Kormárom Megyei Dolgozók Lapja, 1963. szeptember (18. évfolyam, 71-77. szám)

1963-09-04 / 71. szám

2 Komárom megyei DOLGOZÓK LAPJA 1963. SZEPT. 4. SZERDA Nemzetközi szemle Augusztus utolsó hetében Is folytatta diadalútját a moszk­vai szerződés. A légköri, a víz alatti és a kozmikus alom­fegyverkísérletek tilalmát ki­mondó megállapodás aláírói­nak száma százhoz közeledik. Ki késlekedik az aláírással? Ki tagadja meg a csatlako­zást? Ezek a kérdések szá- monkérő szóval szólnak a fegyverkezési hajsza megszál­lottáihoz, s azokhoz, akik a dolgok logikája folytán velük egy táborba kerültek. Délkelet- Ázsia még mindig forrong. Míg Laosz- ban vékony hamu takarja a polgárháború parazsát, Dél- Vietnamiban magasba csapnak a lángok. Jóllehet, az Egye­sült Államok már ötmilliárd dollárt ölt Ngo Dinh Diem rendszerébe és tizennégyezer amerikai katona őrzi szuro­nyaival a dél-vietnami bábot, az évek óta zaklatott, kisem­mizett nép elszántan harcol a velejéig rothadt önkényura­lom megszüntetéséért. Az amerikaiak már szívesen meg­szabadulnának Ngo Dinh Diemtől, aki ugyan kitűnőre vizsgázott kommunistaelle- nességből, de intézkedéseivel förtelmesen elcsúfítja az ame­rikaiak távol-keleti propa- gandakirakatát. A pagodák elleni támadá­sok, a több ezer buddhista egyetemi hallgató összefogdo- sása és „agymosásra” ítélése, a letartóztatások és a házku­tatások egységfrontba tömö­rítik a kommunistákat és a buddhistákat, Vietnam demok­ratikus egységének minden hí­vét Ngo Dinh Diem hasztalan próbálja a szerzeteseket kom­munista partizánokkal azo­nosítani, hasztalan próbálja a buddhisták mozgalmáért a kommunistákra hárítani a fe­lelősséget: a nép türelmének pohara betelt. A diktátor kénytelen volt bizonytalan időre elhalasztani az augusztus 31-re kitűzött nemzetgyűlési választásokat, a hatóságok vizsgálatot indítot­tak valamennyi dél-vietnami kormánytisztviselő „hűségé­nek” megállapítására. Kam­bodzsa megszakította a diplo­máciai viszonyt a dél-vietna­mi terrorren dszerrel. Nehru indiai miniszterelnök külön üzenetben hívta fel az ENSZ főtitkárának figyelmét a le­hetetlen dél-vietnami állapo­tokra. Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság el­nöke szerdai felhívásában kö­vetelte, hogy az amerikai im­perialisták azonnal vonulja­nak ki Dél-Vietnamból. „A dél-vietnami problémát ma­gának a dél-vietnami népnek kell megoldania.” , „Szabadságot és mun­kát jelszóval zajlott le a hét közepén az amerikai né­gerek, arányaiban és mél­tóságában egyaránt impozáns tüntetése. A kétszázezres tö­meg azt követelte az ameri­kai kongresszustól, hogy kés­lekedés nélkül hozza tető alá a faji megkülönböztetést be­tiltó törvénytervezetet, vagyis jogilag biztosítsa a négerek egyenjogúságát a közoktatás­ban, a politikai életben, mun­ka- és bérkérdésekben. A szerdai washingtoni tün­tetést az amerikai vezető kö­rök igyekeztek 1964-re elha­lasztani, vagy ha már ezt nem lehet, félig vallási jellegű nagygyűléssé zsugorítani. A néger mozgalom jelenlegi helyzete és a jövő évi elnök- választások miatt azonban az amerikai kormány végül is kénytelen volt támogatásáról biztosítani -a washingtoni „nagy menetelést”. A tünte­tés