Dolgozók Lapja, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-01 / 51. szám

WLÄG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Dolgozók Lapja MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA MEGYEI TANÁCS LAPJA XXII. ÉVFOLYAM 51. SZÁM ARA: 60 FILLÉR 1967. MÁRCIUS 1. SZERDA Tervezés közben AHg hagyták el szövetkeze­teink tagjai nagy kabátosán a közgyűlési termeket a zár­számadások alkalmából, máris visszamehetnek lassan, kiska- bátosan, a tervtárgyaló meg­beszélésekre. Mert ennek is eljött az ideje, úgy, ahogy minden esztendőben eljön. Azt sem lehet mondani, hogy az idei esztendő tervei valami különös oknál fogva másabbak az eddigieknél. Mindenki tudja, hogy a terv- készítés nem az ünneplések, hanem inkább a fejtörések ideje, különösen ami a szö­vetkezet vezetőit illeti. Azt azonban elmondhatjuk, hogy egyre inkább a szövetkezeti tagság is kiveszi részét e fej­törésekből, ahogy ez az idén is történik. Hogy miért, arra Sok példával lehetne magya­rázatot találni. De elég, ha összefoglalóul csupán egyre hivatkozunk: arra a megvál­tozott közszellemre, amely nja már a leggyengébbtől a legerő­sebb szövetkezetig, borjúgon- zótól az elnökig, felelősségér­zetet ad és vállal a közösség sorsáért, saját boldogulásáért. A tervkészítés felelősségtel­jes időszak, hiszen egy egész esztendő eredményeit és gond­ját kell összegezni vagy in­kább megjósolni. S amennyi­re a jóslatok nem szoktak be­válni, annyira bízhatunk az elgondolások megvalósulásá­ban. S ha itt-ott hiba csúszik még a számításba, az nem annyira a felelőtlenség, a kap­kodás eredménye, mint inkább a mezőgazdasági termelés ter­mészeti velejárója. Ám, hogy ez a természeti velejáró mind kevesebb gondot okoz a ter­vezőknek, arra éppen a tava­lyi esztendő a legjobb példa. Mint ismeretes, sok minden akadályozta a múlt esztendő­ben a földek munkásait, s mégis, rég nem látott ered­ményeket sikerült elérniök. Bizonyosan az idén is lesznek esős, hűvös, jeges napok, víz­ből is lesz bizonyára elegen­dő. mégis, minden remény megvan a tervek teljesítésére. A gazdálkodás idei elképze­lései jelenleg még füzetek lapjain pihennek, s néhány száraz adat utal az elkövet­kezendő nagy munkákra. De aki belenéz e számadatokba, rövid időn belül kiolvashatja belőlük egy-egy üzem törek­vését a nagyobb eredmények­re, ‘s azt az általános fejlő­dési irányt, amelyet riem is nagyon kell. ma már keres­gélni. Mindenki ráakadhat egykönnyen. S mivel tervszá­mokról van szó, mi sem nél­külözhetjük őket, éppen a bi­zonyítás kedvéért. Itt van például a műtrágyák adata. A komáromi járásban tavaly már megközelítette a három mázsát a holdankénti felhasz­nálás. Az idén előreláthatólag túlhaladja. 1960-ban pedig ezekben a termelőszövetkeze­tekben csupán egy mázsa .volt a holdanként kiszórt műtrá- gya mennyi ség A három nincs messze ugyan az egytől. de a három mégiscsak há­romszorosa az egynek. Vagyis rövid évek alatt háromszor annyi juthat a termést fokozó műtrágyából minden holdra. Az sem titok, hogy ez a há­rom mázsa is még elég ke­vés, de már van ennyi. Itt a kukorica átlagtermése. Há­rom évvel ezelőtt 13 mázsa, 2 évvel ezelőtt 15, tavaly 20, és az idén sem lesz kevesebb. Nem nehéz kitalálni, hogy az átlagtermések növekedése mi­lyen fejlődést hoz maga után az állattenyésztésben. De ha nem csupán a számokat néze­getjük, hanem az egyéb fel­jegyzéseket is, az idén egyre inkább találkozhatunk tavaly vagy tavaly előtt még levéssé ismert fogalmakkal. A Diko- nirt, a Hungazin, a levéltrá­gyázás. a Karbamid a Bezosz- tája ma már örökös polgár­jogot nyert a szövetkezeti ter­vekben. Nem is fog onnan ki­kerülni, csak legfeljebb ak­kor, ha e neveknél még jobb neveket és fogalmakat talál­nak a kutatók. A terv tükörképe egy-egy gazdaságnál?. S e tükör ponto­san adja vissza gazdáinak szorgalmát és szakértelmét. Ez tükrözi azt az állandó törek­vést, hogy évről évre értéke­sebb legyen a szövetkezeti tagok munkája, s ezt az érté­ket minél igazságosabban dí­jazzák. Ezért látni a mostani terveken a munkadíjazás formájának, a jövedelemelosz­tás módszerének fejlesztési törekvéseit, amely egyszer­smind az egész gazdálkodás minőségének javítását célozza. Híven tükrözik ezek az el­gondolások a legutóbb meg­indult szakosodási törekvése­ket, a racionálisabb, belterje- sebb gazdálkodás végleges alapjainak lerakását. És ami ehhez hozzátartozik: a sokat emlegetett s önköltségszámítá­sét. Mert csak így lehet ki­számítani, hogy ho), mit ér­demes termelni. így derült ki, hogy az ácsi Egyetértés Tsz a tavalyi 100 hold helyett 240 holdon termel burgonyát, mert érdemes. Ugyanígy volna még sok minden más is. ha az a sokat emlegetett önköltségsza- mítás hasonló polgárjogot nyerne, mint a Dikonirt. De sajnos, ezt meg nem mond­hatjuk róla. S ezért kevés' többek között ebben a járás­ban — másutt is — a pillan­gós terület, kicsi az aprómag- hozam, s a legelők is kevés füvet teremnek. Készülnek az idei tervek, megfontolt, alapos munkával. Hamarosan a -tagság elé ke­rülnek megvitatásra, jóváha­gyásra. Mint mindig, most is elmondhatja majd a tagság véleményét, javaslatát, hogy a nagy terv kis részeinek meg­valósítását hogyan képzeli. A zárszámadás ünnepélyes volt, ez nem az. Viták, ellenvéle­mények. viharok okozuja sok­szor egy tervtárgyaló közgyű­lés. De ez a jó. Mert vihar után jön a napsütés. Naber Imre Tízezer acéltám Amerika szüntesse be agresszív háborúját A Béke-rJlágtanács elnökségének határozata A Tatabányai Szénbányá­szati Tröszt acéltámmal biz­tosított frontfejtéseiből ha­vonta 100 ezer tonna szén ke­rül felszínre. Ez a mennyiség több már mint amennyit kam­rafejtéssel termelnek ki az aknaüzemekben. A korsze­rűbb, gazdaságosabb és biz­tonságosabb fronti művelés aránya mind magasabb lesz az időn, s az elkövetkező években. Nemrégiben a tata­bányai szakemberek összeha­sonlításul tanulmányt készí­tettek mind a front, mind a kamrafejtés műszaki és gaz­dasági jellemzőinek kimuta­tására. Az adatokból egyér­telműen kiderült, hogy a frontművelés munkahelyi költ­ségei általában tíz százalékkal alacsonyabbak a kamrafejtés költségeinél. A tervek szerint Tatabá­nyán ebben az évben az évi termelés hatvan százalékát a frontfejtésekből hozzák fel­színre. E program megvalósí­tásához a Jetéhlegi acéltó tal­párkot 7500-ról tízezer darab­ra emelik. Az acélszerkezetek alkalmazásával nemcsak újabb frontok nyitására adódik le­hetőség, hanem nagymennyi­ségű külföldről behozott bá­nyafát takarítanak meg. Az Egyesült Xllamok viet­nami agressziója továbbra is a nemzetközi helyzet alapve­tő problémája. Az amerikai imperialisták délen és észa­kon elszenvedett vereségeik ellenére továbbra is agresszív háborújuk fokozására és ki- szélesítésére törekszenek. A közvélemény súlyos ítélete ellenére még nagyobb ará­nyokban folytatják bűntetteik elkövetését Bombákkal, lövedékekkel, napalmmal, mérgező vegyi anyagokkal és mérgesgázok­kal halált hoznak az ország lakosságára, lerombolják a városokat és . a falvakat, megsemmisítik #a vetéseket — állapítja meg a határo­zat, majd rámutat: — Az Egyesült Államok minél jobban fokozza a bom­bázásokat és mingl több bűn­tényt követ él, annál Har­sányabban szónokol az úgy­nevezett béketárgyalásokra irányuló törekvéseinek „őszin­teségéről.” A világ népei — beleértve az Egyesült Államok lakossá­gának széles rétegeit — mind erélyesebben támogatják a vietnami nép jogos állás­pontját és követelik, hogy az amerikai imperialisták szün­tessék meg agresszív vietna­mi háborújukat, vonják ki csapataikat Déf-Vietnamból és adják meg a vietnami' népnek azt a jogát, hogy maga dönt­sön sorsáról. A Béké-világtanács elnök­sége, amely 1967. február 25— 27-én ülést tartott Prágában, felhívja a