Dolgozók Lapja, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

*r m 4 m? KÉPZŐMŰVÉSZET, }--'k IRODALOM, A DOLGOZOK LAPjA ÚJÉVI MELLÉKLETE Társadalmunk és demokráciánk A politika szótárának .való­színűleg leggyakrabban hasz­nál* kifejezése a demokrácia. Szívesen emlegetik a fejlett nyugati országok ideológusai is, természetesen hallgatva ar­ról, hogy kiknek a kezében összpontosul' a hatalom, ki „diktálja” a demokráciát. Me­rőben eltérő a demokrácia fo­galma. tartalma szocialista hazánkban, s ezért is használ­juk nyíltan a szóösszetételt: szocialista demokrácia. Egyér­telmű utalást jelent ez arra, hogy kiknek a demokráciájá­ról van szó, kiknek a kezében összpontosul a hatalom. Hazánkban felszabadulá­sunk első percétől kezdve nyíl­tan hirdettük: szocialista de­mokráciát akarunk, ez létünk, fejlődésünk alapja. Alkotmá­nyunk például első mondatá­ban leszögezi: a Magyar Nép­köztársaságban minden hata­lom a dolgozó népé. És a jog­gal egvütt a demokratikus be­leszólási. ellenőrzési lehetősé­get is biztosítja minden ál­lampolgár számára a szocia­lista demokrácia intézményei, formái révén. Hosszú évek tapasztalatai bizonyították, hogy a szocia­lista demokrácia társadalmunk fejlődésének nélkülözhetetlen eleme. Különösen az elmúlt években tapasztalhattuk a de­mokratikus politikai fejlődés, ellenőrzés érdekében tett in­tézkedéseket. az állami és gaz­dasági irányításban végbement decentralizáló, önállóságnöve- lő folyamatokat. A szocialista • demokrácia egyre nagyobb te­rét kap a megyei, városi, he­lyi tanácsok hatáskörének nö­velésében, az önálló tervezé­si módszerek kialakulásában. A szakszervezeteknek, a női és ifjúsági szervezeteknek mind nagyobb a beleszólási joga a döntésekbe, egyre jobban mű­ködik a társadalmi nyilvános­ság valamennyi fóruma. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Közoonti"'Bizottsr á- nak irányelvei a part XT. kongresszusára ezt így fogai­Weöres Sándor: ÉVVÉG Barkóira nehéz felhőbe, hajol a tél az erdőre. Éjente, aztán naponta, jobban és jobban befonja. Föléje havat takargat, először hamar elolvad, de lassan fehér mintázat keríti mind be a fákat, fölkúszik kopár gallyakra, gyümölcsként súlya lehajtja. domborul sötét tönkökre, mintha ott lakna örökre. Fagyos szél árad, a messzi párákat kővé dermeszti. Félénk napsugár vígasztal: Majd olvad egyszer, tavasszal. mazta meg: „A két kongresz- szus között a párt kezdemé­nyezésére tett intézkedések előmozdították az államélet és a szocialista demokrácia fej­lesztését. Ennek eredménye­ként tervszerűbbé vált a mun­ka, fokozódott a tömegek ak­tivitása, az állampolgárok ér­dekeltsége és felelőssége a szo­cialista építésben, a társadal­mi élet minden területén.” Az irányelvek megfogalmazták, azt is, hogy a X. kongresszus állásfoglalása alapján a szo­cialista államigazgatási szer­veinek tevékenységi köre. ön­állóságuk, felelősségük meg­nőtt. Természetesen az állásfog­lalás, az irányelvek, az alko­tott'törvények a szocialista demokrácia szélesítésének csu­pán lehetőségeit, alaojait te­remtik meg. Ezért is szólnak az irányelvek arról, hogy a dolgozó tömegek a politikai közélet, valamint az államélet minden területén és szintién nagyobb arányban, hatéko­nyabban kapcsolódjanak be az ügyek intézésébe. Tovább kell erősíteni a törvényhozás tár­sadalmi nyilvánosságát, elfo­gadás előtt szélesebb körben és rendszeresebben kell meg­vitatni a tervezeteket, és hasz­nosítani az államoolgárok, a társadalmi szervek észrevéte­leit. javaslatait. Tennivaló tehát bőven van, s ez jelzi azt a