Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1953. november (8. évfolyam, 88-95. szám)

1953-11-04 / 88. szám

1953 november 4. Homárotnmeg^i ü01GŐZÜK UP JA 3 NOVEMBER, VASGYÜJTŐHÓNAP A DISZ megyeblzotfságának felhívása Az őszi munkákban legjobb termelőszövetkezetünk a bábolnai Szabad Föld A minisztertanács ez évben másodízben, november 2-től 30-ig fém gyűjtési hónap meg­rendezését határozta el, hogy ezen az úton biztosítsa a kohá­szat számára a negyedik ne­gyedéves terv teljesítéséhez, az új tervév beindításához szüksé­ges nyersanyag egy részét. A fémhulladékanyagok fel- használása csökkenti az ipar számára fontos nyersanyagok külföldről való behozatalát. A fémgyüjtőhónap sikere meg­gyorsítja ötéves tervünk meg­valósítását és ezzel a kormány- programm megvalósítását. Je­lentősen hozzájárul népgazda­ságunk erősítéséhez, hazánk függetlenségének megvédésé­hez és dolgozó népünk élet- színvonala emelésének gyors- ütemű fokozásához. DISZ-szervezeteink és D1SZ- bizottságaink mozgósítsák a DISZ-tagokat. megyénk fiatal­jait a fémgyűjtésben való rész­vételre, tekintse minden fiatal hazafias kötelességének a szo­cialista tulajdon gyarapítására a fémgyűjtés sikeréért folyó har­cot és ebben a harcban járjanak élen, mutassanak példát a DISZ- tagok. Megyénk DISZ-szervezetei, a DISZ-tagok és a szervezeten kívülállók, ifjúmunkások, pa­rasztfiatalok, diákok és úttörők bevonásával szervezzenek fém- gyüjtőbrigádokat, a brigádok osszák fel egymás között a vá­★ A tatabányai DlSZ-szerveze- tek titkárai és aktivistái össz- titkári értekezleten tárgyalták meg a minisztertanács határo­zatát a novemberi vasgyüftö- hónappat kapcsolatban. Az érte­kezleten a tatabányai Bánya­gépgyártó DtSZ-szervezete & vagon vashulladék összegyűjté­sét vállalta, és versenyre hívta Tatabánya összes DlSZ-szerve­ros vagy falu területét és ki­jelölt körzetükben minden fel­lelhető fém- és vashulladékot gyűjtsenek össze, keressenek meg minden lakót. A fémgyűjtés sikere érdeké­ben indítsanak versenyt egymás között az egyes üzemek, közsé­gek, iskolák, brigádok és egyé­nek. Előre a fém gyűjtési hónap si­keréért. Dolgozó Ifjúság Szövetsége komárommegyei bizottsága ★ zelét. Az értekezlet részvevői, köztük elsősorban a XV-ös, XH-es, 5/a akna és szállítóvál­lalat DISZ-szervezetei lelkesen csatlakoztak a versenyfelhívás­hoz- . Az értekezlet határozatot hozott, melynek alapján Tata­bánya ifjúsága nevében ver­senyre hívták Dorog DISZ- szervezeteit a fémgyüjtőhónap sikere érdekében. Törődjenek többet az új vájárokkal az oroszlányi XVII-es aknán] Néhány hónappal ezelőtt az oroszlányi XVII-es akna 45 új vájárt kapott, olyan ifjú vájáro­kat, akik két évig lelkesen ta­nulták a bányász mesterséget. Nagy kedvvel, felkészülve men­tek a bányába, hogy két év után önállóan dolgozhassanak. Hiába volt azonban a kedv. lel­kesedés. mert tudásukat eddig nagyon kevéssé válthatták „aprópénzre”: szénre. Az akna vezetői, műszaki ká­derei bizalmatlanul fogadták a fiatalokat. Pedig az új vájárok. — ha megfelelően biztosítják számukra a munkafeltételeket, ugyanúgy dolgoznak, mint a fel­nőtt, régi vájárok. Példa erre Ihász Jenő gyakorlóvá jár, aki 