Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1963. május (18. évfolyam, 35-43. szám)

1963-05-01 / 35. szám

cJt ni un ká$ össze rfo if ás ünnepén írta: Boda László, az SZMT vezető titkára időiben a szocializmus politikai, gazda­sági eredményeinek növelése. E kettő szorosan összekapcsolódik: a szocia­lizmus további építése lehetetlen a béke biztosítása nélkül, ez utóbbi esé­lyei viszont annál inkább nőnek, mi­nél nagyobbak sikereink, s ezzel együtt erőink is. Nagymértékben elősegíti e törekvése­ket az utóbbi években helyesen foly­tatott szövetségi politika és annak ered­ményeként az egyre erősödő népi­nemzeti egység. Ma hazánkban száz- és százezrek a legkülönbözőbb területe­ken végeznek társadalmi munkát. Végzik ezt azért, mert bíznak a béke megvédésében, s ezen keresztül a szebb, boldogabb holnap megteremtésében. Végzik azért is, mert tudják, hogy ez­zel mindennapi életük derűsebbé té­teléhez járulnak hozzá. S ezzel is ki­fejezésre juttatják, hogy egyetértenek a szocializmus építésével. Több mint hét évtizede ünnepeljük május 1-én a nemzetközi munkásosz­tály seregszemléjének napját. Ez alatt a hét évtized alatt a magyar munkás­osztály együtt menetelt munkás testvé­rei vei. Felszabadulásunk előtt e harc — miként ma is a tőkés országokban — rendkívül spk megpróbáltatást és áldo­zatot követelt. Ma, tizenkilencedik sza­bad május elsejei ünnepünkön számot vetünk feladatainkkal is. A múlt hő­sies küzdelmeivel további helytállás­ra lelkesít, s egyben tanulsággal is szol­gál. Legfőbb tanulsága az, hogy ami­kor a munkásosztály a haladás nem­zetközi erőivel összefogva, vállvetve harcol, küzdelme sikerrel jár. S fi­gyelmeztet arra is, hogy ma még mun­kástest véreink tíz- és tízmilliói elnyo­más «élnek és felszabadulásukért vívott harcukhoz a szocializmus építé­sében elért további sikereikkel re­ményt, bíztatást és erősítést adunk. Í gy válik a szocializmus építésének ügye az egész nemzetközi mun­kásosztály, a bókéért, a haladásért küz­dő százmillióik ügyévé. S ez az ügy egé­szen bizonyosan győzedelmeskedni fog, mert e harc vezető eszméje: a marxiz­mus—lenini zmus. E zemyolcszáznyolcvankilencben, ala­kuló ülésének utolsó napjain úgy határozott a II. Internacionálé, hogy május elsejét a nemzetközi munkásosz­tály harcos ünnepévé nyilvánítja. A határozatot követő évek eseményei egy új erő, a munkásosztály megjele­nését tükrözték. Évről évre növekvő számú gyűlések, felvonulások, tünte­tések jelezték: ez az új erő izmosodik, fejlődik; s további erősödése, törté­nelmi hivatásának teljesítése ellen sem­miféle erő sem léphet fel sikerrel. A munlkásosztály legjobbjai előtt már eb­ben az időszakban világossá vált, hogy a nemzetközi kapitalizmus ellen a munkásosztály küzdelmének is nem­zetközi méretűvé kell válnia, ha ezt a harcot sikeresen akarja megvívni. De egyre erősebbé vált az a meggyőződés is: gazdasági engedmények kicsikará­sa nem elég, a kérdés végleges megol­dásának csak egy útja lehetséges: a ka­pitalizmus megdöntése. Ez a felismerés vezetett el oda, hogy a munkásosztálynak kezébe kell ra­gadnia a politikai hatalmat. De en­nek alapvető feltétele létrehozni a munkásosztály vezetésére, harci ösz- szefogására, irányítására alkalmas szer­vezetet, a munkásosztály forradalmi pártját. Lenin és a körülötte csoporto­suló forradalmi mag vállalta magá­ra e rendkívül bonyolult és nehéz feladat végrehajtását. S a Lenin vezette forradalmi párt 1917 októberében lét­rehozta a világ első munkáshatalmát. Ezzel új fejezet nyílt a nemzetközi munkásoszt ály harcában. A munkásál­lam létrejöttével gyakorlatilag meg­dőlt a kapitalizmus örökéletűségének tétele. A munkások szemében új fé­nyek,;,*-. remény fényei gyűltök; vain megoldás, van lehetőség a szabadság elérésére, a munkásember felemelke­désére, a boldogabb élet kialakítására. A munkásosztály első államának létre­jötte, annak gazdasági, politikai, er­kölcsi sikerei, majd az ellene indított nemzetközi intervenció tovább növelte a munkásosztály