tényt is, hogy a feltételek megteremtésével együtt nem nőtt és szélesedett megfelelően annak tartalma, a demokratikus közszellem. Nyilvánvaló, hogy a közszel­lem átalakulása, erősödése ne­héz, bonyolult folyamat, s ezt előzte meg a cselekvést segítő jogi és politikai intézményét fejlesztése. Köztudott az is. hogy a szocialista demokrácia fejlesztése feltételezi, igényli, hogy társadalmunk minden ré­tegében a demokrata szelle­mű, gondolkodású ember le­gyen az általános és uralkodó típus. A kongresszusi Irányelvek a következőképpen fogalmaz: ,Az üzemi demokrácia a szo­cialista demokrácia alapvető része• amely lehetőséget ad a vállalati gazdálkodásba, a he­lyi és közügyekbe való bele­szólásra: növeli a dolgozók felelősségtudatát, fokozza ak­tivitásukat. Az üzemi demok­ácia jelenlegi működése és hatékonysága nem felel meg a követelményeknek, ezért mind tartalmában, mind módszerei­ben tovább kell fejleszteni.” Az idézetnek ez a második része rendkívül figyelemre méltó, mert nem csupán a gondokat ielzi. de a feladato­kat. teendőket is egyértelműen meghatározza. Boór András: Újévi hajnal Tegnapi bánat régi nóta Beletapcsva sárba, hóba Alszik a hajnal leng a pára Kuporgó házak’ számlapjára Elhagyott varjú szól a télben Katona-cinke fut merészen Tavalyi bánat régi móka Beletaposva sárba, hóba Sokan attól tartanak, ugyan­is, hogy az üzemi demokrácia fejlesztése a munkafegyelem ellentéte. Pontosabban a de­mokráciát állítják szembe a fegyelemmel. Sok vezető el­mondja például azt, hogy a demokráciával járó jogokat gyorsan megtanulják, szívesen alkalmazzák az emberek, de a demokráciával járó követel­ményekről szívesebben hall­gatnak. A „másik fél” viszont azt vallja, hogy az üzemi de­mokráciával n^m is olyan egy­szerű élni, hiszen ha megbí­rálnak egy vezetőt, az a leg­közelebbi alkalommal alapo­san „visszalő”. A kérdés ezek- után adott: kell-e félteni az üzemi fegyelmet az üzemi de­mokrácia fejlődésétől, a köz­fegyelmet a szocialista demok­rácia terebélyesedésétől? A válasz egyértelmű! A szo­cialista demokrácia nem gyen­gíti, hanem erősíti a társadal­mi fegyelmet, de csakis akkor, ha az emberek tudatában ha­tározottan gyökeret ver az elv: a demokrácia nem azo­nos a liberalizmussal. Kádár János ez év tavaszán Nyíregy­házán mondott beszédében hangsúlyozta: „Mi nem féltjük a hatalmat attól, hogy a dol­gozó emberek is beleszólnak i döntésekbe, ellenkezőleg: a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztésén azt értjük, hogy a munkások, a paraszt- emberek, az értelmiségiek, ál­talában minél több dolgozó — megfelelő fórumokon és mó­don — beleszólhasson az irá­nyítás, a vezetés kérdéseibe”. Ma már szinte lehetetlen ki­kerülni a demokratikus fóru­mokat. a döntések meghoza­tala előtt. Gyakoribb viszont, hogy külsőségeiben, foíjmáli- san betartják az előírásokat, de a döntéseknél a dolgozók véleménye már nem érvénye­sül, a meshallgatás tulajdon­képpen csak a ..1áf°kszabályok betartására” volt (jó. A szocialista demokrácia szűkítése az embereket pasz- szivitásra készteti, megfosztja őket attól a lehetőségtől, hogy jogaikkal élve erősítsék de­mokráciánkat. a dolgozó nép hatalmát. Szélesítése, erősíté­se viszont a társadalmi fejlő­dés egyik lesielentősebb moz­gató rugója lehet. Ide kíván­kozik Lenin tanítása: „Szocia­lista demokráciáról akkor be­szélhetünk. ha a tömegek min­denről tudnak, mindenről vé­leményt tudnak alkotni, és mindent tudatosan tesznek.” Ez az. ami a társadalom fej­lődésének nélkülözhetetlen elemévé teszi a szocialista de­mokráciát. Erdélyi