Dolgozók Lapja, 1978. augusztus (31. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-01 / 179. szám

DOLGOZÖKLAPJÄ 1978. aognsThts ÍZ Helsinki három éve három esztendeje realitások talaján, továbbépí- a nevezetes Fin- teni kontinensünk jövőjét. Éppen írták alá landia-palotában, Helsinki ékkövében harmincöt állam legmagasabb rangú képviselői az európai biztonsági konfe­rencia emlékezetes záróok­mányát. Az ember — sajnos — könnyen felejt. Három év történelmi mércével egyet­len pillanattöredék, de még emberi mércével sem igazán tekintélyes idő. Mégis úgy tűnik, nem árt feleleveníteni, mi volt annak a záróok­mánynak a lényege. Sajátos módon már a részt­vevők száma utal az ok­mány „kemény magjára”, leg­fontosabb részéire. Az a har­mincöt ugyanis a „harminc- három plusz kettő” képletből állt össze. Harminchárom európai ország, valamint az amerikai kontinens két or­szág, az Egyesült Államok és Kanada állam- és kor­mányfői ülték körül azt az immár történelmi kerékasz­talt. Hogy kerültek az európai biztonsági konferenciára a távoli földrész képviselői? Ügy, hogy az események ala­kulása folytán e hatalmak (persze mindenekelőtt az USA) több szempontból is érdekeltek Európa történései­ben, sorsában. Lehel-e két­séges, hogy ez a tény nem a részvevők Tnindegyikének tet­szik? Aligha. De attól a tény tény marad, és ez volt Hel­sinki lényege. A valóság, a második világháború követ­kezményeinek, az azóta el­telt időszak fejleményeinek messzemenő figyelembevé­telével, két lábbal állva a Ez Helsinki legfőhh örök­sége — a ■ záróokmány szelle­me és betűje nem egyik vagy másik csoport álmain-vá- gyain, hanem a tömény föld­rajzi-politikai — és társadal­mi! — valóságon alapult, ezen a létező alapon tette meg megvalósítandó és meg­valósítható ajánlásait. Ha Helsinki segített márpedig sokat segített —az enyhülési folyamat kiteljesíté­sében, az mindenekelőtt en nek a realista megközelítés nek köszönhető. És, ha most bizonyos körök magatartása komoly aggodalomra ad okot — márpedig sajnos, ad! akkor annak éppen az az oka, hogy ezek a körök £ valóság helyett saját, kü­lön bejáratú vágyaikból in­dulnak ki. Helsinki lényege annak el­ismerése volt, hogy a vilá­gon is, Európában is külön­böző társadalmi be-endezke- désű országoknak kell bé­késen, sőt, baráti an egymás mellett élniük, hogy vannak és erősödnek szocialista or­szágok. A záróokmány aláírá­sa után mindössze három év­vel, nincs groteszkebb, szo­morúbb színjáték, mint vz a mostanában nem ritka nyuga ti kísérletsorozat, amely rend­szerük, jellegük miatt tá­madja a szocialista országo­kat, vagy egyszerűen azért, mert — mint minden más állam a világon — eljárnak azokkal szemben, akik meg­sértik törvényeiket. Pedig Helsinkit, „Helsinki nevében” sem lehet megcsú­folni. Harmat Endre A libanoni kormány csapatok első egysegei Bejrútból elin­dultak délre, hogy helyreállítsák a törvényes államhatal­mat az izraeli támadók, majd a jobboldali fegyveres mili- cistak által jogtalanul megszállva tartott országrészben Magyar program Havannában Hazai idő szerint már va­sárnap volt, amikor a magyar VIT-delegáció tagjai ismét kedves vendégeket köszöntöt­tek a havannai nemzeti klub­ban: a chilei VIT-küldöttsé- gét. Ezek a fiatalok nem Chi­léből érkeztek a fesztivál-fő­városba: valamennyien emig­rációban élnek. Odahaza — mint Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a KISZ KB első titkára is hangsúlyozta — Pi­nochet börtönei fenyegetnék őket. A találkozón az emigráció­ba kényszerített fiatalok, Ma­nuel Geueronak, a Chilei KISZ titkárának vezetésével, a szemtanú hitelességével szá­moltak be