Dolgozók Lapja, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

£ WAG PROLETÁRJÁT, EGYESüLTETERT >jg?Mmr« J 1983. május 1., VASÁRNAP AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXVIII. évf., 102. Sí!. Ára: 1.80 forint f» * » «Ml ««% ■» ««« MT« « * * ««MT% »»«» «-MTM Májusi köszöntő A hagyományok folytatása Kulturális melléklet 3. oldal 4. oldal .5—7._oldal A MUNKA V an anyanyelvűnknek egy régi, né­pies, kedvesen csipkelődő és humo­rizáló, fura szófordulata: megfog­ni a munka boldogabbik végit. Az­az nem a könnyebbiket (mert ilyen is van), hanem a boldogabbikat: a nehe­zebbét. Ami pedig tudvalevőleg — sok évezredes’emberi tapasztalás szerint — nem csupa gyönyör és boldogság. De az az ősi tapasztalat is ott mosolyog e szólás mélyéh, hogy boldogulni csak így lehet. Ki tudja, kiknek, mely eleinknek ajkán termett, s vált * szállóigévé. Részesaratók, napszámosok, patkolókovácsok, bányászok, az első hengermalmok zsákolói vagy az első- vashámorok proletárjai találták-.e ki, akik még nem szenteltek külön ünnepet a munkának, vagy akiket már megcsa­pott a szerveződő munkásmozgalom korai szele... — ki tudja: az ember csak ta­lálgathat. A munka hatékonyságának fo­galmáról még semmit sem hallhattak, de a lényegét érezték és ki tudták szépen fe­jezni. Kifejezésüket azóta is olyan nehéz helyzetekben használjuk, amikor valóban és végképp nincs más kigázolás: amikor már nincs helye tétovaságnak és hallgatásnak; amikor nem tehetünk mást, mint megfog­ni a munka boldogabbik végit. Most. im­már évek óta. ilyen helyzetben vagyunk. Régi nyelvi kövület soha időszerűbb, ma­ibb bölcsességet nem közvetített szá­munkra. Csak a munka, a jó és még jobb, a hatékony munka segíthet rajtunk. Világszerte a munkát, az élet anyját, az életet adó, teremtő munkát ünnepli ma a négymilliárdos emberiség' munkából élő nagy többsége Állami rangra emelt ün­nepként a munkások államaiban, a szo­cialista országokban; másutt szolidabb keretek között, de féltve őrzött hagyo­mányként: ismét másutt pedig, a föld­kerekség sötétebb zugaiban, csak betiltva, titokban, vagy harcos demonstrációként. ■Ám akár így. akár úgy. május elseje a Világ munkásainak, dolgozóinak hatalmas, nemzetközi méretű összefogását fejezi ki; összetartozásunkat tekintet nélkül bőr­színre és politikai színárnyalatra, világ­nézetre vagy műszaki-gazdasági fejlettség színvonalára. Sokszínű, egész bolygónkat behálózó jelképes felvonulás ez a mai ünnep: szimbolikus kézfogás; szövetkezés a munka becsületének kivívására-vagy erősítésére, s ami ettől elválaszthatatlan, mert legfőbb elemi feltétele: a béke meg­védése. Hol a helyünk nekünk, magyar dolgo­zóknak — munkásoknak, mezőgazdasági szövetkezetieknek. értelmiségieknek — ebben a világot átfogó jelképes felvonu­lásban? Hová sorolhatunk be: mit tudunk felmutatni? Mivel tudunk hozzájárulni a közös ügyhöz: milyen sajátos színárn3'ala- tokka! gazdagíthatjuk e májusi színpom­pát? Egyáltalán: van-e .jogosultságunk ünnepelni a munkát, amikor hétköznap­jainkon folyvást azzal a gonddal kell küszködnünk, hogy munkánk — legaláb­bis a lehetőségekhez és kívánalmakhoz, a világ és a magunk szabta követelmények­hez képest — nem elég jó, hatékony, eredményes? Nos, mindennek ellenére azért van mit felmutatnunk. Történelmi távlatokban gondolk >dva, persze. Hivalkodás nélkül, szerényen, de önérzettel mutathatjuk meg a világnak, hogy ez a valaha gazdasági- iag-társadalmilag oly elmaradott ország, mióta sorsának irányítását maga a mun- kásosztály, maga a dolgozó nép vette kezébe, gazdaságilag is legalábbis jó köze­pesen fejlett országgá verekedte fel ma­gát. Mindenesetre magasabb szintre, mint a vele azonos mélypontról azonos törté­nelmi elmaradottság tehertételeivel induló, de tőkés társadalmi viszonyok keretei közt megmaradt, kapitalista úton járó or­szágok többsége. Munkánkkal — csak a munkánkkal — évtizedünk küszöbéig olyan életszínvonalat sikerült elérnünk, amely a leggazdagabb, a gazdaságilag, legfejlettebb tőkés társadalmak