György Andrej Rubljov a nagy XV. századi orosz festő újabb festményeire bukkantak a restaurátorok a Moszkva környéki Zvenyigorod Usz- penszkij-székesegyházának fa­lain. Dmitri j Sosztakovics, neves orosz zeneszerző felajánlotta a Szovjet Békealap javára a 60 000 dán korona értékű, nemrég neki ítélt Sonning-dí- jat, melyet Koppenhágában évente ítélnek oda a világ legjobb zenészeinek. Kuba irodalmának és mű­vészetének 130 ismert képvi­selője vett részt a Kubai Kul­turális Napokon, melyet a Szovjetunió mind a 15 köztár­saságában megtartottak. A fesztivált a Moncada kaszár­nya ostromának 20. évfordu­lója alkalmából rendezték meg. Ezzel az ostrommal kez­dődött Kubában a forradalom. flianka és munkaidő A kérdésre — mennyi is a napi, vagy a heti munkaidő hossza Magyarországon? — voltaképpen. roppant egyszerű a válasz: napi nyolc, vagy he­ti 44-48 óra, attól függően, hogy a szóban forgó munka­helyen már megvalósíthatták-e a munkaidő csökkentését, vagy még nem. A válasz már sok­kal komplikáltabb, ha azt vizsgáljuk, hogy mennyi a na­pi vagy heti munkaidő hosz- sza a valóságban? A napi fizetett félórányi ebédidőt eleve le kell von­nunk, mert ezalatt többnyire nem dolgozunk, viszont a tör­vényesen megállapított heti 44, vagy 48 órás munkaidőbe ez is beleszámít. Némi ma­tematikai alapismerettel köny- nyedén kiszámolható, hogy a tényleges munkaidő máris he­ti 41, vagy 45 óra. Bár csak így lenne! — sopánkodnak, joggal, a munkaügyi szakem­berek. a műhelyfőnökök s ál­talában mindazok, akiknek hi­vatali kötelmei közé tartozik a munkarend, a munkafegye­lem, a munkaintenzitás figye­lemmel kísérése, vagy éppen az ezzel kapcsolatos írott sza­bályok és íratlan normák be­tartása. Hol az a munkahely, ahol mondjuk a reggel hat órakor kezdődő műszakot valóban hatkor kezdik, s hol az a hi­vatal. ahol reggel nyolckor, fél kilenckor mindenki mun­kával értve ezalatt a pro­duktív’tevékenységet — kezdi a napot?. A műhelyekben jó esetben is fél-egy óra telik el az anyagért. szerszámokért, alkatrészekért való futkosás- sal. az irodái; világában be­vett szokás a reggeli kávéz- gatás. némi kis tereferével fű- . szerezve, s ezek a közjátékok átlag két-háróm óránként megismétlődnek, további ne­gyed-fél órákkal csökkentve a valóságos munkaidőt. S ne csak a munkásokról és a beosztott alkalmazottakról es­sék szó. Néhány éve úgyneve­zett munkanap-fényképezést végeztek egy iparág vezető be­osztású alkalmazottai körében. Kiderült, hogy a vezetők is kénytelenek napi munkaidejük tekintélyes részét olyan ten­nivalókra fordítani, amelyek alaposan csökkentik a produk­tív munkaidőt. Statisztikai közhely, hogy például az iparban az úgyne­vezett műszakegyüttható mindössze 1,4 körül mozog, s már hosszú évek óta nem si­kerül feljebb tornáztatni. Ez annyit jelent, hogy az ipari termelőberendezések, az opti­mális három műszak helyett alig másfél műszakban dolgoz­nak, s korántsem csak a mun­kaerőhiány miatt. Mindez csak némi adalék a kérdés megválaszolásához: mennyi is a munkaidő hossza Magyarországon? Ha nem lén- ne szervezetlenség, ha lénye­gesen szilárdabb lenne a mun­kafegyelem, ha megfontoltabb lenne a technológiai tervezés és a gyártáselőkészítés, ha ra­cionálisabb módszereket al-.' kalmaznának az ügyvitelben akkor a valóságos — tehát a munkával eltöltött — idő fel­tehetően erősen megközelítené a törvényesen meghatározott heti 44, vagy 48 órát. De ha mindezeket figyelembe vesz- szük, s valamilyen módszer­rel megpróbálnánk kiszámíta­ni — és leszámítani — az ilyen-olyan okokból adódó