Dolgozók Lapja, 1980. június (33. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

2 DOLGOZOK LAPJA 1980. június t, vasárnap • • ÄHETEN TÖRTÉNT Hétfő: Felbocsátották a Szojuz—36 űrhajót, szovjet— magyar ' személyzettel, Valerij Kubászovval és Farkas Bertalannal fedélzetén — Feszültség Dél- Koreában, harcok Kvangzsu körül Kedd: Az űrhajó összekapcsolódása a Szál jut—6-tal, átszállás és közös kísérletek az űrállomáson — A a dél-jemeni államfő Moszkvában. Brezsnyev be­széde a közép-keleti problémákról — Honecker Havannában Szerda: Iránban megkezdődik az új parlament első ülés­szaka — Szovjet—svéd külügyminiszteri talál­kozó — Előválasztások négy amerikai államban. Csütörtök: Haderőcsökkentési értekezlet Bécsben — Hua Kuo-feng tokiói látogatása — A francia külügy­miniszter Washingtonba utazik — Vernon Joruan amerikai polgárjogi vezetőt súlyosan megsebesí­tik egy indianai merénylet során — Obote volt ugandai elnök hazatérése — Zsivkov Irakban Péntek:: • Átmeneti kompromisszummal rendeződik a Kö­zős Piac mezőgazdasági vitája — II. János Pál pápa Franciaországba érkezik — Tyihonov szov­jet miniszterelnök-helyettes bonni tárgyalásai Szombat: W'aldheim jelentése a Biztonsági Tanácsnak a ciprusi helyzetről — Harcok és tűzszünet Liba­nonban. A liét hét kérdése Mi a jelentősége a meg­élénkült kelet—nyugati párbeszédnek? A washingtoni feszültség- szitással együtt járó, valóságos „diplomáciai tetszhalál” után, május második fele ismét élénkülést hozott a kelet— nyugati kapcsolatokban. A most záródó héten szovjet— svéd külügyminiszteri találkozó zajlott Moszkvában Tyihonov, a szovjet kormány elnökhe­lyettese Bonnban járt, minisz­teri sziritű párbeszédre került sor Berlinben a két német állam képviselői között. Tár­gyaltak, megbeszéléseket foly­tattak másutt is: a BNV alkal­mából Budapesten járt példá­ul az NSZK gazdaságügyi és az Egyesült Államok kereske­delemügyi minisztere. A szocialista országok, amint azt varsói csúcsértekezletükön is kinyilvánították, változatla­nul a békés egymás mellett élést tartják a nemzetközi kapcsolatok egyetlen ésszerű útjának. Nem rajtuk múlott a feszültség kiéleződése, s to­vábbra is mindent megtesznek az enyhülés vívmányainak vé­delmére. Ezt fogalmazta meg a szovjet—svéd dokumentum, s felhívta a figyelmet arra, hogy a nehezebb körülmé­nyek között is közös erőfeszí­téseket kell tenni a madridi Európa-találkozó eredmé­nyességéért. Bonnban hossz»! távú téma a huszonöt éves szovjet—nyugatnémet gazda­sági együttműködés került te­rítékre, önmagában is bizo­nyítva: a békés kapcsolatokat nem átmeneti, konjunkturális tényezőnek tekintik. Folynak az előkészületek a következő programokra is: Schmidt kancellár június végén utazik Moszkvába (a kilencek, majd a hét vezető fejlett tőkés ország velencei találkozóit követően), tervbe vettek egy Schmidt— HoneCker-találkozót is. A ke­let—nyugati találkozók sűrű­sége, főként pedig légköre ugyan nem érte még el az elő­ző időszakét, de valamelyest engedni látszik az év kezdetén elhatalmasodott „fagy”. Jó le­hetőségek vannak arra is. hogy az élénkülő beszélgetések so­rán azok szigetelőd jenek el, akik következetesen ki akar­ják vonni magukat a tárgya­lásokból. Washington fő érve az afgán problémára való hivatkozás. Több-kevesebb sikerrel, ha­sonló fellépést javasol szö­vetségeseinek is. Ebből a szempontból jogos érdeklődést keltett a legújabb afgán kor­mánynyilatkozat, amelyet