24 óra, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-01 / 51. szám

2. oldal 24 Óra — TÉIVY(KÉP) 1997. március 1., szombat Szombati beszélgetés dr. Németh Klárával, a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság új elnökével A bírói pályán is fontos az emberszeretet A megyei bíróság elnökének kinevezésénél az első forduló kudarca után várt, gyors siker született. Az összbírói értekezlet többségi akarata találkozott az igazságügyi miniszter döntési szándékával, aki csütörtökön 1997. március 1-jétől öt évre dr. Németh Klára bí­rót nevezte ki a megyei bíróság elnökének. Először lett női jogász a megyei bíróság elnöke. Az igazságügyi szakember pályája hu­szonöt éven át töretlen. Bírósági fogalmazóként kezdte 1971-ben, két év múlva már bíró Esztergomban. Két évig az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott főmunkatársként, majd visszatért Huszonöt éve dolgozik az igazságszolgáltatásban. Édesapja bíró volt Az ő nagyapja is jogász, s édesanyjának két bátyja... Egészen a történelem homályáig a szerteágazó famíliát sok jogász képviselte. így csodának aligha nevezhető, hogy a szor­galmas és jó tanuló kislány szintén jogi pályára menjen.- Bár igazi jogászdinasztia a miénk, de a pályaválasztáskor ez nem volt annyira tudatos bennem - kezdi a beszélgetést.- Akkor előfelvételivel vettek fel bennünket az Eötvös Loránd Tudományegyetemre.- Fel sem merült, hogy eset­leg ügyvédnek menjen?Állami hivatalnok helyett most jól menő irodája lenne.- Bíróságon akartam dol­gozni. Talán még az ügyészi pálya állt közel hozzám. De harmadéves koromban már szerződést kötöttem az eszter­gomi bíróságra a szakminiszté­riummal.- Miskolcon született, Tata­bányán dolgozik, Esztergom­ban él. Hová valósi?-Nyolcéves koromtól Eszt- tergomban lakom. Már lokál- patrióta vagyok, bár a szüleim Miskolcon ismerkedtek össze. Pályám első és legfontosabb szakasza Esztergomhoz köt. Ott tanultam a legtöbbet. 1971 március 1 -jén kaptam meg a bí­rósági fogalmazói kinevezése­met...- Hajszálpontosan negyed­század múlva lett a megyei bí­róság elnöke.- No-no! Huszonhat évre rá. Szeretem a pontosságot. ként szolgáltam a Komárom- Esztergom Megyei Bíróság büntető fellebbviteli tanácsá­ban. Ezt két év minisztériumi munka követte, majd 1988-ban visszatértem a megyei bíróság­hoz. Büntető egyszakos elnök- helyettes lettem, 1992-től bün­tető kollégiumvezető. Tagja vagyok a Jogi Szakvizsga Bi­zottságnak, az Országos Bírói Tanácsnak, a Büntető eljárási törvény Kodifikációs Bizottsá­gának.- Ez volt a pályaív, a rövid szakmai önéletrajz. Mit tart a legfontosabb emberi értéknek?-A becsületességet, tisztes­séget. S nagyon fontosnak tar­tom az emberszeretetet is.-A bírói pályán fontos a szeretet?- Amikor a hivatásunkról beszélnek, pártatlanság, meg­győződés, jogszabályismeret, befolyásolhatatlanság... kerül szóba először. De szerintem ennek a pályának egyik fontos feltétele az, hogy legyen ben­nünk emberszeretet.- Ne haragudjon, de a szere­tet elfogult döntések felé irá­nyít.- Dehogy! Mi ezen a pályán állandóan emberekkel foglal­kozunk. Peres felekkel, vádlot­* Életrajz • Születési hely, idő: Miskolc, 1947. • Felsőfokú végzettség: ELTE Állam- és Jogtudományi Kar (1971), bírói szakvizsga (1973). • Beosztása: a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság elnöke, a Büntető eljárási törvény Kodifikációs Bizottságának s a Jogi Szakvizsga Bizottságnak a tagja. • Munkahelye: Komárom-Esztergom Megyei Bíróság, Tata­bánya. Lakhelye: Esztergom. • Gyermeke: Adrienn (20), az ELTE jogi karának másodéves hallgatója. • Elismerések: Miniszteri Dicséret (1979), Kiváló Munkáért Érdemérem (1983), bírósági főtanácsosi cím (1991). • Hobbija: kirándulás, úszás. „Igazi jogászdinasztia a miénk.. FOTÓ: JUSZTIN TIBOR AKTA ■ Hiába ástak Két angol bankrabló heteken át ásta a tizenhat méter hosszú alagutat az észak­angliai Cross Gates egyik üresen álló üzlethelyiségé­ből a közeli Yorkshire Bankhoz. Csak arra nem gondoltak, hogy az üzlethe­lyiséget előbb-utóbb kiad­ják. Az új bérlő észre is vette az alig egy méter szé­les alagút bejáratát a bolt zuhanyozójában. A buta bankrablóknak nem kellett tovább ásniuk. ■ Rajtavesztett Nem akarta tudomásul venni az ősi tanulságot, amely sze­rint nincs tökéletes bűntény, ezért rajta vesztett. A 27 éves férfi a nyitás perceiben próbálta kirabolni a meg- eve-i Banque de Savoie-t. Fegyverét az alkalmazot­takra irányítva követelte a páncélszekrény tartalmát. Közben a bankfiókban tar­tózkodó két ügyfelet is sakk­ban tartotta. Csakhogy biz­tos akart lenni a dolgában, és szerette volna magával vinni az eseményeket meg­örökítő videokazettát is. Azt azonban a bankosok nem tudták kivenni a készülékből, erre a rabló kezdte el fesze­getni. Végül sikerült az egész készüléket leszerelnie, de a nagy munkában nem vette észre, hogy az egyik alkalmazott megnyomta a rendőrséget riasztó gombot. A kijáratnál azonnal bilincs kattant a túl precíz rabló csuklóján. ■ Utánpótlás Kétszeresére emelkedett a gyermekkorúak által elköve­tett bűncselekmények száma az elmúlt öt évben Ausztriá­ban. Szakértők szerint külö­nösen aggasztó, hogy a tizen­éves csibészek nemegyszer a nehézfiúkat, a visszaesőket is megszégyenítő kíméletlen­séggel, kegyetlenséggel köve­tik el cselekményeiket. Nem véletlenül kongatták meg az osztrák rendőrök, bírók és ügyészek a vészharangot: 19%-ben 20 400, tavaly már 28 300 bűncselekmény írható gyerekek és fiatalkorúak, a 10—19 éves korosztály tagjai rovására. 1990-ben 1214, ta­valy már 2770 gyermekkorú fiatalról készült rendőrségi-bí­rósági akta. A mások élete, testi épsége elleni erőszakos cselekedetek elkövetői között jó másfélszeresére nőtt a 10-14 évesek aránya.- Tehát elkezdte a pályát boldog fogalmazóként.- így van. Két évvel később kineveztek városi bírónak. El­sősorban fiatalkorúak ellen in­dult ügyeket intéztem. Öt év telt el így, majd megyei bíró­takkal, tanúkkal, kollégákkal. Szeretet nélkül ezen a pályán nem lehet megélni.- Szorgalom, kitartás, bá­torság...- Sok minden kell a bírói hi­vatáshoz. A szeretetet azért em­lítettem, mert rendszerint kima­rad a felsorolásból, és szá­momra lényeges.- Volt olyan ügyfél, akit egy tárgyalás során mélyen utált? Nem. Pedig büntetőbíró vol­tam mindvégig. A tárgyalóte­remben a vádlottnak joga van úgy védekezni, ahogy akar, ha­zudhat is, az ügyvédnek min­den törvényes eszközt ki kell használni a védelmében. A tár­gyalásvezető bírónak az a dolga, hogy megfelelő meder­ben tartsa a tárgyalást. Az ide­gességet a tárgyalóteremben megértem, elfogadom. A ma­gánéletben már nem biztos, hogy ugyanolyan türelmes va­gyok. A foglalkozáshoz hozzá tartozik, hogy elviseljük a nega­tív jelenségeket is.-Tudja, feljegyezte, hogy hány ügyet tárgyalt eddig a pá­lyája során?-Nem, nem. Az első évek­ben még számolta az ember, de azután, amikor a szerepe is vál­tozott, abbahagyta.