30-án, pénteken is 103 százalé­kot ért el a XIV-©s fronton. Bu­ksik Dezsőnek 130 százalék volt a multhavi átlaga, s most. a nagyon meleg munkahelyen is helytáll, máris 98 százalékot ér el. Közben sokszor fahíánnyal küzd, csaknem mindig sajátma­ga hordja he munkahelyére a fát. Ehhez nem kell vájáriskola ! A fiatalok bebizonyították, hogy helytállnak a« termelésben, mégis: a rossz fogadtatásnak még rosszabb lett a folytatása. Az új vájárokat „urasági" mun­kára; szállító csillésnek, fahor­dónak, csorgaflsztítás-hoz és egyéb melléktnunkára osztották be. Ezekhez a munkákhoz egy­általán nem szükséges kétéves vájáriskola. Amikor később né- hányukat szénre tették, akkor a műszaki fettételeket nem bizto­sították. Schidli Józsefet például F—4-es gépre tették, de a laka. fosok nem tartották rendben a gépet, s emiatt kézzel kellett a csiliébe lapátolnia a szenet. Hiányzott a fa is: nem tudott ácsolni. Órákat állt, s így keve­sebb szenet rakott, mint azok a csapatok, amelyek kézifejtésen dolgoznak. Egy másik fiatalnak, Buzsik Dezsőnek volt olyan napja, hogy üres csillehiány miatt egy műszakon négy-öt csille szénnel termelt kevesebbet. Ha a fiatalok panaszkodni mennek Kebele István bánya­mesterhez, az nem hallgatja meg kérésüket, hanem kizavarja őket az irodájából olymódon, hogy „új vájárokkal nem tárgyalok”. Ilyen „segítés” mellett nem csoda, hogy az új vájárok egy része nem éri el a száz százalé­kot. Hiába fordulnak segítségért az akna főmérnökéhez is, — meg sem hallgatja őket, arra a következtetésre jutva, hogy most „nincs ideje” segíteni, nevelni, mert „termelni kell”. Hermann János, az akna igazgatója is ke­véssé foglalkozott az új vájá­rokkal. Egyszer felkereste őket a legényszáRóban és így kezdte a nevelést, amikor belépett a szobába: „Az ablakon vagdallak ki benneteket, az anyátok .. Arról azonban nem gondosko­dott, hogy legyen kultúr- és sportfelszerelésük, inkább el­vette a kultúrszobájukat. Szükség van a munkáskezekre Többen el akarnak menni a bányából, pedig már csak 33-an vannak. Talán nincs szükség rájuk? Szükség van a szorgos kezekre, aiz utánpótlásra, mert a tervet nemcsak most, hanem néhány év múlva is teljesíteni kell. A XVII-es aknán van mód rá, hogy megfelelő beosztásban szénre vagy pedig elővájásokra tegyék a fiatalokat. A DISZ komárommegyei bizottsága és az oroszlányi bizottság köz­benjárására az aknavezetőség ígéretet tett, hogy november 1 -tői minden gyakorlóvájár szé­nen fog dolgozni, mert erre megvan minden lehetőség. Van elég munkahely Rendelkezésre áll megfelelő számú frontfejtés, elővájás és egyéb munkahely, csak a gya­korlóvá járókkal szembeni maga­tartáson kell változtatni. Az ígéret azonban veszélyben van. meri a 108-as ikerfejtésen, ahová 18 új vájárt akarnak fenni, nem lehet dolgozni, annyira el- gázosították a környező öreg műveletek. Helyes, hogy egy külön elővájást indítanak hat gyakorlóvájárral. A* elgazoso­dott munkahely miatt „munka- nélkülivé” vált 18 új gyakorló- vájárt pedig elővájásra lehetne tenni, mert van kedvük ehhez. Fontos lenne az is, ha a gya­korlóvájárok közül néhányat be­osztanának Fazekas János DISZ-titkár brigádjába, aki szí­vesen