Leonyid Brezsnyev is támoga­tott, a Moszkvában időző dél­jemeni államfővel folytatott tárgyalásain, az elhangzott fontos pohárköszöntőben. Az afgán javaslat lényegé­ben három pontban ösz- szegezi a rendezés útját és pontos menetrendet szab. Ezek szerint induljanak széles kö­rű tárgyalások az összes érde­keltek bevonásával és zárják ki a beavatkozást Afganisztán ügyeibe; egy ilyen megegye­zést nemzetközileg is szava­toljanak, beleértve a Szovjet­unió és az Egyesült Államok garanciáját; s a politikai ren­dezés nyomán napirendre ke­rülhet az országban tartózko­dó szovjet csapa tkon tingens kivonása, amely éppen az is­mert körülmények kényszere miatt állomásozik ott. Mi történt a Távol-Kele­ten? Dél-Koreából szabályos ha­dijelentések érkeznek: a had­sereg elfoglalta a körülzárt Kv^ngzsut, a telefotókon a megtorlás szörnyű képei ér­keznek. ám közben Mokpho kikötővárosban lángolt fel újabb zendülés. Érthető, ha ezek a fejlemények helyet kér­tek maguknak a tokiói japán —kínai tárgyalásokon is: Hua Kuo-feng személyében külön­ben első ízben látogatott kínai kormányfő a japán fővárosba. (Közben az első számú kínai katonai szakértő, Keng Piac. amerikai látogatást tesz . . .) Peking nem könnyű dilem­mával küzd. Nehéz lenne a dél-koreai katonai diktatúrát támogatnia, hiszen figyelembe kell vennie, hogy a vj’á "köz­vélemény. s mindenekelőtt a koreai nép, a KNDK. az or­szág békés egyesítését kíván­ja, amit akadályoz a jelenlegi dél-koreai kormányzás, vala­mint az, amerikai csávátok ot­tani tartózkodása. Csakhogy Kína síkraszáll a távol-keleti amerikai katonai jelenlét mel­lett is: így vetődött fel lap- jelentések szerint, egy esetle­ges közös, javán—kfnai lépés terve a dél-koreai helyzet ..csillapítására”. Ami a kétoldalú kapcsolato­kat illeti, az eddigi vágánvö- kon haladnak tovább. Kína nagvohb gazdasási közreműkö­dést kér Japántól a négy mo­dernizálására. Tokió viszont megbízhatóbb olajszállításokat. Peking ismét fokozottabb fegy­verkezésre bíztatta Japánt, de finomabb és általánosabb mó­don: a legutóbbi kínai taná­csok túlságosan nagy megrö­könyödést keltettek és a japán lapók bel ügyekbe való be­avatkozást emlegettek... Telhetetlen diákok Napók óta ostromállapot képét mutatják a dél-afrikai városok: diákok tömege tüntet az iskolai faji megkülönböz­tetés ellen. Le Grange rendőrminiszter először a „nem fő­águnk k-ukoricázni” jelszót adta ki, a fiatalok közé lövetett, nagyarányú letartóztatásokra került sor. Miután ez csak olaj volt a tűzre, a kormány ígéretekkel állt elő: duplájára emelik a félvér diákok tankönyv alapját. Megnyugvást azonban ez sem eredményezett. Ki érti ezeket a telhetetlen diákokat: se a bőé, se a mézesmadzag nem használ, „csak" egyenlőséget akarnak... Réti Ervin A szolidaritás üzenetei Megható, fölemelő és elgon­dolkoztató olvasmány az a le­vél- és táviratköteg, amelyet az utóbbi hetekben juttattak el üzemi, intézményi, lakóhe­lyi közösségek, munkások, me­zőgazdasági dolgozók, értelmi­ségiek az Országos Béketanács Titkárságához. Amihez a so­rok kötődnek: a béke és ba­rátság hónapja, közéletünk immár hagyományos, nagy ta­vaszi akciósorozata. a me I y má­jus 9-én, a győzelem napján kezdődött. A levelek, táviratok jól ér­zékeltetik, tükrözik, hogy ha­zánk lakossága, a társadalom szinte minden rétege rokon- szenvvel és eszmei gőzösség- vállalással kísérte figyelem­mel a Béke-világtanács Elnök­ségének a hónap elején meg­tartott ülését, a Népek Vi- 1 á g páriámén t jé nek Szófiában megrendezendő szeptemberi eseményét előkészítő bizottság munkáját, az európai bizton­ság helyzetét áttekintő érte­kezletet, mely fórumnak Par­lamentünk adott otthont. Nagy viszhangot váltott ki a „budapesti felhívás” népeket, kormányokat a béke megoltal­mazására fölszólító dekrétuma Azt hirdeti a kötegnyi távirat: az emberekben él a remény, hogy mielőbb oldódik a nem­zetközi feszültség, mihamarabb politikai enyhülés töri meg a hidegfrontot. Helsinki szelle­mében folytatódik a párbe­széd, s majdan az együttmű­ködés újabb távlatait nyitja meg a madridi konferencia. Befejezéséhez közeledik • a békehónap eseményeinek so­rozata. Június első harmadá­val véget érnek a békegyűlé­sek, konferenciák, fesztiválok, szemináriumok, mindama fó­rumok, amelyeken társadal­munk különböző rétegeiből — munkások, mezőgazdasági dol­gozók. értelmiségiek, alkal­mazottak. egyházi személyisé­gek, kisiparosok, az ifjabb, s az idősebb korosztálybeliek köréből — ezernyien tettek, tesznek hitet országunk szi­lárd békeoolit.ikáia mellett, nyilvánítják szolidaritásukat a szabadságukért, függetlenségü­kért, az. emberi jogokért küz­dő néoekkel. amelyeket az imperializmus új offenzívá.ia fenyeget, veszélyeztet. S teszik ezt maid akkor is. ha a béke­hónap hivatalosan véget ér. Folytatódott a tudományos program (Folytatás az 1. oldalról) zö lakói által felvitt verseskö­Események képekben chológiai problémáival, meg­kérdezték, mi a helyzet a dohányzással az űrben? Mint elmondta, az orvosok ebben a tekintetben szigorúak és kö­vetkezetesek voltak. Valerii Rjumin, a házigazda-űrpáros fedélzeti mérnöke sok évi erős dohányzás után indult első útjára a kozmoszba, ahol már csak biztonsági okokból is szigorúan tilos rágyújtani. Az érdekes az — fűzte hozzá Olga Kozarenko. hogy a meg­változott környezetben a leg­erősebb dohányosok számára sem okoz problémát a mosta­nában már néha hosszú ideig tartó absztinencia. Ugyanez vonatkozik a szeszes italok fo­gyasztására is — tette hozzá a professzor, válaszolva egy szovjet újságíró kérdésére. Az űrhajósok a napi össze­sen két és fél órás étkezésen és az egy órás szabadfoglal­kozáson kívül a zsúfolt mun­katerv miatt nagyon kevés szabad idővel rendelkeznek — mondotta Kozarenko. Mind­amellett valamelyest lehetőség azért van olvasásra: Popov és Rjumin egy Zoscsenko-kötetet vitt magával a Szaljut—6 elő­Bajkonur Ünnepségeken emlékeznek meg a hét végén a világszerte ismert szovjet űrrepülőtér és lakóváros, Bajkonur fennál­lásának 25 éves jubileumáról. A kazah sztyeppe mélyén ne­gyedszázaddal ezelőtt készül­tek el az űrrepülőtér első létesítményei. Az úttörők nehéz körülmények között, hőségben, gyakran vízhiány­ban kezdték meg a munkát. A szélsőséges időjárás télre erős hideget hozott, — de el- ■ végezték feladatukat. Szinte az első pillanattól velük volt a szovjet űrhajózás megte­remtője, Szergej Koroljov akadémikus, akinek aprócska | faháza ma az űrrepülőtér egyik legtiszteltebb emléke. Bajkonurból indult el az első szovjet mesterséges hold 1957 októberében — felbocsá­tási helyének közelében ma egyszerű, az űrrepülőtér dol­gozóinak saját munkájával létrehozott kis obeliszk emlé­keztet erre a tudománytörté­neti szempontból is világra­szóló jelentőségű eseményre. Innen indult útnak a világ első űrhajósa, Jurij Gagarin 1961 áprilisában. Azt a