veszteségeket, akkor is bajba lennénk az iménti kérdésre adandó válasszal*Mert bizony előfordul — nem is ritkán —. hogy valóban munkával mú­lik el a napi nyolc óra. Rend­szerint a nagy túlórázások idején, amikor a napi műsza1 minimum 10, de inkább I óra hosszat tart. Vagyis lehe tetlen megmondani, hogy mennyi is a valóságos munka­idő s ez a bizonytalanság alapvető szervezési hiányos­ságokra, ebből következően pedig mérhetetlen — és kiak­názatlan — tartalékokra utal. S utal a tennivalókra is. Nagyvárosi fények 4.s első napon Mivelhogy feledékenyek va­gyunk, talán nem szócséplés, ha emlékeztetek arra, hogy hajdanában-danában, azaz nem is olyan régen, milyen babonás volt a magyar. Ha kéményseprőt látott, úgy megcsavarta a gombját, hogy konfekdós kabátkáján men­ten elszakadt a cérna. Luca-napkor tésztaszűrőn ólmot öntött a lány, abból próbálta kispeku­lálni, hogy királyfi jön-e ér­te, hófehér paripán, avagy nyelvünket immár törve re- begő, messze idegenbe sza­kadt hazánkfia — hófehér autón. Azon a vidéken, ahol én felcseperedtem, midőn még hírét-hamvát se hallottuk az .emancipációnak, akadtak bá­tor asszonyok, akik tulajdon két kezükkel befogták a lo­vat a szekérbe, s úgy men­tek piacra, vásárba, meg szán­tani, boronálni. S a férfiem­ber, ha találkozott az asszony kormányozta szekérrel, tré­fásan. babonásan keresztet ve­tett, felnézett az égre, mond­ván: zivatar lesz. Ebben ta­lán volt is némi igazság. Gyer­mekkoromban, úgy 39-45. között igen sok asszony di­rigálta az igát, s csakugyan kutyaidőket éltünk akko­riban. Ám, emlékeztetőül, elég is ennyi. Azaz: még egy ba­bonáról szeretnék szólni. Azt hiszem, országos hagyomány azt hinni, hogy amilyennek si­kerül az új év első napja, olyan lesz az egész eszten­dő. No. persze ez mór in- kr’-b népszokás. Én nem hi­szek benne, szerencsére. Ha ’"yonis elhinném, most nem rónám e sorokat, mert az én első napon tragikusan kezdő­dött. Az történt, hogy nem ké­szültünk fel. eléggé a szilvesz­teri eseményekre, így hát a hajnali órákban elfogyott az asztalról a bor, a sör, a pá­linka, pedig közben tévéztünk, rádióztunk, dumcsiztunk. Az­tán én, mint a társaság leg­fiatalabb férfitagja, kaptam a megbízást: csapjak a hónom alá néhány üveget és szerez zek utánpótlást, akár a főid alól is. És már az első lé­péseknél kísértettek a sötét jelek, A lépcsőn — nyilván a ■mostoha időjárás miatt — megcsúszott a cipőm, aminek következtében alaposan el­hasaltam. Rossz jel. A társa-- ság egyik közismerten bölcs tagja, sajnálkozva meg is jö­vendölte, hogy majd egész esztendőn át hasraesem. Azt a bizonyos helyet, ahon­nan nekem utánpótlást kellett szereznem, busszal lehet meg - közelíteni. Azonnal jött. Ez jó jel. Nem lógtak a lépcsőn, és nem indították el az orrom előtt. Szerencsés jeL Sikere­sen felhágtam a lépcsőn, az­tán egész véletlenül rálép­tem egy feltűnően csinos hölgy, feltűnően csinos lábá­ra. Álmoskönyvek szerint fel­tűnően csinos hölgy lábára ta­posni újév hajnalán — ha­tártalan szerencsét jelent. Vi­dáman és könnyedén meg­hajoltam, hát a hölgy előtt és azt mondtam: oppardon ... De a hölgy szintén buliról tartott hazafelé, álmosan morcosán — és mitagadás —> kissé becsiccsantottan. Neki aztán hiába mondtam, hogy ó, pardon. Pillanatok alatt bokszolóállásba helyezkedett és csak kiváló reflexemnek köszönhettem, hogy a feltű­nően formás öklöcske nem akadt be az állam alá. Rossz jel. Sötét jel. Egy teljes esztendőn át vi­gyáznom kell a szép hölgyek lábára. Si-mon LajoM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents