy olly szak-avatott férfiakhoz szóiandok, kik ha mindjárt az előadandó tárgy semmi újat nem foglal is magában, az ismétlést mégis a szándok tisztasága tekintetéből szíves engedékenységgel elnézendik, hallgatandják, olvasandják. A tudományok hasznáról, legkivált arról, hogy az erkölcsök finomulása s a szív miveltsége, mellyek nélkülözhetlen föltételei a lélek emelkedettebb kedély-állapotának és ezzel a valódi boldogságnak, egyedül a tudományok áldásos kebeléből fakadoznak fel, kívánok szólani. A magasztos czél kivívása alap- és segédszereket vesz igénybe. — Mert valamint a nagy oczeánra ereszkedő hajók, mellyek sem kellőleg felszerelvék, sem biztos iránytűvel ellátvák, könnyen vagy szerte tévelygni fognak az iszonyatos végetlenségben, vagy, mi hihetőbb, a felháborodott habok közt lélekrázó törést szenvedendnek: úgy az ember is, ha czélja kiküzdésében biztos eszközök, vagy kezek által nem vezényelte tik, vagy tévutakra letántorog: vagy felsőbb szelleme igényei csirájokban örökkárosan elhalnak. — Azért már eleve szükségeltettek, bölcs tapintattal terveztettek és kegyeletes érzelemmel alapíttattak intézetek, mellyekben a serdülő emberiségnek jövőre üdvteljes, erkölcsidomitó, szívképző irány adassék; intézetek, mellyekben annak erénytisztasága a vészes elvek s ezer csábok özönének közepette menhelyet s üdvét találjon, mint egykor Noé, bárkájában; intézetek, mellyeknek szende csarnokaiban a növendék a tudományok tiszta fogalmaival kellőleg megismerkedtessék, azoknak lángszeretete fogékony keblében felköltessék, növeltessék, szilárdíttassék; kétségen kivül levén, hogy valamint a nemes növény csak a nap sugáriban tenyészik: úgy az ifjúság, mint az emberiség legnemesb növénye, csak a felsőbb szellemi világosság fényében, melly fény a tanintézetek falai közül bő patakként áradozván szét, mint a rétiapályon szétbocsátott viz, keresztüljárja az értelem és szív legbensőbb rétegeit. Úgy van. — A tanintézetek növénykertjei a hon serdülő reményeinek. Bennök a tanítók: kertészek; a növendékek pedig: élő fák, mellyek amazoktól mindjárt az elültetésnél gondos figyelmet s ápolást igénylenek, hogy annak idejében olly gyümölcsöket teremjenek, millyenre a szándok czélzott, millyenre a közvárakozás s a kertek jogszerű tulajdonosai, a hon s állam, számítanak. — És valóban, valamint a jó kertész feszült szorgalommal miveli s gondosan ápolgatja fáit, veteményeit, tarka vegyületü virágait; irtja az ellenséges férgeket, nyesegeti a ledér sarjadzatokat, tépdeli az átalános gyomokat: úgy a serdülő ifjúság s a tudományok legápolóbb dajkája a tanintézet, midőn egy részről ifjúságunkat feláldozó gonddal neveli; annak szivét körülsánczolni iparkodik, hogy semmi gonosz hozzá ne férjen; más részről legkristálytiszlább forrásokból merítve nyújtja intéseit; hangoztatja komoly s ünnepélyes felhívási szózatát a tudományok sikerdús gyakorlatára; — egyúttal tudtul adván, hogy az emberiségnek szellemérdekei a tudományokban öszpontosulnak; hogy csak azok idomítják az erkölcsöket : képzik a szívet s a parányi ember méltóságát, becsét a dicső kitünés fényfokára magasztosítják, mint Ovid is, a leghíresebb római költök egyike, énekli: Scilicet ingenuas didicisse fideliter artes, Emollit móres, nec sinit esse feros. Igen. — Csak a tudományosságot fejlesztő intézetekben alkalmaztatik a hatályos irtó vas a vad erkölcsök bojtorjánjának gyökereire: csak ott tétetik le szilárd alapja a jobb s szelídebb erkölcsökig