befogadná a fiatalokat, A megyei és a helyi DISZ- bizotfcság helyesen cselekedett, amikor erélyesen fellépett és — ha késve is, de sürgős intézke­dést követelt a gyakorlóvá járok ügyében. Fordítsanak ezután is nagy figyelmet a gyaikorlóvájá- rokkal való foglalkozásra, s le­gyenek azon, hogy a XVII-es akna üzemvezetősége val óra­váltsa ígéretét, megfelelő beosz­tásba, széntermelésre állítsa az új vájárokat, mert ez népgazda­ságunk, egész iparunk érdeke. Csépányl Lajos A minisztertanács határozata a helyi ipar munkájának megjavítására A minisztertanács legutóbbi ülésén foglalkozott a helvi ipar helyzetével és megállapította, hogy bár a helvi állami és szö­vetkezeti ipar az utóbbi két esz­tendőben jelentősen fejlődött és termelése 570 százalékkal emel­kedett, az eredményeik ellenére a lakosság helvi szükségleteinek maradéktalan kielégítését jelen­leg még biztosítani nem tudja. A lakosság ellátásának to­vábbi javítása érdekében a mi­nisztertanács határozata ki. mondja, hogy a tanácsoknak az állami helyi ipar fejlesztése mel­lett, fokozniok kell munkájukat a kisipari szövetkezetek - állami támogatása, termelő munkájuk tervszerűségének segítése terén és ugyanakkor biztosítaniok kel! a magánkiisipar mun­kájának fellendítését is. Fel kell számolni azt a helyte­len gyakorlatot, hogy a helvi ipar döntően a ko’-'ilotek rende­léseit elégíti ki. A helvi iparnak — kiegészítve az országos ipar termelését — elsősorban a la­kosság szükségleteire kell dol­gozni. A helyi ipar javító- és szol­gál íaitó tevékenységét elsősorban az iparjogosítványok kiadásával kell megjavítani. A minisztertanács határozata kiterjed az ipari szövetkezetek politikád, gazdasági és pénzügyi megerősítésére is. A határozat értelmében a többi között a kis­ipari szövetkezeteknél 1954 ja­nuár 1-től rendezni kell az álló- és forgóalapokat és a forgó­alapok feltörésére százmillió fo­rint középlejáratú hitelt kell biz­tosítani; mintegy tíz százalék­kal csökkenteni kell azoknak a kisipari szövetkezeteknek a jö­vedelemadóját, amelyek döntően a lakosság részére dolgoznak. Egyes szakmákban — például cipőjavítás — a forgalmi adót már ez évben csökkenteni kell. A magánkisipai munkájának megélénkítése érdekében a mi­nisztertanács határozatot hozott az új iparjogositványok elbírá­lásának meggyorsítására és a kisiparosok munkához szüksé­ges anyagellátásának biztosítá­sára. A határozat továbbá lehe­tővé teszi, hogy egyes szakmák­ban — ahol ezt a szakma jelle­ge megköveteli — a magánkis­iparosok ipari tanulót tarthassa­nak. A magánkisiparosokaf — a Kisipari Szövetkezeti. Kölcsö­nös Biztosító Intézet útján — az önkéntesség elve alapján be lehet vonni a kölcsönös biztosí­tás intézményébe. A határozat értelmében a mezőgazdasági ingatlannal ren­dé kező ipar: szövetkezeti ta­gok és magánkisipairosok — ha. a. földet maguk vagy családjuk műveli — földjük után úgy adóznak, mint a dolgozó pa­rasztok. A minisztertanács határozatta; amellett, hogy növeli az ipari szövetkezeti tagok és magán­kisiparosok jövedelmét, tovább: jelentős lépést jelent a lakos­ság mindennapi szükségleteinek fokozott kielégítése, a fogyasz­tási cikkek mennyiségétek és választékának növelése terén. J^Jár a termelőszövetkezetek és gépá lomások legjobb dolgozóinak megyei tanácskozá­sán is élénk feltűnést keltett Né­meth József elvtársnak, a Bá­bolnai 7-es majori Szabad Föld termelőszövetkezet elnökének felszólalása. Nagyszerű munka- eredményekről, kiváló jövede­lemről számolt be Németh elv­társ és elmondta azt is, hogy szövetkezetükben nincs inga­dozó tag, jókedvvel, vidáman végzi mindenki a munkáját. Ennek a jókedvű munkának, a helyes vezetésnek és- a tagok munkaszeretetének valóban ki­váló eredményei születtek a Szabad Föld termelőszövetke­zetben. Augusztus 20-án már befejezték a rozs vetését. Szep­tember 10-re főidbe került az ősziárpa és az őszi takarmány- keverékek magja is. A rozs, ősziárpa és őszi- takarmánykeverék korai elvetésének híre után újabb nagyszerű eredmény híre járta be a termelőszövetkezet környé­két. Október elején megyénk termelőszövetkezetei közül első­nek befejezték a Szabad Föld tsz tagjai a búza vetését is. Nemcsak a vetés folyt gyor­san és minőségileg kifogástala­nul, fianeni hamar végeztek a kapásnövények betakarításával is a szövetkezet tagjai. Befe­jezték már a kukorica, napra>- forgó, burgonya betakarításán kívül a répa szedését és a ku­korica szárának leíakarítását is. Szerkesztőségünkhöz küldött ^ levelében ismét arról szá­mol be Németh elvtárs, amit a komáromi tanácskozáson mon­dott. A Szabad Föld termelő- szövetkezet tagjai meggyőződé- ses hívei a szövetkezeti gazdál­kodásnak. Szilárd a szövetke­zetben a munkafegye'em és a zárszámadás előtti időkben már kialakul a tagak jövedelmének képe, ami még nagyobb elé­gedettséggel, jókedvvel, öröm­mel tölti el a Szabad Föld tsz valamennyi tagját. Szépen zöldéi az őszi vetés, gyorsan halad a répaszedés a jegespusztai állami gazdaságban (Tudósítónktól.) A jegespusztai állami gazda­ság dolgozóinak nagyszerű eredményeiről, melyeket az őszi munkák során értek el, kevés- szó hallatszott eddig megyénk­ben. Pedig nagy munkát végez­tek. szép eredményeket értek el a jegespusztaiak. Október 10-én teljesítette őszi vetéstervét az állami gazdaság. 1220 kaíaszírális holdon vetet­tek rozsot, ősziárpát, takar­mánykeverékeket és búzát. Az ősziek több mint 50 százalékát keresztsorosan veiették. Be­vetett földtáblájukon már szé­pen zöldéi és bokrosodik a ve­tés, A vetések befejezése után eigy percre sem tört meg a munka lendülete. Most november 7 méltó megünneplésére készülnek a jegespusztai állami gazdaság dolgozói. Mint a vetések idején, most is a traktorosok végeznek elsősorban kiváló munkát. Viszkeleti István és váltó­társa október 26-ig 1825 normálhold talajmunkát vé­geztek. Viszkeleti István április 1 óta traktoros, de augusztus 20-án már sztahanovista lett. Egyedül 1103 normálhold talajmunkát végzett, tehát"magasan túltelje­sítette 440 normálholdas tervét. Szabó Géza és váltótársa 1755 normálhold talajmun­kát végeztek október hó 26-ig. Viszkeleti István és Szabó Géza, a két sztahanovista trak­toros november 7 tiszteletére vállalták tavaszi. felajánlásuk teljesítését. 1700 normálhold talaj-munka végzését. Több mint 10 nappal a vállait határidő előtt valóraváltották ígéretüket. A vetések befejezése után nagy munkát ad a gazdaság dolgozóinak a cukorrépabetaka­rítás. Gyorsan halad azonban ez a munfca is, hiszen az olyan dolgozó, mint Paizs Jánosné, Tuoly Kál­mán, Paizs János, Guzmics Ferenc és Koltai József magukkal ragadják, jó eredmé­nyek elérésére serkentik a töb­bieket is. Paizs Jánosné a dug- ványrépaszedésben nem egyszer 6 normát teljesített. Guzmics Ferenc és Koltai József állan­dóan 200 százalékra teljesítik napi normájukat. Egy hónappal határidő előtt készül el az oroszlányi és az újvárosi bölcsödé Csütörtökön reggel az oroszlányi építkezés dolgozói rövid, röpgyűlésöken határozták el. hogy november 7-ig ünnepi műszakot tartanak.- A „B” jelzésű üzletház segédmunkásai az ün­nepi műszak alatt úgy akarnak dolgozni, hogy Oroszlánybánya 38 családjai november 7 én már az új lakásokban ünnepelhessen. Az 53 laká­sos kettes számú lakóház' építői megfogadták, hogy három nappal élőbb befejezik tervüket, határidő előtt végzik el a pinoetöfnb- kiemelé­sét és a kettes részleg alapozását. A 44 személyes modern, emeletes bölcsőde építői versenyre hívták ki a tatabányai újvárosi építkezés ugyancsak 44 személyes bölcsődét építő dolgozóit. Versenyfelhívásukban többek között a következőket írták: „Magunkévá tettük pártunk és kormányunk új rendeletét, amely szénmedencénk bányászai­nak fokozottabb gondoskodásáról szól, s ezért mindent elkövetünk, hogy a most megkezdett új 44 személyes bölcsődét határidő előtt átad­juk a bányászok gyermekeinek. Megfogadjuk, hogy az ünnepi műszak ideje alatt brigádjaink náponta 30 százalékkal túlszárnyalják térvüket. A falazást Máximenko-gyorsfálazással végez­zük, s az új bölcsődét egy hónappal a határidő előtt átadjuk a bányászoknak." A tatabányai új bölcsődét építők örömmel vá- ’aszoltak a versenykihívásra és megtagadták, hogy ugyancsak egy hónappal előbb befejezik a bölcsőde építését. AZELNÖK Még a nyáron történt. A nyer- gesújfa ui tanácsháza egy'k irodájában a nyilvántartóval beszélgettem. Egy idősebb pa­raszt jött be. — Felvilágosítást ctka'ok kérni — mondta, aztán egy hosszú, bonyodalmas ügyet kezdett mesélni, aminek a lé­nyege az volt. hogy a földje után sokkal több adót vetettek ki. mint amennyit kellett vol­na. A történet végén derült ki, hogy nem is Nyergesen, ha­nem Ba tóton lakik és ott is van a földje. így aztán a nyíl. vántartó nem tudott válaszolni a kérdésére, csak felírta egy kis papírra, hogy milyen ada­tokat hozzon, hogy kiszámít­hassa, mennyi adó jár a föld után. Mielőtt elment volna, megkérdeztem tőle: — Ha bajóti, miért jön Nyergesúj­falura tanácsért. — Nem is tudom... Itt mindig olyan kedvesek ■.. már máskor is segítettek. * Most Ismét itt vagyok a nvergesújfatui tanácsnál. Azért jöttem, hogy megírjam, ho­gyan dolgozik az elnök, mi­lyen a tanács kapcsolata a dolgozó parasztokkal. Nyer- gesú’falu első a begyűjtésben. Jól áll a mezőgazdasági, adó­ügyi tervek teliesí1 ésével is. Az elnök szobáidban ülök. Heves v’ta folyik az elnök. Lukasz Sándor, a mezőgazda- sági előadó, meg egy idősebb paraszt között. Nem értem, ni a vita lényege, csak ilyesmiket hallok az idős embertől: — Ezt pedig el kell intézni, mert hogyan nézne az ki, hogy hozzánk fordult és mégsem te­szünk semmit. Később tudom meg. hogy a mezőgazdasági állandó b:zott. ság tagja, idős Sági Mihály azért követelőzik, hogy egy dolgozó parasztnak több föl­det adjanak a tartalékból. A vita véget ér. Az ügy el­intéződött. Török Mihálynak, a szóbanforgó parasztnak ad­nak még főidet. En meg arra kérem az elnököt, mondja el, hogyan kezdte el a munkát három évvel ezelőtt itt a ta­nácsnál. — Nagy bizonytalanságban éreztem először magamat — kezdi Lukasz Sándor. — Az iparban dolgoztam addig és nem értettem a mezőgazda­sághoz. Egy dologban voltam csak biz'os; a dolgozó parasz­tok választottak, az ő ügyü­kért kell harcolnom következe­tesen. 1948-ban, mikor nősül­tem, jártam itt a tanácsnál. Akkor még felügyelőség voH. Ebbe a szobába, ahol most én dolgozom, mi, dolgozók nem léphettünk be. Kint vára­koztunk. míg valakinek eszébe jutott kihallgatni bennünket. Elsősorban ezt a viszonyt akartam megszüntetni. — Az első végrehajtóbizott- sági ülés* sohasem felejtem el. Valaki megemlítette, hogy itt nem messze a tanácstót, az egyik házba nagyon befolyik a víz — mert nagy eső esett akkor — egy öreg paraszt la­kik benne és nincs pénze a ja­vításra. — Még aznap elmentünk megnézni a házat és a követ­kező héten kiküld'ük a kőmű­veseket. — Talán ez volt az első do­log. ami bizalmat adott a pa­rasztoknak ahhoz, hogy a ta­nácshoz forduljanak, ha vala­mi bajuk van. A tanácsüléseinkre mindig sokan jártak, de kevesen szól­tak. Egyszer aztán rájöttem, hogy mi az oka ennek. A be­számolóban van a hiba. Nem természetes szavaimmal ma­gyarázom meg a do'gozó pa­rasztoknak azt, amit mondani akartam. Mikor aztán úgy ké­szítettem el a beszámolót, mintha ismerősökkel, barátok­kal beszélgetnék,% a tanácsülé­sen megváltozott a helyzet. A begyűjtési és mezőgazda­sági tervek teljesítéséhez azon­ban nemcsak a meggyőzés, a felvilágosító munka segített hozzá, hanem az is, hogy egy­re többen jöttek a tanácshoz segítségért. Igyekeztem meg­teremteni a tanácson belül, hogy mindenki. lelkiismerete­sen intézze el ezeket a panar szokat. A parasztok látták, hogy törődünk a problémáik­kal, így aztán szégyenné vált, ha ők nem tettek eleget köte­lezettségüknek. Jelentős volt számomra az a nagy segítség, amit az állan­dó bizottságok megalakulása jelentett. A falu legjobb dolgo­zói közül kerültek ki ezek uz emberek, akiknek a legfőbb feladatuk az lett, hogy segítsé­get adjanak a parasztoknak problémájuk megoldásához és felvilágosító munkát végezze­nek a tervek teljesítése érdeké­ben. Az állandó bizottságok se­gítségévet elértük, hogy tavaly óta elsők vagyunk a begyűj­tési és mezőgazdasági munka elvégzésében. Most már köny- nyebben is megy minden — mondja még befejezésül az el­nök. — A falu dolgozói is se­gítenek nekem azzal, hogy példamutatóan elvégzik saját munkájukat. -­Kifetémenet asszonyokkal találkozom. Eszembe jut, amit az elnök mesélt még a régi felügyelőségről. Az asszonyo­don már nyoma sincs a meg- ilietödésnek, a félelemnek- Ugy^ mennek a tanácsházára, mm*ha haza mennének. A tanácsház ab’okából ha­talmas muskátlik piroslanak. Erdődi Erika

Next

/
Thumbnails
Contents