há­zat, ahol a rajt előtti éjsza­kát töltötte, ugyancsak ked­ves és drága emlékként őriz­ték meg. Az űrrepülőtér és lakóvá­rosa negyedszázados jubileu­tetek mellé. A regénykönyvtá­rat nem bírná el az űrállo­más amúgy is szűkös térfo­gata. Farkas Bertalan és Valerij Kuhászov délután a „pola­rizáció” elnevezésű kísérletet készítette elő: a fénytörési jelenségek vizsgálatát a földi atmoszférában ezúttal első íz­ben hajtották végre alacsony napállás mellett. Majd az „at­moszféra” elnevezésű kísérle­tet folytatták. Rjumin. az űr­komplexum fedélzeti ezermes­tere, szombatra azt a -filmfelvevőt nem tudományos célú filmfel­vételeket készítik. A kész fil­met — az űrállomáson folyó munkáról és az illuminátoron keresztül feltáruló * látványról — a nemzetközi expedíció szeretné magával vinni a Földre. Az esti kozmovíziós közve­títés idejére az űrállomás sze­mélyzete a földfelszín vizuális és műszeres megfigyelésével kapcsolatos kérdésekről be­szélt. Viszonylag későn, ma­gyar idő szerint fél tizenket­tőkor volt a „takarodó”. megjavította / amellyel a jubileuma mát mélltó módom ünnepük meg. A lakótelep középpont­jában érdekes új emlékművet állítanak: a Szojuz-tipusú űr­hajók hordozórakétájának makettjét, a rászerelt űrhajó­val, a szállítószerkezeten. Az ünnepségeket a város stadion­jában rendezendő gyűlés te­tőzi be, — ezen részt vesz sok olyan űrhajós is, , aki Bajko­nurból indult el a kozmoszba. Start: magasba emelkedik a Szojuz—36 űrhajú A földi irányítóközpont: innen kísérik figyelemmel az ürJ hajósok tevékenységét. A tartalékként Kiképzett űrhajóspár: V. Dzsanibekov (balra) és Magyari Béla a Repülésirányító Központban Szadat kirohanásai Interjúinak legújabbikában a tőle megszo­kottnál is élesebb hangú kirohanást intézett a Szovjetunió ellen Szadat egyiptomi elnök. Az International Herald Tribune-nak a hé: végén adott nyilatkozatában részletesen ecse­telte a Közel-keletre és Afrikára szerinte le setkedő „szovjet veszélyt”, és erre hivatkozv, sürgette az egyiptomi—amerikai stratégia együttműködés elmélyítését. Szadat kifejtette, hogy Egyiptom „arab el kötelezettségéhez híven” megvédi az olajsejk ségeket. még akkor is. ha ezek az államok nerr érzik magukat fenyegetve és képesnek mond­ják magukat az önvédelemre. Ez az érvelés szolgál alapul a Washington elé terjesztett egyiptomi ajánlatra, amelynek értelmében az amerikai fegyveres erők a térségijén végrehajtandó akcióikhoz igénybe vehetik Egyiptom katonai támaszpontjait. Az egyiptomi elnök — a héten immár má­sodik interjújában — dühödten támadta Etió­piát, amiért az afrikai egységszervezeten be­ül terjesztett jegyzékben kifogásolta, hogy Egyiptom a Nílus vízének egy részét a Sínai- ’élszigetre továbbította anélkül, hogy előző- eg konzultált volna a folyamtól gazdaságilag 'üggő más országokkal. Szadat csalódottsásá- aak adott hangot afölött, hogy legutóbbi wa­shingtoni látogatásakor nem sikerült meg­győznie amerikai tárgyalópartneréit a Szo­máliának nyújtandó segítség Szükségességéről. Egyben legmesszebbmenőbb támogatásáról biztosította Egyiptom Camp David után meg­maradt két arab barátiát — Szomáliát és Ománt —. és igennel felelt arra a kérdésre, vajon Egviotom adót* esetben fegyvere«- arSff ;s elkü’denc-e az említett Írét cn'sr.égba, t\ térségben F«viptomnn kívül Szórná''” «ki Omán biztosítja az Egyesült Államok számár ra katonai bázisai használatát)

Next

/
Thumbnails
Contents