- Súlyos volt a létszámhiány a megyében, elhúzódtak az ügyek. Az ön személye garan­cia arra, hogy felgyorsul az ügymenet?-A megyében tehetségesek, felkészültek a bírók, és sokat dolgoznak. Amikor vállalkoz­tam, hogy megpályázom ezt a beosztást, a bírák szakmai tudá­sára támaszkodtam. De például, Esztergomban tíz bíró helyett sokáig csak három volt. Képte­lenek voltak többet teljesíteni. Bár ez az ügyfelet nem érdekli és nem érdekelheti.-Most milyen mértékű a létszámhiány?- Javult a helyzet. Jobb, mint akár két éve. Ä megyében 58 bíró dolgozik, a szakapparátus­sal együtt több mint kétszázan vagyunk. Szeretném, ha stabili­zálódna a létszám, s hosszú távra lehetne tervezni. Részben erről szól a szakmai pályáza­tom. Szeretném, ha kisebb ügymennyiség lenne egy bíró kezében. Mindent eldönt a jó utánpótlás és a továbbképzés. Nagy átalakulás közepén van az igazságügy. A jövő évez­redre kell készülnünk. Fel kell nőni az eljárási jog változásai­hoz. Meg kell tanulni az új technikát. Meg kell teremteni a személyi és tárgyi feltételeket.- Lassan egy évtizede bejáró életformát él, Esztergom és Ta­tabánya között ingázik. Na­ponta 120 kilométer. Nem sok?- Sokan csinálják rajtam kí­vül. Nem vagyok túl igényes. Lakótelepi lakásban élek. Ha akad szabadidőm, úszni járok, hét végén szaunába a lányom­mal. Szeretek kirándulni, nya­ranta kikapcsolódni. Elmenni messze, messze...- Legszívesebben hová?- Legszívesebben Olaszor­szágba. Ott már többször is jár­tam, s minden alkalommal ma­radandó élmény volt. Dr. Németh Klára halálos ítéletet nem hozott, bár jó né­hány életellenes ügyet tárgyalt. Sok olyan van, melyet nem tud kitörölni az emlékezetéből, de egyet sem említene meg szíve­sen. Az életellenes ügyek meg­viselik, mint mindenki mást. Más eltulajdonítani valamit, mint elvenni a másik életét. Az embert látja az akták mögött. Sosem bánta, ha elsőfokú ítéle­tét megfellebbezték. A felsőbb fok ritkán változtatta meg dön­tését. Ha felülbírálták, elfo­gadta. Elve, hogy mindenkitől lehet és kell tanulni. Szereti a krimit? A verseket? A jó regényt? Jut ideje olva­sásra?- Sajnos, krimit elég sokat látok a gyakorlatban- A verse­ket, könyveket szeretem. Olva­sásra kevés időm jut. Legtöbb­ször marad a tévé.-S rózsa helyett a szegfűt szereti...- Ellenkezőleg. A rózsát.- A piros rózsát?-A sárga rózsát. Nem kel­lene közzétenni a sajtóban. Nem szeretnék egy nyilvános­ságnak szóló beszélgetésben nagyon kitárulkozni. Nem ér­tem, hogy ez miért érdekes?-Azért, mert emberi. Most már mindenki tudja, milyen vi­rágnak örül legjobban a név­napján. A hatvanas évek végén járt egyetemre. 1968. Prágai bevonulás. Politika?- Nem. Ha arra gondol, hogy valamilyen ellenzéki körben lettem volna egyetemistaként, Persze, beszéltünk az esemé­nyekről. Tanultam. „Cum laude” végzett.- Sárga rózsa... Akkor Illés zenekar és nem Omega?- Illés. De még mennyire!- Baráti kör Esztergomban?- Igen, van. Néha összejö­vünk. Különböző foglalkozású emberek. Kibeszéljük az élet dolgait. A bejáró létforma gátat szab. Nem vagyok elégedetlen, hiszen nagy feszültségek nélkül élhetek. Ez jó. Édesanyám a szomszédos lakásban él, szinte velünk lakik. Lányom is velem van még. Olykor eljutok egy jó színházi előadásra. Á Vígszínhá­zát szeretem. Két öcsém van. Egyik bíró ugyanitt, a másik pe­dagógus Nógrádban. Megmarad­tunk jó testvéreknek.- Vágya?