a fasiszta junta gaztetteiről. Aztán a vendéglátók lettek vendégek. A magyar autóbu­szok a szovjet nemzeti klub­ba indultak. Borisz Pasztuhov, az SZKP KB tagja, a Kom- szomol KB első titkára fogad­ta a magyar fiúkat, leányo­kat. Szavaira Maróthy László válaszolt. Hangsúlyozta a két ifjúsági szövetséget összefűző testvéri kapcsolatokat. Az összejövetelen régi ba­rátok is felfedezték egymást. A leningrádi szovjet—magyar ifjúsági fesztiválon kötött is­meretségek újultak fel, s a Szovjetunióban. tanult magyar ösztöndíjasok is leltek az egyetemről, főiskoláról meg- jegyzett arcokat. így aztán nem csoda, hogy a találkozó a délutánba nyúlt, bőven akadt beszédtéma. Küldöttségünk sportolói kö­zül Tordasi Ildikó olimpiai és világbajnok tőrözőnk, Nébald György junior egyéni világ­bajnok kardvívónk, a felnőtt csapat-világbajnokság hőse, a nemzetközi sportklubban ren­dezett beszámolón vett részt. A „budapesti klubban” be­mutatkozott a KISZ Központi Művészegyüttesének tánckara, a magyar nemzeti klubban a Sebő-együttes, illetve a Tolcs- vay-együttes adott kitűnő mű­sort. Jass<zer Arafat sajtóértekezlete „A XI. lentőségű ráciáért, fesztivál nagy je- esemény a demok- a szabadságért, a gyarmatosítás, a neokolonia- lizmus, a fajüldözés, a cio­nizmus valamennyi megnyil­vánulási formája ellen küzdő népek életében, hiszen meg­rendezésére Latin-Amerika első szabad, szocialista orszá­gában került sor” — ezekkel a szavakkal kezdte vasárnapi eltávolodott az 1977. októberi szovjet—amerikai nyilatkozat­tól, amely a palesztin arab nép számára is elfogadható meg­oldást kínált. Washington a ránehezedő izraeli befolyással próbálja indokolni az átfogó közel-keleti rendezést elodázó és részmegállapodásokra tö­rekvő politikáját. Az minden­ki számára világos, hogy nem az Egyesült Államok függ íz­sajtóértekezletét Jasszer Ara- raeltől, hanem Izrael függ az Egy'esült Államoktól — fegy­verekben, élelmiszerben, pénz­ben, mindenben — mondotta Arafat. Hangsúlyozta, hogy a Dél- Libanon elleni izraeli agresz- szió célkitűzése — a PFSZ megsemmisítése — teljes ku­darcot vallott. A PFSZ még jobban megerősödve kerül ki a harcból, s a megszilárdult libanoni haladó erőkkel való együttműködése, egysége is. Hozzáfűzter ismételten le kell szögezni, hogy Libanon­ban nem keresztény—muzul­mán háború folyik, ahogy ezt a nyugati propaganda állítja, hanem a haladó erők és a fasiszta jobboldal áll szemben egymással. A PFSZ szövetséges a li­banoni haladó erőkkel a fa­siszta jobboldal elleni harcá­ban; s ugyanolyan eszközök­kel válaszol a libanoni jobb­óidat provokációira, amilyene­ket a világ összes demokrati­kus erői is használnak a fa­sizmus, a Szélsőjobboldal el­leni küzdelmükben — szögez­te le Arafat. fat, a PFSZ Végrehajtó Bi­zottság elnöke. A sajtókonferencián a Ha­bana Libre szálló hatalmas konferenciatermében egyetlen szabad szék sem akadt. Azért jöttünk Havannába — jelentette ki Arafat, a fesztivál díszvendége —, hogv a baráti kubai néppel együtt vegyünk részt az in­ternacionalista szolidaritás ta­lálkozóján. — Közös vonás a kubai nép, a többi latin-amerikai nép és a palesztin arab nép történelmében az amerikai mperializmus elleni harc — folytatta Arafat. — A palesz- in-ügy most igen nehéz sza­kaszba jutott az észak-ameri­kai imperializmus, az arab reakció és a cionizmus össze­esküvése miatt. Az Egyesült Államok min­dent megtesz, hogy elodázza palesztin probléma rende­zését. A jelenlegi közel-keleti helyzet befagyasztására törek­szik. A legutóbbi amerikai— izraeli nyilatkozatokban Wa­shington álláspontja messze ISyíll, őszinte vita jellemezte az el nem kötelezettek