vezetői találkoztak a de­mokraták és a republikánu­sok kongresszusi képviselőivel, sőt maga Kennedy elnök is fogadta őket. A négerek nem könyörögni jöttek Washingtonba, hanem követelni jogaikat, az ember­hez méltó életkörülményeket, a déli négerüldözés és az észa­ki néger nyomor megszünteté­sét. Szónokaik rámutattak, hogy ha Kennedy polgárjogi javaslataiból bármit is lefa­ragnak, akkor csak „cukros víz” marad. Az amerikai fővárosban augusztus 28-án lezajlott tün­tetés a polgárháború óta az Egyesült Államok történel­mének legnagyobb megmoz­dulása volt a négerek egyen­jogúsága érdekében. Az ese­mény annyira Washingtonra irányította a világ figyelmét, hogy bel- és külföldről több újságíró érkezett, mint annak idején Kennedy elnök beikta­tására. Változatlan érdeklődés kísérte az elmúlt héten Hrus­csov szovjet kormányfő jugo­szláviai látogatását, s ennek keretében a Brioni szigetén lezajlott szovjet—jugoszláv tárgyalásokat. A Hruscsov— Tito találkozó programján olyan kérdések szerepeltek, mint a világbéke megvédése, a békés együttélés, az általá­nos és teljes leszerelés, a gyarmati rendszer végleges megszüntetése, de megvitat­ták a nemzetközi munkásmoz­galom időszerű kérdéseit is, ami különös fontosságot adott e megbeszéléseknek a jelen­legi szakaszában. Az a tény, hogy a nemzet­közi helyzetet és a két ország kapcsolatát illető kérdésekben a tárgyaló felek között teljes volt a megértés és egyetértés, kedvező feltételeket teremt nyilván a vitás kérdések meg­oldásához is Mind Hruscsov, mind Tito hangoztatta a két fél nézetei minél alaposabb megismerésének szükségessé­gét, mert — ahogy a jugoszláv elnök megfogalmazta — „a meglevő véleménykülönbsé­gek csak így veszíthetik el jelentőségüket, illetve így szűnhetnek meg fokozatosan". Nyikita Hruscsov és kísére­te őszintén érdeklődött Jugo­szlávia szocialista építésének eredményei és tapasztalatai iránt, így a látogatás és a tár­gyalások nyilván mindkét or­szágnak, a szocializmus és a béke ügyének javát, a nem­zetközi munkásmozgalom egységét fogják szolgálni, elő­segítik a kölcsönös közeledés irányvonalának megvalósítá­sét, amiben már fontos sze­rep jutott Gromiko és Popo- vics külügyminisztereik kölcsö­nös látogatásainak. Brezsnyev jugoszláviai útjának és külö­nösen a múlt év decemberé­ben lezajlott moszkvai Hrus­csov—Tito véleménycserének. Igaz, állandó lakhelyem gyö­nyörű: Esztergom és Dobogó­kő között, a Pilis oldalain, völgyeiben. Köntösöm viszont szegényes, ütött-kopotl, de vi­gasztal, hogy ez év tavaszán is kaptam javításokat, foltokat, amiért nagyon hálás vagyok. Látogatóim gyakoriak és elég sokan vannak. Még a kül­földi turistacsoport sem rit­ka Legközelebbi barátaim pedig a pilisszentléleki embe­rek. De óh!... Van egy fájdal­mam. Gyakran megesik a szí­vem szegény szentlélekieken. Egy rozoga, ócska autóbusszal kapaszkodnak végig dereka­mon, s az öreg kocsi igen gyakran elromlik. Ilyenkor a garázsba kerül, és 20—40, sőt 80 percet is késik a kisegítő. Mert azt mondják, hogy „nincs kocsi az állomáson”. Pedig többször észrevették, hogy áll­dogál benn néhány1 elegáns autóbusz, de Pilisszentlélekre bizony nagyon gyakran a bó- dés