- Apró kívánságaim vannak. Ez például elég nehéz hét volt. Alig várom a szombatot és a vasárnapot, hogy Adriennel elmenjünk az uszodába, sza­unába. Kádár Péter Az esztergomi Liberális Klub vendége humorát is megvillantotta - Forgács László főkapitány hite Vissza kell adni a rendőrök önbizalmát Első vidéki közönségtalálkozóján vett részt kedden este Esz­tergomban Forgács László tábornok, az Országos Rendőr-fő­kapitányság vezetője. Jól érezte magát, s a tavaszi estében koc­canás nélkül távozott. Pedig a közönsége nem volt akármilyen. A Liberális Klub hűséges, néha harcias látogatói között most a megyei közgyű­lés elnöke, Kovács György Zol­tán, a Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság első embere, Illés László is je­len volt, s szép számmal érkez­tek aktív és nyugállományú rendőrségi dolgozók. Amit saj­nálhatunk, hogy a város veze­tése - kivéve néhány helyi sze­nátort - nem tudta képviseltetni magát. A tábornok pontosan fogal­maz. Nem lehengerlő, határo­zottsága' mögött tények, érvek és évek állanak. Humorát is megvillantotta, mikor pályáját elemezve kijelentette: „Nagyon jó kollégáim voltak Borsod- Abaúj-Zemplén megyében - s közülük sokan kerültek az or­szágos vezetésbe. Ez nem je­lenti azt, hogy egy borsodi lobbi vette volna át a hatalmat.” Forgács tábornok nem akar visszanézni. Azzal együtt, hogy jól tudja: hatalmas terheket kel­lett átvállalnia. Többmilliárdos adósságot, s egy alulfizetett ál­lományt. Amelyben bízik. „Nem nagyobb a korrupció a rendőrség körében, mint másutt - de semekkora mértékű nem „Ömlött a bűn a társadalomra” maradhat, ez természetesen alapvető etikai követelmény!” Az est végén a mi kérdésein­ket is szívesen fogadta.- Tábornok úr, önt kollégái, túl a kötelező udvariasságon, szívélyesen fogadták. Jól érzi magát köztük. Valóban ilyen jó ez a csapat?- Én azt hiszem, jó a hangu­lat, jó a csapat, bár a személyi átszervezések, a vezetői nyug­díjazások miatt egy kis bizony­talanság volt érezhető. Mi évek óta együtt dolgozunk, ismerjük egymást.- A közelmúltban hallottam: „A frusztrált rendőr sohasem lesz polgárbarát.” Hogyan le­hetne masszívabb az állo­mány?- Elsősorban a rendőrök ön­bizalmát szeretném visszaadni. Azt, amit vagy mi saját magunk tépáztunk meg, vagy az esemé­nyek. És ha nemcsak saját ma­gunkét, hanem a polgárok bi­zalmát is visszaszerezzük, ak­kor eredményeket tudunk el­érni. Az anyagiakat sem tudom megkerülni. Ahhoz, hogy a rendőr ne legyen ideges, fe­szült, hogy otthon ki tudja a számláit fizetni, biztonság kell. - Ön gyakorlatias vezető, a kérdésem most mégis kissé fi­lozofikus. Nem tud az ember bűn nélkül élni?- Valóban filozofikus a kér­dés. Én azt hiszem, hogy a de­mokráciában, amikor már nyíl­tan előjönnek a problémáink, sokkal jobban „ömlött rá” erre a társadalomra az a bűn, ami korábban azért alaposan meg­rostálva jutott el a polgárokhoz. Ez bizonyosan sokkolja a tár­sadalmat. Pedig valahol tényleg együtt kell élni a bűnnel. Meg kell érteni, hogy az az elmélet, hogy majd a szocializmus, a kommunizmus kiteljesedése idején megszűnik - ilyen nincs. Ezt felejtsük el!- Azt láttuk, hogy a demok­ráciában még inkább növeke­dett az ismertté vált bűncse­lekmények száma. Például: a diplomatatáskát nem kell tíz­millió forinttal a hátsó ülésen hagyni. A rádiótelefont a mű­szerfalon, mutatni, hogy nekem milyen drága dologra telik. Úgy kell a piacon végigmenni, hogy a zsebtolvajok ne tudjanak a táskámba nyúlni. Ha ezt meg­tesszük, már kevésbé lehetünk sértettek. Én azt mondom, van bűnözés. De fel kell készülni el­lene, és akkor már előbbre ju­tottunk. Rafael Balázs

Next

/
Thumbnails
Contents