tanácskozását Jóváhagyták a dokumentumokat Vasárnap az előzetes elkép­zelésekhez és az elfogadott napirendhez képest egynapos késéssel véget ért az el nem kötelezett országpk külügymi­niszteri értekezlete. Joszip Vrhovec jugoszláv szövetségi külügyi titkár (külügyminisz­ter), a konferencia elnöke re- keszlette be a tanácskozást, amelyet egyértelműen az el nem kötelezett mozgalom si­kerének minősített, vrhovec hangsúlyozta: a mozgalom a jövőben is arra törekszik, hogy megvalósítsa a „külön­bözőség és egység” harmóniá­ját, amint ezt a belgrádi ta­nácskozás is tette. Köszönetét mondott a világ 11Ö országát képviselő küldötteknek mun­kájukért, és a nem egyszer éles hangú vitáikra utalva ki­jelentette: azok is a mozga­lom dinamizmusát és a belg­rádi értekezlet nyílt, őszinte légkörét bizonyítják. A délelőtti órákban a két munkabizottság — politikai és a gazdasági — megegyezett a konferencia okmányainak végleges szövegében és az ezt követő plenáris záróülés ün­nepélyesen elfogadta a doku­mentumokat: a belgrádi kül­ügyminiszteri értekezlet nyi­latkozatát, az el nem kötele­zettek akcióprogramját, va­lamint kiegészítő dokumentu­mokként az arab országok je­lenlévő küldöttségei által ké­szített és előterjesztett két határozatot, amelyek a közel- keleti helyzettel, illetve a pa­lesztin kérdéssel foglalkoz­nak. Jóváhagyta továbbá a politikai és a gazdasági bi­zottság jelentéseit is. Az értekezlet nyilatkozata két részből, egy politikai és egy gazdasági fejezetből áll. A terjedelmes, csaknem 100 oldalas dokumentum megálla­pítja, hogy az el nem kötele­zettek mozgalma, mind haté­konyabb és jelentékenyebb erővé válik a nemzetközi po­litikai életben. Méltatja a vendéglátó Jugoszlávia és sze­mélyesen Tito elnök szerepét a mozgalom történetében, a belgrádi értekezlet megren­dezésében és az azt megelőző konzultációk megszervezésé­ben, amelyek nélkül a ta­nácskozás aligha végezhetett volna sikeres munkát. Leszö­gezi. hogy a mozgalomnak a jövőben is tartania kell ma­gát a 17 évvel ezelőtt ugyan­csak Belgrádban meghatáro­zott alapelvekhez és folytat­nia kell harcát „az imperializ­mus, az expanzionizmus, a gyarmati és neokolonialista politika, vaLamint a faji po­litika, a kizsákmányolás, a hegemonisztikus törekvések és az erőpolitika minden vál faja és megnyilatkozása el­len”. A nyilatkozat nagy hangsúlyt helyez a tényleges leszerelést célzó, konkrét in- té zkedések s zor g alma zás á ra, és ugyancsak hangsúlyozottan követeli az idegen támasz­pontok felszámolását. Ami a mozgalom belső' helyzetét illeti, a dokumen­tum síkra száll a tagországok között felmerülő vitás kérdé­sek békés, tárgyalások útján történő rendezése mellett, és elitéi minden olyan külső pró­bálkozást, amely az el nem kötelezettek egységének meg­bontását, ellentéteik mester­séges felnagyítását célozza. A nyilatkozat második ré­szében beszámol a fejlődő or­szágok gazdasági nehézségei­ről, amelyek jó részéért az iparilag és gazdaságilag fej­lett államokat teszi felelőssé. Végül visszatérve a nemzet­közi politikai helyzet gyakor­latilag valamennyi lényeges és időszerű kérdésére, a nyi­latkozat elítéli Izrael agresz- szív területszerző politikáját és javasolja, hogy a tagorszá­gok fővárosaiban részesítsék teljes jogú diplomáciai státus­ban a Palesztinái Felszabadi-' tási Szervezet képviselőit. Kö­veteli, Ciprusról vonják ki az idegen csapatokat, hogy u szi­getország két közössége kül­földi beavatkozástól mentesen egymás között, tárgyalásos úton rendezhesse problémáit,'' Üdvözli az afrikai orszégflk khartoumi csúcstalálkozójá­nak eredményeit, és tiltakozik az ellen, hogy a fekete konti­nensen tömbpolitikai érdekek1 érvényesüljenek. Az akcióprogram rendelkeJ zik a jövő évi havannai' csúcstalálkozó alapos és kö­rültekintő előkészítéséről. Tizenötezer szó Portugália Jobboldali veszélyek !, Eanes tábornok portugál köztársasági elnök elmozdí­totta miniszterelnöki tisztsé­géből Soarest, a Portugál Szo­cialista Párt vezetőjét. Ez a döntés azt jelenti, hogy össze kell hívni a parlament rend­kívüli időszakát, majd idő előtti választásokat kell ki­írni. Az alkotmányos előírá­sok szerint ilyen választások­ra csak fél év múlva kerül­hetne sor. Elképzelhető azon­ban, hogy a parlament rend­kívüli ülésszaka ezt a folya­matot. meggyorsíthatja. Addig ügyvivő miniszterelnök vezet­né tovább az ügyeket. Az a Soares-kormány, amely most megbukott, egy meglehetősen természetellenes politikai házasság terméke­ként februárban született meg. Á portugál parlament 263 mandátumából a legutóbbi vá­lasztási eredmények alapján a szocialisták (PSP) 102 hellyel rendelkeznek. ■ Nagyságrend­ben a második párt egy ön­magát szociáldemokrata párt­nak nevező, de valójában kon- jprvativ polgári középpártnak tekinthető alakulat. A harma- helyen áS <H mawíÉtante mai a Demokrata Szociális Centrum (CDS). Ezt követi 40 mandátummal a Portugál KP. Portugáliában ‘ az osztály­erőviszonyok rendkívül kiéle­zettek. A sok évtizedes fasiz­mus örökségeképpen, vala­mint a befolyásos portugál egyház magatartása és a gyarmatokról visszaáramlott volt telepesek akciói követ­keztében igen erős a reakciós jobboldal dinamikája. A jobb­oldali nyomást természetsze­rűen fokozza, hogy Portugália NATO-tagáliam, gazdasági szempontból pedig egyértel­műen a nyugati (bármikor megtagadható) kölcsönöktől függ. A Soares vezette szocialista párt egymaga próbált kormá­nyozni. Abszolút többség hiá­nyában azonban ez a kísérlet A visszahívás körülményei némi fényt vetnek arra, hogy valójában milyen erők tartot­ták hatalmon a Soares-kor- mányt. Portugália déli részén, a Kommunista Párt legfonto­sabb befolyási területén, a szegényparaszti és agrárprole­tár Alentejo tartományban a forradalom első szakaszában radikális földreformot hajtot­tak végre, és szövetkezetek alakultak. Soares és pártjá­nak centruma ezt a földrefor­mot túlságosan határozottnak ítélte, s a földreform feletti vitában a szocialista párt bal­oldala is szakított Soaressel. Ezt követően törvényt hoz­tak, amelynek értelmében, a földesuraktól elfoglalt földek egy részét vissza kell adni a tulajdonosoknak. Ezt a lépést nem tarthatott sokáig. Így a Portugál KP természetesen történt, hogy februárban á PSP kénytelen volt koalíció­ra lépni egy konzervatív, ke­reszténydemokrata jellegű párttal, a nagyságrendben harmadik CDS-sel. Ez a koa­líció borult most fel. Mégpe­dig azért, mert a CDS „borí­tott”-: három miniszterét visz- s-aglirvta a köményből ellenezte. A földreform módo­sítása azonban a koalíciós kormány egyik alapvető prog­rampontja lett, hiszen a CDS a maga konzervatív választói bázisa miatt ezt egyértelműén követelte. A koalíció hónapjai alatt azonban kiderült: a saocialds­végre a földreform általános felülvizsgálását. Ennek alap­vető magyarázata az volt, hogy a szakszervezeti központ határozott baloldali álláspon-. tot foglal el. A jelenlegi ka­tasztrofális gazdasági helyzet­ben Soares számára életbe­vágóan fontos volt, hogy sztrájkok ne nehezítsék az egyébként is akadozó terme­lést, ne súlyosbítsák a pénz­ügyi helyzetet. Ehhez arra volt szükség, hogy az Inter- sindical — maga is rendkívüli politikai áldozatokat hozva — türelemre és mértéktartásra intse az egyre nehezebben élő tömegeket. Hivatalosan ki nem mondva — de voltakép­pen hallgatólagos kompro­misszum jött létre. E kompro­misszum egyik ága az Inter- sindical tartózkodása volt — a másik pedig az, hogy Soa­res nem erőszakolja a föld­reform felülvizsgálását. Miközben tehát a szocialis­ták kormányszinten egy pol­gári konzervatív erővel szö­vetkeztek — kormányon k >V vül, társadalmi szinten egé­szén más erők mértéktartó magatartásától függtek! A CDS sokáig nem tudta elviselni ezt az állapotot. Szembe kellett néznie azzal a veszéllyel, hogy jobboldali polgári bázisát, elveszti a másik, eredetileg is jóval na­gyobb ellenzéki párttal, a selő polgári szemben. középpárttal lék esz* vonakodva hajtják „ssociáldemokrata” nevet A válság ezzel teljesen nyílttá lett. Ami nem vilá­gos és egyben döntő — az Eanes elnök és általában a hadsereg magatartása. Ebben a vonatkozásiban s,zinte óránként hangzottak el ellentmondásos kijelentések. Soares eredetileg arról be­szélt, hogy a koalíció felbom­lása után is miniszterelnök marad és mint a legnagyobb párt vezetője, ismét egyedül kormányoz. Eanes elríílk azonban elmozdította tisztsé­géből. Ebből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a hadsereg­ben uralkodó helyzetet tükrö­ző „forradalmi tanács” ülése a centrista és jobboldali kato­nák befolyása Soares ellen döntött. Ebből a különös hely­zetből adódott, hogy a köztár­sasági elnök szerint a válasz­tásokig Soaresnek kellene ve­zetnie az ügyvivő kormányt. A szocialista párt' vezetője azonban csak vonakodva, hu­zavona után fogadta el ezt a szerepet. Függetlenül attól, hogy a portugál válság mérlegének óráról órára ingadozó mutató­ja milyen irányba lendül, az új krízis megerősíti a belpo­litikai helyzet további jobbra- cs úszásának lehetőségét , n» —- í —e —— Az Albán Munkapárt köz­ponti lapja, a'Zeir i popüllit, vasárnap nyilvánosságra hoz­ta azt a levelet, amelyet aa albán párt központi bizottsá­ga és az albán kormány in­tézett július 29-én a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságához és a kínai kormányhoz. A több mint tizenötezer szavas levél válasz a kínai külügyminisztérium július 7-i jegyzékére, amelyben a kí­nai fél felmondta az Albá­niának nyújtott gazdasági és katonai segítséget. Az albán vezetők levelüké ben az egyoldalú kínai lé­pessel kapcsolatban egyebek között kifejtik: „Ezzel az Albániával szemben elköve­tett hitszegő és ellenséges aktussal gátlástalanul fel­bontották a két ország között megkötött hivatalos megálla­podásokat, brutális és ön­kényes módon megsértették az alapvető nemzetközi sza­bályokat, és normákat”, ká­rosítani próbálják országunk gazdasági és védelmi képes­ségét.”. A levél szerint a kínai ve­zetés eltávolodott a marxiz­mus—leninizmustól és a pro­letár internacionalizmus el­veitől, s összejátszik, az ame­rikai imperializmussal, a nemzetközi burzsoáziával és reakcióval, „imperialista szu-' perhatalom akar lenni”. Az albán párt szerint a „maois­ta „három világ elméle+” opportunista, revizionista, és anarcho-szindikalista néze­tek és tételek „eklektikus vegyüléke”. Mivel Kína „be­lépett a szövetségesek és az imperialista versengések —. világ újrafelosztását szol­gáló — táncába” az albán párt a maga formálta világ­képnek megfelelően kifejti, hogy most már egyedül Ai- • bania fogja továbbra is ma­gasra tartani a marxizmus— enínizmus tanításának zász­laját. Az albán párt és kormány vezetői azt követelik a kí­nai féltől, hogy levelük szö­vegét tegye közzé a Zsenmin Zsipao, a Kínai Kommunis­ta Párt kökpónti lapja. EbJ ben az esetben az albánja- .rtok is kitelik maid a kínai '

Next

/
Thumbnails
Contents