világ minden né­pét, hogy a legerélyesebben ítélje el azt a szörnyű igaz­ságtalan háborút, amelyet az Egyesült Államok folytat Vietnam mindkét övezetében. Végül a határozat megál­lapítja: A vietnami nép igazságos harcának leghatékonyabb és legerőteljesebb támogatása minden békére és igazságos­ságra törekvő nép égető fel­adata. Minden országban fel kell használni a cselekvés minden formáját, a vietnami néppel való nemzetközi szo­lidaritási kampány mind át­fogóbb arányú kibontakozta­tására, A vietnami nép igazságos harca győzni fog. » Drágakő története Viefnami vendégek Tatabányán Az iskolák széles folyosó­it találóan nevezik zsibongó­nak. Illik a név a tatabánya­újvárosi középiskolára is. A tegnapi sustorgásnak azonban különeges oka volt. Röpgyü- lést tartottal?, ahol két vi­etnami vendég is részt vett. A lányok és fiúk izgatottan várták Hoang Bac-ot, a VDK Béketanácsának főtitkárát és ifjabb társát. Nguyen La Con-t, aki szintén a béke­tanácsban tevékenykedik A röpgvűlés első perceiben a vendégek hallgattak elmé­lyültebben. Figyelték, meny­nyi mindent mond az előadó az ő népük életéről. Felele­venedtek az elnyomók ellen évszázadokon át vívott és már történelemmé vált har­cok. A folytatásról a mostani küzdelemről a legilletókeseb- bek beszéltek. A hallgatóság zsibongása hullámszerűen csendesedett és emelkedett. Némán hallgatták, amikor a béketanács főtitkára megkö­szönte az együttérzést, a se- gítőkészséeet és a gyakorlati támogatást. Fel-moraj lottak a diákok, amikor arról volt szó. hogy a vietnami iskolások napi életében a tanulás és a harc vújjia egymást. — De heszéjén róla ő, aki maga is fiatal — adta át a szót Hoang Bac, a béketa­nács vezetője ifjabb társá­nak És Nguyen La Con beszél­ni kezdett — Ismeritek a hármas jelszót, amit minden vietna­mi fiatal vállalt, hogy tanul, dolgozik és harcol. Inkább beszéljünk arról a másik vállalásról — amiről talán szintén hallottatok — a hár­mas halogatásról. A zsibongó meghangoso- dott. Egymástól kérdezgették a fiatalok: Mi lehet ez? A fiatal vietnami elmon­dotta, hogy otthoni társai magukba fojtják a másik fiatal iránt érzett vonzódásu­kat várnak az udvarlással, és a házasságokat elhalaszt­ják a háború befejezéséig. A hangos zsibongóban csak az idősebbek, a felnőttek ma­radtak csendben. Emlékeztek arra az időre, amikor ebben az országban sem jutott idő őc hely az emberi kapcsola­tok kivirágzására, mikor a családi melegség csak vágy­álom maradt — mert dúlt a háború. A várakozásban pe­dig elszálltak a . legszebb évek. Érdekes, a tanáról? most nem szóltak rá a diákokra, hogy maradjanak nyugodtab- ban. Az egyik, eev idősebb mellettem állt. Ne vegye rossz néven, hogy árulkodom. de úgy vettem észre, lehajtotta a fejét. Talán neki is az jutott eszébe, mint nekem: — Gyerekek, fi, és egyet­len lány vagy fiú se éreti« mennyi bánat, mennyi nagy­ság rejlik a vietnami fiatalok lemondása mögött. A fiatal vietnami más té­mára váltott. A Drágakő ne­vű 12 éves kisfiúról kezdett beszélni. — Drágakő, mint sok ezer társa — mondotta — a he­gyek közé települt. Megépít tették saját iskolájukat. Né- ha tíz kilométerről hozták a bambuszt. Közben tanultaki és hogy nyugodtan is tanul­hassanak. oltották az ameri­kai repülőkről szórt gyújtó­lapok okozta tüzeket. Eay napon bombák hullottak. Drágakő is rohant az óvóhely felé. Közben sírást hallott. Egy házban nála kisebbek, maradtak. Rémületükben ugyan mit tehettek volna? sírtak. Nem sokáig. Drágakő kettőt — többet, nem bírt megemelni — levitt az óvó­helyre, Aztán újra felment. Ismét biztonságba helyezett kettőt. A harmadik út már nem sikerült. Egy szilánk örökre megtörte Drágakő fé­nyét. A zsibongó ismét meghaft- gosodott. Most lsem intette aenki csende-rendre a tata­bányai diákokat. Ugyan ki gondolt \talna ilyenkor ezrjt- re a köznapi dolgokra? i

Next

/
Thumbnails
Contents