Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1963. február (18. évfolyam, 11-17. szám)

1963-02-06 / 11. szám

A leghatásosabb érvelés A jelölő gyűlésekkel le­zárult a választási előké­születek első szakasza. Ha figyelmesen tanulmányoz­zuk a képviselő- és tanács­tagjelöltek statisztikáját, voltaképpen pártunknak a nép által jóváhagyott poli­tikáját láthatjuk magunk előtt. Eszerint a politika szerint nem a származás és az összeköttetés, de még csak nem is a pártállás, hanem a tehetség, a ráter­mettség és a nép iránti hű­ség dönti el, kik legyenek a képviselők és a tanácsta­gok. S itt nemcsak arról van szó, hogy döntő többségük­ben megszavazták a Haza­fias Népfront jelöltjeit, mert ha volt is néhány he­lyen „ellenjelölés”, az azért volt, hogy a párt és a nép­front politikáját még job­ban értő és alkalmazni tu­dó emberek ezrei kerülje­nek fel a jelölő listára. Ez a tény még jobban aláhúz­za azt a határtalan felelős­séget, ahogyan — a költő szavaival élve — „a dolgos nép okos gyülekezete”, a párt és a kormány politi­kájáról, s a mindennapos élet apróbb-nagyobb ügyei­ről tanácskozott. A jelölő gyűlések hatal­mas élménnyel gazdagítot­ták a választókat és jelöl­teket egyaránt. Számos régi tanácstagnak dobogott a szíve a torkában, s nem egy korábbi képviselő leste szorongva a szavazás ered­ményét. A mi jelölő gyűléseink alapján sok százezer rész­vevő tudja vitathatatlan té­nyekkel megcáfolni a Sza­bad Európa Rádió állítását, mely szerint a mi jelölő gyűléseinkre a „formaliz­mus” nyomja rá a bélye­gét. Ha egyszer is megtennék az igentisztelt rádióadó munkatársai, hogy saját országhatáraikon belül sep- regetnének, tapasztalniok kellene, hogy az általuk „szabadnak” nyilvánított Európában (sőt a tengeren­túl is) milliós néptömegek szívesen vállalnák, hogy a nálunk szokásos „formaliz­mus” szerint jelöljék ki azokat a nőket és férfiakat, akikre bizalommal adnák szavazatukat, akikre nyu­godt lélekkel rábíznák az ország és a helyi közigaz­gatás- ügyeinek irányítását. Nevezzék meg azt a ka­pitalista országot, ahol a választók maguk kérik a megválasztandó közéleti emberedet, hogy ne változ­tassanak a politikán!? Mely kapitalista ország­ban akadnak választók, akik a helyi közigazgatási szerv eljövendő, új vezetői elé a vezető párt és a kort mony következetes politi­káját állítják követendő példaként? Nem, ilyen kapitalista ország , nem létezik. De nálunk ez történt! A felszabadulás utáni el­ső választások idején pár­tunk még csak programjá­ban hirdethette a felemel­kedés útját, a könnyebb és a szébb életet — és most az emberek saját életükből vett példákon keresztül bi­zonyították életük jobbra- fordulását. j Ml tagadás: voltak ná­lunk választások a szemé­lyi kultusz éveiben isj ami- . kor hiba csúszott a párt- és állami élet demokratizmu­sába — de az idei jelölő gyűléseken népünk már a párt és a kormány elévül­hetetlen érdemeként emlí­tette a régi hibák felszá­molását. Voltak esztendők, amikor a felszabadulás óta elért eredményeket csokorba kötve nyújtottuk át válasz­tások előtt a népnevelők­nek hatásos érvként — s most a jelölő gyűlések részvevői szolgáltatták a leghatásosabb érveket, s. hívták fel egymás figyel­mét olyan vívmányokra, amelyeket talán a népne­velőig sem vettek észre, mert már megszokta a sze­mük ... Ki a megmondhatója an­nak,, hogy hány és hány idős és özvegy ember mon­dott könnyezve köszönetét a felemelt nyugdíjért, s hány gyógyult paraszt né­niké és bácsika beszélt immár múltidőben sok év előtti betegségéről. Meghatározhatatlanul sok asszony beszélt arról, mennyivel könnyebben tud gazdálkodni a keresettel csak a legutóbbi választá­sok óta történt árleszállítá­sok alapján is. Ö, az asszo­nyok kitűnő gazdasági ér­zékkel vannak ellátva: jól tudják, hogy a kis háztar­tások csak akkor deficit­mentesek, ha az ország nagy háztartása is jó ke­zekben van. AjZt jelenti-e mindez, hogy a jelölő gyűlések az. általános magasztalás és kritikátlanság jegyében zajlottak le? Korántsem! Alapos fejmosást kapott a helyi tanács ott, ahol a le­hetőségekhez képest kevés fejlődés mutatkozik. Szó