nemzetközi összefo­gását, és az abban rejlő erőt. Most már egyre nehezebbé vált a kapitaliz­mus igazságosságát hirdetni. Hozzájá-/ rult ehhez az a körülmény is, hogy a kapitalizmus „békés” fejlődésének ide­je lejárt, az imperializmus szakaszába lépett, s ettől kezdve az imperializmus velejárója, ikertestvére, a háború, egy­re súlyosabban fenyegette az emberi­séget. A Szovjetuniónak a második világ­háborúban aratott győzelme és a népi demokráciák létrejötte a nemzetközi összefogásnak új tartalmat adott. Ki­alakult, létrejött a szocialista világ- rendszer, amely immár világpolitikai méretekben meghatározó erővé vált. Ma már nem lehet azzal ijesztgetni a dolgozókat, hogy a szocialista, kommu­nista rendszer tönkreteszi az egyént, az emberiséget, az emberi erkölcsöt. Sőt. ma már Nyugaton sem lehet elhi­tetni egyetlen épeszű emberrel sem, hogy egy-két év még és megbukik a „vörös rezsim”. De látja, érzi, tudja mindenki, hogy ma már a nemzetközi politikai életben egyetlen fontos kér­désben sem lehet a szocialista tábor figyelembe vétele nélkül dönteni. Elég talán emlékeztetőül az 1956. évi szuezi kalandot, a legutóbbi karib-tengeri ese­ményeket idézni. Mindkettőből — per­sze ezeken kívül még más események­ből is — kirobbant volna a világhá­ború, ha ... ha a világ első munkásha­talma. a szocialista tábor, a nemzetközi munkásösszefogás olyan , körülmények között lenne, mint akárcsak ezelőtt 20 évvel. A korábban leigázott. lebecsült mun­kásosztály megalkotta a maga ál­lamát. s ma már'gazdasági versenyre hívja ki a világ legfejlettebb kapita­lista országát, az Északamerikai Egye­sült Államokat. Kifejezésre juttatja ezzel békés szándékát és azt a töretlen hitét, hogy a munkások állama képes minden vonatkozásban kiállni a ver­senyt a kapitalizmussal, s nem kell ah­hoz sok idő, hogy e versenyből győzte­sen kerüljön ki. Ugyanakkor e lépéssel példát ad arra is, hogy a két ellentétes tábor a versenynek, ha úgy tetszik, a versengésnek melyik útját válassza. A történelem eddigi menete igazolja, hogy mindig az a társadalmi forma kerekedett felül, amelyik az emberiség ügyét, haladását szolgálta. A háború, a pusztítás sohasem volt az emberiség érdeke, A józan ész tehát azt diktál­ja, hogy aki csak egy kicsit is törődik az emberiség sorsával, az a fegyveres összetűzés helyett a tárgyalások útját válassza. A munkásosztály nemzetközi összefogása e kérdésben is sikerhez fog vezetni, s az összefogás erősítésével rá tudjuk szorítani a kapitalizmust a háború helyett a békés versenyre. A magyar munkásosztálynak, a ma­gyar népnek mint a múltban, a jövő­ben is érdeke a nemzetközi összefo­gás erősítése. Munkásosztályunk a tör­ténelem során teljesítette a reá háruló feladatokat, s dicső történelmi tradíciói vannak az internacionalizmus ápolásá­ban. erősítésében. A nemzetközi összefogás, az interna­cionalizmus történelmünk során áldo­zatos segítséget is jelentett számunk­ra. 1919-ben a magyar Vörös Hadse­regben Európa számos nemzete kép­viselve volt 1945 után az internacio­nalista eszméket valló testvéri álla­mok és a testvéri nemzetközi munkás- osztály sietett segítségünkre. 1956-ban, amikor már úgy látszott, hogy ha­zánkban felülkerekedik a reakció, új­ból az internacionalizmus szellemében kaptunk segítséget a testvéri szocia­lista országokból a nemzetközi mun­kásosztálytól. A magyar munkásosztály harcai so­rán már régen felismerte, hogy az internacionalizmus és a szocializmus édes testvérek. Tudatában van an­nak, hogy a szocializmus építésében él­éit sikereink egyben a nemzetközi munkásosztályt is segítik, lelkesítik. Ugyanakkor tudja azt is, hogy a pro­letár nemzetköziség erősítése, gyakor­lati alkalmazása nélkül, elszigetelten a munkásosztály nemzetközi harcától, lehetetlen a szocializmus felépítése. Ma a magyar munkásosztály előtt eb­ben a vonatkozásban két alapvető fel­adat áll: következetes, szilárd harc a béke védelméért, ezzel együtt és egy­Átadták a Minisztertanács és a SIÓT vörös vándorzászlóit megyénkben