mércéjé­vel mérve sem lebecsülendő; beleértve ebbe az életszínvonalba természetesen nemcsak a fogyasztást, hanem a létbiz­tonságot, s az élet minőségének más meg­határozó tényezőit is. Roppant gondjain­kat elismerve sem kell szégyellnünk, sőt, igen nagy eredményként mutathatjuk fel. hogy szocialista népgazdaságunk talpon tudott maradni az utóbbi négy év világ­gazdasági viharaiban is. amikor pedig gyengén vagv közepesen fejlett, sőt. ná­lunk fejlettebb nemzetgazdaságok rendül­tek meg. A magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép marxista—leninista pártja, társadalmunk vezetőereje látszatra sze­rény, valójában csak nagyon kemény munkával elérhető célt tűzött ki évtize­dünk küszöbén. XII kongresszusán: az elért eredmények megvédésének és a ké­sőbbi továbblépés megalapozásának prog­ramját. Ezt az irányvonalat erősítette meg néhány napja a párt Központi Bizottsá­gának — a két kongresszus közötti ..fél­idős” — határozata. Imponáló erőt és ma­gabiztosságot sugárzó tény, hogy az ed­digi tapasztalatok nem kényszerítenek bennünket az irány, a határozatok módo­sítására. a VI. ötéves terv megváltoztatá­sára. Ugyanakkor hallatlan erőfeszítések­re van szükség, az eddiginél is komolyabb munkára ahhoz, hogy ezt az egész népünk által egyetértéssel elfogadott irányt tar­tani, feladatainkat — kivált az ideieket teljesíteni képesek legyünk. A munka ün­neplésére csak hétköznapi szívós csele­kedetek eredménye, munkánk hatéko­nyabbá tétele jogosíthat fel bennünket. M indennapi aprómunkával — valójá­ban óriási küzdelemben — megvé­deni elért eredményeinket; gya rapítani a világban szerény lehető­ségeinkhez képest a munka társa­dalmának vonzerejét: szót érteni a mun kából élő emberek közös nyelvén, a mun­ka nyelvén; a gazdasági fejlődésünkhöz nélkülözhetetlen, kölcsönösen előnyös kap csolatok által egyúttal enyhíteni a fe­szültséget; hozzájárulni a béke legfőbl biztosítékának, a szocialista világrendsze erősítéséhez — csak ez lehet at egyetler értelmes válaszunk korunk kihívásaira. Hogy iszonyúan nehéz ez a munka? Igen. De éppen ezért — valóban! — ez a boldogabbik vége. KITÜNTETETT KOLLEKTÍVÁK Dorogi Szénbányák Díszegyenruhába, ünneplőbe öltözött bányászok igyekeztek szombat reggel a dorogi József Attila Mű­velődési Központba. A bányászzenekar indulói fogad­ták az érkezőket. A Dorogi Szénbányák 1982. évi eredményei alapján elnyerte a Kiváló Vállalat címet: ezt jöttek megünnepelni. A művelődési központ szín­háztermében a Bányászhim­nusz hangjaival kezdődött a díszünnepség, amelyen részt vett Antalóczy Albert, a me­gyei pártbizottság első titká­ra, Kovács László, a SZOT el­nökségének tagja, a Bánya­ipari Dolgozók Szakszerveze­tének főtitkára, Kapolyi László ipari minisztériumi ál­lamtitkár, Menyhárt László, az OBF elnöke, Mokri Pál, a megyei tanács elnöke, Budai Károly, az SZMT vezető tit­kára. Havas Miklós, a Haza­fias Népfront megyei bizott­ságának titkára, valamint a megye, a járás, a nagyköz­ség, párt-, állami és társa­dalmi életének számos kép­viselője. A megjelenteket Fodor Sándor, a vállalati szakszervezeti bizottság tit­kára köszöntötte. Az elnöki megnyitó után Kapolyi László államtitkár mondott ünnepi beszédet. Bevezető szavaiban május 1. . jelentőségéről szólt, s tör­ténelmi visszapillantást adva kiemelte, a magyar bányá­szok a magyar munkásmoz­galom legkiemelkedőbb lapja­it írták. Utalt a dorogi szénmeden­cében immár 200 esztendeje folyó bányászkodás során fel­halmozódott gazdag tapasz­talatokra, a nagyszerű em­beri helytállásra, majd hang­súlyozta, hogy a jelenben és a jövőben nem egyszerűen fontos tevékenység folytatá­sáról van szó: minőségileg újat kell nyújtani, a korábbi gazdasági hatékonyságnál magasabb színvonalon. A vi­lággazdasági korszakváltás, gazdaságpolitikai céljaink, népgazdasági feladataink tükrében láttatta a szénbá­nyászát, benne a dorogi bá­vábbra is hasonló eredmény­nyel a fejlődés útján. Beszé­de végén átadta a Kiváló Vállalat oklevelet Tóth Ist­vánnak, a Dorogi Szénbányák vezérigazgatójának. Ezen az ünnepségen nyúj­totta át Havas Miklós a Ha­zafias Népfront Komárom megyei Bizottságának titkára a Hazafias Népfront országos Minden munkahelyen hozzájárultak a vállalat termelési si- kereihez. A lencsehegyi bányaüzem 54-es csapatának két tagja, Mihalovits Pál és Nagy Ferenc vájárok munka köz­ben a szénfalnál. nyászok teendőit. Beszélt a szénbányászat fejlesztésé­nek programjáról, az új do­rogi bánya, Lencsehegy II. beruházásának jelentőségé­ről. Felhívta a figyelmet ar­ra, hogy feladatainkat nö­vekvő hatékonysággal; fej­lesztési erőforrásainkkal jól gazdálkodva kell megvalósí­tanunk. Felsorakoztatta azo­kat a teljesítményeket, ame­lyek alapján a Dorogi Szén­bányák kollektívája a legki­válóbbak közé került. Gratu­lált sikereikhez, s azt kérte, kívánta, hogy járjanak to­elnöksége által adományo­zott : „Közösségért végzett* kiváló munkáért” emlékpla­kettet és oklevelet, amelyet több éves .kimagasló . társa­dalmi munkájával érdemelt ki a vállalat. Három dolgozó Kiváló Munkáért miniszteri kitünte­tésben részesült, négyen vet­ték át a Kiváló Újító kitün­tetés különböző fokozatait, huszonegyen pedig a Kiváló Dolgozó kitüntetést. Az ünnepség az Internacio- nálé hangjaival ért véget. — gordos — Lábatlani Papírgyár RITKA az a gyár, amelyik három születésnapot mond­hat magáénak. A történeti ér­dekességre Latorczai Ferenc, a Papíripari Vállalat lábatlani gyárának igazgatója hívta fel a figyelmet. A Kiváló Vállalat cím elnyerése alkalmából tar­tott ünnepségen beszélt a há­rom nevezetes időoontról. A hetvenöt évvel ezelőttiről, ami­kor Piszkén megszületett az azbeszt-cement palagyár. Pa­pírkészítő üzemmé 1925-ben alakult át a jogelőd. A két százéves diósgyőri és a ma hatvanesztandős cseoeli papír­gyár után harmadikként az országban. A legutolsó szüle­tésnap 1973. április 27. Tíz éve épült fel ugyanis a régi szom­szédságában a korszerű, új üzem. Az elmúlt tíz esztendő az óriási változások időszaka volt — mondta az igazgató. A gyár kollektívája a gyökere­sen megváltozott körülmények között is a tőle telhető maxi­mumot teljesítette. Az érték- elemzés segítségével növelték a papírgépek teljesítményét és koraiéiú, minden, igényt ki; elégítő termékeket hoztak lét­re. Jelentősen csökkentették a tőkés behozatalt. Az igazgató a gondokról sem hallgatott. Az alap- és segédanyag-ellátás zökkenőiről, az erőfeszítések­ről. időpont-átcsoportosítások­ról. túlmunkáról, amelyekkel végül is „két vállra fektették” a problémákat. A kitüntetés elnyeréséhez nyilván hozzájárultak azok az intézkedések, melyeket a dol­gozók élet- és munkakörül­ményeinek javítására hoztak a vezetők. A brigádmozgalom­ban elért eredmények önma­gukért beszélnek. A 42 kol­lektívából 20 érte el tavalyi munkája alapján az arany fo­kozatot. Az Angéla Davis bri­gád, Széchenyi István nevét viselő kollektíva, a Kun Béla brigád a Vállalat kiváló bri­gádja címet kapták. A Vá­sárhelyi Pál brigád pedig a Kiváló Ifjúsági brigád, címet nyerte el. A nagyvállalat vezérigazga­tója egy nappal korábban ve­hette át a magas kitüntetést. Pénteken pedig Lábatlanra a vezérkar neyeben Kárpáti Márta hozta el a jó hírt, az okleveleket, jó kívánságokat. A szociálpolitikai osztály ve­zetője a hatékony gazdálko­dást dicsérte. — Mind mond­ta. a munka minőségének ja­vításával 30 százalékkal töb­bet termelt a gyár. Felbecsül­hetetlen érték az a népgazda­ság számára, hisz az itt ké­szülő papír minden tonnája importot pótol. Az ünnepi alkalomból Kár­páti Márta a Kiváló Munká­ért kitüntetést a gyár igazga­tójának, Latorczai Ferencnek nvűjtotta át. Hamar János és Ádám Botond a Kiváló Dol­gozó kitüntetést érdemelték ki munkájukkal. Kiváló Ü.iító ki­tüntetést Komorócki Ferenc, Haselmayer Tamás és Boros József kapták. A MEGYEI pártbizottság, a Dorog járási pártbizottság, a megyei tanács, az SZMT és a megyei KISZ-bizottság nevé­ben Salamon H'ugóné, a me­gyei pártbizottság titkára kö­szöntötte a kollektívát.. magyar (Folytatás a-B, oldalonl

Next

/
Thumbnails
Contents