esett az országosan mutat­kozó szén-energia és víz- gondokról is. De a panasz­kodó emberek szavaiból is a bizalom csendült ki és az a meggyőződés, hogy a jövőben nagyobb előrelá­tással és körültekintőbb szervezéssel csökkenthetők lesznek a kemény tél okoz­ta objektív nehézségek és más gondok is. A nemrég lezajlott jelölő gyűlések a dolgozók politi­kai érettségének, s az egy­re jobban kialakuló nem­zeti egységnek beszédes bi­zonyítékai. Méltó példái annak, hogy népünk egy szívvel, egy akarattal mond majd igent a válasz­tások napján a szocialista rendszerre és a kommunis­tákkal vállvetve részt vál­lal a szocialista társadalom teljes felépítésének küzdel­mes, de sikerekben gazdag munkásságából. Valachi Anna TÖBB SZEXET AZ ORSZÁGNAK! Megyénk bányászai 2373 vagon szenet küldtek felszínre a vasárnapi műszakban Nelfiezen enged hadállásai­ból a tél. Vasárnap újabb hó­esés zúdult az országra. Kü­lönösen nagy hófúvásról ér­keztek jelentések Oroszlány és Dorog körzetéből. A hóesés okozta nehézségekre jellemző, hogy míg délután Oroszlány­lista országok segítségére hi­vatkozva tartanák helyesnek egy biztonsági tartalék fel­színre küldését még egy va­sárnapi műszakkal. A dorogi szénmedence bá­nyáiból 558 vagon szén ke­rült felszínre vasárnap, A zord időjárás különösen a külszíni szállítási dolgozókat ál­lítja nagy megpróbáltatások elé. A tatabányai XV/a aknán kénytelenek a lóvontatást is igénybevenni ban nyolcszáz, az éjszakai műszáléban csak 250 bányász dolgozott. A szállítási üzemza­varok és a lejtősaknák befa­gyása ellenére szánté vala­mennyi akna többet termeit hétköznapi tervénél Az ösz- szefogás és a bányászok lel­kes helytállása eredménye­ként. vasárnap az Oroszlányi Szénbánya Vállalat 823 vagon szenet adott az or­szágnak. Munkatársunk a vasárnapi műszak után felkereste az oroszlányi1 bányák több akna- üzemét, hogy a termelési eredmények, s a bányászok hangulata után érdeklődjék. S a nehézségek dacára nem bo­nás kedvű bányászokat, ha­nem inkább a régi széncsa­táikra emlékeztető, az ország ügyeivel mélyrehatóan foglal­kozó embereket talált a meg­látogatott aknákon. A XIX-es akna több brigádja például f műszakváltáskor röpgyűlést * tartott, -amelyen a fő téma az * volt: vajon eleget tettünk-e.' kötelességünknek az eddigi két vasárnapi termeléssel? A felszólalók álláspontja meg­egyezett abban, hogy a mos­tani rendkívüli időjárás okoz­ta nehézségek áthidalásiához további pluszként termelt szénre van szüksége az or­szágnak. Markos Endre és Kandó Ferenc szocialista brigád­vezetők javasolták: az üzem bányászai tartsanak februárban még egy va­sárnapi termelő napot, s ennek megvalósítása érde­kében a szakszervezet és a bánya vezetősége tegye meg a szükséges lépéseket. Hasonló megnyilatkozások­kal találkoztunk a XVI-os ak­nán, ahol Balta Sándor, Ju­hász István, herreich József, Kun Bertalan és Hartmann György szocialista brigádveze­tők és tagok a vasárnapi ered­ményeket beszélték meg. „Igaz, mi a vasárnapot pihe­nőnapnak fogjuk fel, de az is­kolák, kórházak ellátása sem kis feladat, s ha az eddigi két vasárnapon termelt szén biztosítja is a tüzelőt, egy kis többlet sosem árt” — mondo­gatták. És e „ikís többlet” elő­teremtésére nagyon alkalmas lenne, mondjuk két hét múl­va egy újabb vasárnapi ter­melés — fejezték ki gondola­tukat. A hármas aknán Har­mati János aknász unokáira gondolva. Dudás Ferenc front- mester a szomszédos szocia pedig az éjjeles műszak dol­gozóinak nagy része megre­kedt a hóakadályokkal tele­tűzdelt utakon. Kbazonybányán ezen a na­pon 82 vagon szenet termel­tek. A Nagysápon lakó bányá­szok: a forgalom megbénulása láttán gyalogszerrel indultak munkahelyükre. Valamennyien érzik a fele­lősségeit. amely most rájuk hárul. Szeneit, mind több sze­net kér és vár az ország. Vállalják az áldózatokait. A vasárnapi műszak után mi is leszálltunk a bányába, hogy .az egves mezők csapatait meg­látogassuk és megtudjuk, milyen erőfeszítéseiket kíván tőlük a vasárnapi termelés. A 2-es számú csapatban Holdampf Sándor vájárral beszélgetőnk a vasárnapi mű­szak jelentőségéről, ő azonban