Tizenkilenc élüzemet avattak Ünnepi termelési tanácsko­zásokon beszélik meg múlt évi munkájukat kiváló ered­ményt elért üzemeink. Szom­baton a Tatai Tangazdaság dolgozói átvették a Minisz­tertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. A megyei pártbizottság alapította ván­dorzászlót Havasi Ferenc, a megyei pártbizottság titkára adta át. Az ünnepségen részt vettek a minisztérium és a járási pártbizottság képviselői is. Hétfőn délután öt órakor az Ady Filmszínházban gyűl­tek össze az Oroszlányi Szén­bánya Vállalat dolgozói. Ta­valyi munkájuk alapján ők is kiérdemelték a Miniszterta­nács és a SZOT vörös vándor­zászlaját. A kongresszusi ver­senyben elért kiváló teljesít­ményeiket pedig az MSZMP Központi Bizottsága kongresz- szusi oklevéllel jutalmazta. Az év munkáját Seregi János az Oroszlányi Szénbánya Válla­lat igazgatója méltatta. A Köz­ponti Bizottság nevében Ne­meslaki Tivadar, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első tit­kára köszöntötte az ünneplő­ket, majd átadta a kongresz- szusi oklevelet. Kedden este hat órakor az Almásfüzitői Timföldgyár művelődési há­zában is ünnepeltek a gyár dolgozói. Venczeli Kálmán, a gyár igazgatójának beszéde után dr. Dobos György, a szinesfémipari főosztály veze­tője a nehézipari miniszter nevében átadta a Miniszterta­nács és a SZOT vörös vándor­zászlaját. Átvette a zászlót a Győr-Sopron-Komárom me­gyei Állatforgalmi Vállalat és az ÉDÁSZ is. Élüzemavató ünnepségei tartottak szombaton a Magyar Viscosagyárban, a Tokod? Üveggyárban, a Dorogi Szén­bányászati Tröszt X-es akná­jában. Elmúlt évi munkájá­val kiérdemelte az élüzem cí­met a Komárom megyei Bá­nya- és Építőanyagipari Egye­sülés, a Komárom megyei Húsipari Vállalat, a Komáro­mi Nyomda Vállalat, a Ko­máromi Járási Sütőipari Vál­lalat, a Tatai Díszműbőrgyár, a Bányászati Építő Vállalat, a tatabányai VII-es akna, a Ta­tabányai Erőmű, Tatabánya­felső vasútállomás és a Tata­bányai Kiskereskedelmi Vál­lalat. A kiskereskedelmi vál­lalat hétfőn délután tartott ün­nepi termelési értekezletén 8# ezer forint jutalmat osztottak ki a kiváló dolgozóknak, szo­cialista brigádtagoknak. Az ünnepségen tíz boltot „kiváló bolt” címmel jutalmaztak, s hét kollektíva kapta meg a szocialista brigád oklevelet és a velejáró pénzjutalmat. Az ünnepi tanácskozások mind­egyikén nagy összegű pénzju­talmakat osztottak ki a dol­gozók között. Kulturált emberek kulturált élete A művelődésügyről tárgyalt a népfront megyei elnöksége A Hazafias Népfront megyei elnöksége legutóbbi ülésén a művel-'-’ésiigy több kérdé­sével foglalkozott. Azt vizs­gálta. hogyan segítik a nép- frontbizottságok a dolgozók kulturális kielégítését a me­gyében. A jelentés több számottevő •kezdeményezésről, eredmény­ről számolt be. A népfront­bizottságok mindenütt együtt­működnek a kulturális bizott­ságokkal. A bizottsági tagok személyes példájukkal, fel- világosító szóval buzdítják a lakosságot az általános isko­la elvégzésére. Két járásban a népfrontba zottság patronál­ja a kihelyezett mezőgazdasá­gi technikumokat A népfront aktívái több helyen bekap­csolódtak a művelődési ház szakköreinek, és a sportkö­rök tevékenységébe. Az elnökség megállapította, hogy mindezek ellenére né­hány helyen a bizottságok még csak formálisan törőd­nek a kulturális problémák­kal. A vita után hozott hatá­rozatokban legfontosabbnak jelölték meg a népfront és kü­lönböző szervek egységes nép­művelési tervének elkészíté­sét. Ajánlotta az elnökség, hogy a különböző szintű bi­zottságok tegyenek a taná­csi végrehajtó bizottságoknak javaslatot egyes kulturális kérdések megoldására. A me­gyei elnökség az ismeretter­jesztés. a könyvbarát-mozga- lom. a felnőttek továbbtanulá­sának. a tervagitációnak je- 1entőségére is felhívta a fi­gyelmet. Éljen Május 1., a munkásosztály nemzetközi harci seregszemléje! Ko m Qt"'fYi me gye i Vilá9 DOLGOZOK LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM * Ára 60 fillér * 19Ö3. MÁJUS 1. SZERDA

Next

/
Thumbnails
Contents