megy. Egy idő óta Dobo­gókőre ezt már nem engedik, „de a faluba még járhat”. Még a jobbik eset, ha kapnak valami kisegítőt. Nemegyszer fordult azonban elő, hogy hiá­ba álltak reggel 7-től az uta­sok a főtéren, lesve, melyik pillanatban fut be valami, vé­gül is ki kellett várni a má­sodik menetrend szerinti já­rat fél 10-es érkezését. Pedig nem mindegy a szentlélekick- nek sem, hogy lekésnek-e egy­két csatlakozást, vonatot, vagy majd egy órával később ér­nek be az orvoshoz, állatorvos­hoz. esetleg haza a munkából fáradtan. Hej, ha én egyszer azt hal­lanám szentléleki barátaimtól, hogy végre új kocsit kaptak (mert már ígéret volt rá, de az azóta érkező 5—6 új autó­buszból nem jutott nekik), ha boldogan újságolnák, hogy nem késik már a mi autóbu­szunk sem... és ha valóban egy új kocsi gördülne puhán végig hátamon, akkor én fel­kiáltanék örömömben: Köszönöm a nevükben, MA VAUT! —na— Lehet-e nyerni a lottón SZTK-recepttel ? Az elveszett iratoknak, ap­róbb tárgyaknak új lelőhelye van Budapesten, a Sportfoga­dási és Lottó Igazgatóság. Szinte hihetetlen, hogy mi minden kerül a szelvények mellett vagy helyett a totó-lot­tó ládákba. Nincs olyan hét, hogy az igazgatóság postabon­tója ne találna néhány SZTK- receptet vagy valamilyen átvé­teli elismervényt. A nyári idő­ben a TÜKER-utalvány, ősszel a tisztításra adott ruhákról ka­pott jegyzék a „divatos”. Kü­lönböző fényképekről lassan már egy egész kiállítás anya­ga' kitelik. A legtöbb oda nem illő irományt a Nádor utcai központ három gyűjtőládájá­ban találják. Ott ugyanis a határidő lejárta előtti percek­ben még igen sokan dobják be szelvényeiket, és sietségükben nemigen vizsgálják meg, hogy mi kerül elő a zsebből. Talál­tak már töltőtollat, ceruzát, zsebkendőt, gyűrűt — nagyobb tárgyat bizonyára csak azért nem, mert azok nem fémek be a láda nyílásán. Sokan — talán a színzavarban szenve­dők — a piros postaládát té­vesztik össze a zöld lottóládá­val, mert több száz levelet, üd­vözlőlapot kellett eddig az ar­ra jóval illetékesebb postának átadni, hogy továbbítsa a címzettekhez. Ringbauer Já- nosné a javításra átadott rá­dió átvételéről szóló cédulát, Kurucz Ferenc váci lakos ke­rékpár igazolványát, Gerber Béla dunakeszi lakos pedig MÁVAUT utazási igazolvá­nyát dobta be a lottóládába. A beteglap, a kórházi zárójelen­tés, a zálogcédula, a befizetett csekkek elismervénye még a kevésbé fontos iratok közé tar­tozik. A katonai behívó vagy a katonakönyv, a munkaadói iga­zolvány, a születési anya­könyvi kivonat, a házasságle­vél, a villamos- és autóbusz- bérlet, sőt a személyi igazol­vány már valóban nem a lot­tóládába való — s nyerni sem lelhet vele, sőt... A Lottóigazgatóság előzé­kenységének, figyelmességé­nek köszönhető, hogy a leg­több irat visszakerül gazdájá­hoz. A postabontó hetenként küldi ki az értesítéseket, a je­lentéktelenebbnek tartott ira­tokat pedig, amelyekről a név és a cím kiderül, postán kül­dik vissza tulajdonosának. Egyéb irományokat is megőriz­nek egy darabig, várva a szó­rakozott lottózók jelentkezé­sét... TESSEK? McCarthy USA-szenátor, a demokrata párt pénzügyi szak* értője — névrokona annak a bizonyos másik McCarthynak — nagyszabású gazdasági-politikai előadást tartott egy evangélikus klubban istenfélő evangélikus üzletembereknek. Hatalmas ékes- szólással azt fejtegette, hogy a hatadom birtokában levő' politi­kusoknak sem hazudniok nem szabad, sempedig — hamisíta­niuk. Végül, hogy az erkölcsös hallgatóság tisztán lássa a morá­lis tendenciát, McCarthy kijelentette: „A végletekig fokozzuk tehát éberségünket a hazug és hamisító politikusokkal szem­ben, akár lenn találhatók azok, akár fenn.” McCarthy hallgatói közül többen feltették a kérdést, ugyan kiről, vagy kikről lehet itt szó — „lenn” és „fenn”! Tessék? — Pótbeíratásokat hirdet a tatabányai Erkel Ferenc Zene­iskola. Jelentkezni lehet a ze­neiskola különböző szakaira szeptember 5-én de. 9—12-ig és délután 2—5 óráig. — HÚSZEZER embert ké­peztek ki az utóbbi négy év folyamán különböző egészség- ügyi tanfolyamokon a Vörös- kereszt megyei szervezetei. Az ifjúsági tanfolyamokon több mint 26 ezer iskolai tanuló szerzett egészségügyi ismere­teket. — Szeptember 15-e után ér­tékelik azt a trágyakezelési versenyt, melyet termelőszö­vetkezeteink között április ele­jén hirdetett meg a megyei ta­nács. — A FÓTI GYERMEKVA­ROS 20 óvodását patronálják megyénk vasas üzemeinek szakszervezeti nőbizottságai. Küldöttségeik havonta egyszer felkeresik a gyermekvárost, ajándékokkal kedveskednek a csöppségeknek. A múlt hónap­ban az oroszlányi erőmű asz- szonyai jártak Foton, szeptem­ber 10-én pedig az esztergomi fémszerelvénygyár küldöttsége megy a gyermekvárosba. — Hajótörténeti kiállítás nyílt meg szombaton Eszter­gomban a Balassa Bálint Mú­zeumban. A hajómodell-gyűj- teményt még Nagy Sándor né­hai tengerészkapitány ajándé­kozta Esztergomnak. Először Tatán állították ki, Eszter­gomban először mutatják be a közönségnek. A kiállítást a néhai tengerészkapitány távol­keleti iparművészeti tárgyai és az esztergomi Keresztény Mú­zeum tengeri kikötőket ábrá­zoló híres festményei, tengeri térképei és útleírásai gazdagít­ják. — BALETT-TANFOLYAM kezdődik szeptemberben Ta­tabánya-Újvárosban a megyei rendőrkapitányság klubjában Felvételt nyerhetnek 3—14 éves korú gyerekek. A tanítás előkészítő, kezdő és haladó fo­kon kezdődik meg. — Tíz tonnás hídmérleget és egy Orkán silókombájnt vásá­rolt a csatkai Rákóczi Terme­lőszövetkezet. hosszúlejáratú hitelből. Tizennyolc éves a Vietnami Demokratikus Köztársaság Mint térképünkön látható, az amerikai négerek — számuk IS millió' fó —, azaz az USA összlakos­ságának kereken 10 százaléka — zömmel az Egyesült Államok keleti területein élnek. Tizennyolc esztendővel ez­előtt, 1945, szeptember 2-án kiáltották ki a Vietnami De­mokratikus Köztársaságot. A népi demokratikus államhata­lom létrejötte azonban Viet­namban még nem jelentette a békés fejlődés megindulását. A francia gyarmatosítók kilenc évi elkeseredett háborút kény­szerítettek Vietnam népére, s csak 1954 nyara, a Dien Bien Phu-nál aratott győzelem és a genfi fegyverszünet megszü­letése után bontakozhatott ki a békés építőmunka — egye­lőre csak az ország északi ré­szében. A fegyverszünet megkötése után kezdett hozzá a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság lakossága — a fejlődés kapi­talista szakaszát átugorva — a szocializmus építéséhez. Ne­héz volt a kezdet, hiszen a köztársaság rendkívül keve­set örökölt a múlttól, s még e kevés egy részét is romba döntötte a háború. A Vietna­mi Dolgozók Pártja vezetésé­vel azonban egyre jobban úr­rá lesznek a nehézségeken, s az utóbbi kilenc évben kima­gasló eredmények születtek az építésben. A mezőgazdaság termelése például mintegy kétszeresére nőtt a hároméves terv időszakában. Nemcsak a nagyiparban és a kereskede­lemben váltak uralkodóvá a, szocialista termelési viszo­nyok, hanem a parasztgazda­ságok csaknem kilenctizedé is szövetkezetekbe tömörült. A magyar nép őszinte sze­retettel köszönti vietnami testvéreit ezen az ünnepen. Haraggal és felháborodással vesszük tudomásul a Dél-Viet- namban uralkodó terrorról ér­kező híreket s szívből örülünk a szocializmust, építő Észak- Vietnam nagyszerű sikerei­nek. Hiszen ezek a sikerek to­vább erősítik a szocialista or­szágok testvéri közösségét. gyarapítják a szocializmus tekintélyét az egész világon. A Vietnami Demokratikus Köztársaság sokoldalú segítséget kap a Szovjetuniótól. Ennek egy mozzanatát ábrázolja a kép is. Szov­jet szakember dolgozik egy szovjet gépekkel felszerelt erőmű­ben. Megismerteti fiatal vietnami szaktársaival a szovjet gépek kezelését. Az 1961—1965-re szóló első vietnami ötéves terv elsősor­ban a nehézipar döntő ipar­ágait fejleszti, de tovább fej­leszti a mezőgazdaságot, a könnyűipart, az élelmiszer- ipart, a helyiipart és a kis­ipart is. 1965-ben az ipari ás a kisipari termelés globális ér­téke 119 százalékkal emelke­dik 1960-hoz képest. Az évi növekedési ütem tehát körül­belül 17 százalékos. Az álla­mi ipar termelése 1965-ig 162 százalékkal haladja majd meg az 1960-as szintet, az évi átla­gos növekedési ütem tehát 21.5 százalék lesz. A kisipar a tervidőszak vé­gére 53 százalékkal növeli termelését, vagyis évente 9 százalékkal. Az ötéves terv a mezőgaz­daságban a belterjes gazdál­kodás fokozását, a termésho­zam növelését és a talaj javí­tását íria elő. Fejlesztik a ka­pásnövények termelését, az ál­lattenyésztést és az ipari nö­vények termelését, az öntö­zést. a trágyázást, a vetőmag­termelést és a növényvédel­met. 1965-ben a mezőgazdasá­gi termelés értéke 37 száza­lékkal haladja meg az 1960 évit, vagyis az évi növekedés 6,5 százalékos lesz. A jelenlegi ötéves terv ide­jén 26 270-en szereznek főis­kolai diplomát, 107 000-en szakiskolát végeznek, s a szakképzett munkások száma 194 000-rel növekszik. A terv­időszak végére tehát a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság 28 700 főiskolai végzettségű szakemberrel, 123 500 középfo­kú műszaki szakemberre] és mintegy 300 000 szakmunkás­sal fog rendelkezni. A növekvő termelés alapján a kormány igyekszik emelni az anyagi és kulturális szín­vonalat is. A lakásépítkezés, a közhasznú építkezések és az egészségügyi építkezések ará­nya 1956—1960-hoz viszonyít­va 123 százalékkal. 159 száza­lékkal, illetve 29 százalékkal növekszik a tervidőszak alatti A szerpentin-út sóhaja A Vietnami Demokratikus Köztársaság első ötéves tervének célkitűzései

Next

/
Thumbnails
Contents