nem az eddigi fáradozásokról szólott, hanem arról, hogy miként látja ő pillanatnyilag a helyzetet. Eddig sem a kormány, sem a lakosság igénye nem vetette fel a vasárnapi műszakok be­iktatását. De a rendkívüli időjárás okoz­ta nehézségek szerintem többet is kivannak tőlünk — mondja. Ügy gondolom, hogy teljesen megnyugtató ak­kor lenne az or szág fűtőanyag- etttátása, ha ebben a hónapban még egy vasárnapon tarta­nánk termelő műszakot az or­szág valamennyi bányaüzemé­ben. — A 4-es számú csapatnál Major József szakvezető vá­jár összegezte a szocialista brigád véleményét, amely ugyancsak így hangzott. _ Az 5-ös csapaton Kincses János vájár is azt tartja, hogy van lehetőség még egy vasárnapi termelő műszak beiktatására. Az ebszőnyi bányászok vala­mennyien egy véleményen vannak: ha az ország szüksé­gét látja, valamelyik közeli vasárnapon újra leszállnak. Nehézséget, üzemzavarokat okozott a hó Tatabányán is. A szállító pályák tiszitántartá-. -a sok munkáskezet igényelt. A VlIJ-as lejtősakna például szombaton csaknem teljesen befagyott, a csillék „kiléptek” a sínekről. Egész nap folyt a lejtősakna jégtelenítése. Ered­ményeként az éjszakai mű­szakban a bányászok pótolták a napközben kiesett szénmeny- nyiséget, így az üzem 108 va­gon szenet termelt vasárnap. A Tatabányai Szénbányá­szati Tröszt vasárnapi mű­szakjának az eredménye 10 026 tonna szén. Különösen kitettek magukért a XV/b akna dolgozói. A hét­köznapi 100 vagonos előirány­zatuk helyett 123 vagon sze­net küldtek a felszínre. A VII-es aknai bányászok ugyancsak „megfejelték” hét­köznapi előirányzatukat 12 vagon szénnel. A XV/a akna délelőtti műszakjában Boda Antal frontmester brigádjá­val 360 csille szenet küldött a felszínre. A szocialisía brigádok tag­jai, vezetői szinte vala­mennyi aknában meg- hányják-vetik, miként tudnának a legtöbbet segí­teni. S a beszélgetések során általá­ban arra az elhatározásra ju­tottak — miként a dorogi es oroszlányi bányászok is —, hogy javasolják még egy va­sárnapi termelés béiktatását. Ezeknek a gondolatoknak adott kifejezést többek között a XV/a aknán dolgozó Boda Antal frontmester szocialista, brigádja és a Xl-es akna köz­ismert Handler-brigádjának i tagjai, Gosztenschnig József és Balogh Sándor vezetővájá­rok is. Bányászaink tehát — mint mindig — most is ott állnak a vártám, s ha látják, hogy az országnak gondja van, azon munkálkodnak, hogy azok egy részét önként is magtikra vál­lalják. A geszfesi favágók között Hatalmas pelyhelktoan szál­lingózik a hó, engedett egy isissé a zimankós fagy is. — Csatk szól ne támadjon — riaszrt fel a táj csodálatából Barth Sándor aggódó hangja, — Perceken belül járhatatla­nokká fújja az utat... A várgesztesi erdőben já­runk. keressük a favágókat. Terepjáró GAZ-unik erősen küszködik a síkosra fagyott szerpentinen. — Ott lesznek! — mutat az erdőgazdaság szállítási előadó­ja a meredek hegyoldalra. — Nehéz lesz megközelíteni. — Majd a vontató szánkó­val — neveti el magát Teresa János fűnészgépszarelő. — Jön is már egy erre! Percek múlva már a szán­kón ücsörögve utazunk to­vább. A «ét ló ugyancsak eről­ködik, a helyenkint szügyig érő hóban. Az erdő csendjét hirtelen motorzaj riasztja fel. — Beindult a fűrész — ma­gyarázza a szokatlan erdei hang eredetét Barth Sándor. nagy hóban csak lovas szánkóval lehet vontatni a rönköket Szánunk nagyot kanyarodik, s ekkor lenyűgöző kép tárul elénk. Alattunk vagy har­minc méteres mélységben fa­vágók nyüzsögnek. Gúlákba rakott rönkök ... Vastag hóle- pellel borított faóriások között gőzölgő testű lovak. — Jó időnk akadt — mond­ja Richter János fűrészkezelő. — Megy is a munka! Hogy miként, arról a fény­képek hűéin tanúskodnak. yyi jyy 0 gyg j Világ proMúrjai, egynülje/ek! üdir0Z0K LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM. * Ara ftd fillér * 1963. FEBRUÁR 6. SZERDA MAI SZÁMUNKBAN: A rózsaszín köd ára 3. oldal Téli reggel 5. oldal Vadgalambok 6. oldal Olvasóinké a szó 7. oldal Boda Antal frontmester a vasárnapi műszak után. Teresz János szerelő a hely­színen ellenőrzi a láncfűrész élességét

Next

/
Thumbnails
Contents