Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1953. március (8. évfolyam, 18-25. szám)

1953-03-04 / 18. szám

2 Kflmárommsqyei OBIG (HÖR IAPJÄ 19-53 március 4. tekre váltsa fogadalmait, vál­lalt feladatait. — Fogadjuk meg, elvtársak a pártnak, fogadjuk meg Rákosi elvtársiak, vezérünknek és ta­il ítómesterünknek, hogy meg­felelően fogunk élnj az előttünk I álló, szinte korlátlan lehetősé- I gekkel, jó szakszervezeti műn- | kával, harcosan és f áradhat at Lai­Ha rustyák József elvtárs ez­után bejelentette, hogy Gerő Ernő elvtárs kívánja üdvözölni a kongresszust. Gerő Ernő elv­társ a következőket mondotta: — Tisztelt Kongresszus! Elv­társak] A Magyar Dolgozóik Pártja Központi Vezetőségének nevében harcos kommunista üd­vözlettel köszöntőm a magyar szakszervezetek XVIII. kon­gresszusát, s a szakszervezetek kongresszusa útján a magyar szervezett dolgozók több mint másfölmilliós hadseregét! Elvtársak! Népgazdaságunk, fcazánk ipara és mezőgazdasága, országunk közlekedése, szociális és kulturális intézményeink ha­talmas fejlődésen mentek ke­resztül azóta, amióta szabad ország lettünk, amióta — a nagy Sztálin parancsát megvalósítva — a dicsőséges Szovjet Had­sereg leverte népünk kezéről a fasiszta reakció bilincseit. Az elmúlt évben, 1952-ben hazánk egész ipari termelésének értéke 2o3 százaléka volt az 1938. évi­nek, gyáriparunk pedig három­szor annyit termelt, mint a második világháború előtt. 1952-ben kereken kétszerte volt nagyobb iparunk termelésének értéke, mint 1949-ben, a sikere­sen megvalósított hároméves terv utolsó esztendejében. Ezek 6zerint: iparunk termelése rövid három esztendő leforgása »lati megduplázódott. Szédületes iramú fejlő<íés ez, »melyhez foghatót nemcsak Ma­gyarország nem ismert egész történelme folyamán, de nem is­mert, nem ismerhetett semmi­féle tőkésország gazdasága 6etn. Ez a rendkívül gyors fej­lődés — ipari termelésünk érté­kének megduplázódása három év leforgása alatt — mindennél kézzelfoghatóbban bizonyítja szocializmust építő népi demo­kratikus rendünk fölényét a tő­kés gazdasági rend felett. Bizonyítja, milyen grandiózus leljesítményekre képes egy sza­bad ország népe, amelyet for­radalmi pártja Marx—Engels- Lenin—Sztálin útján vezet, s amely ország a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetunió önzetlen baráti segítségére tá­maszkodik és a Szovjetunióval, valamint a népi demokratikus országokká! való tervszerű együttműködés és kölcsönös se­gítés politikáját valósítja meg. Fényes bizonyítéka ez a szé­dületes iramú fejlődés a Szov­jetunió által a népi demokrá­ciáknak nyújtott gazdasági-mű­szaki segítség rendkívüli hatha­tósságáról szóló sztálini tétel igazának: egyetlen kapita­lista ország sem tudna a népi demokratikus országoknak olyan igazi és magasszínvonalú mű­szaki segítséget nyújtani — mondja Sztálin elvtárs — ami­lyet a Szovjetunió nyújt nekik. Nemcsak arról van szó, hogy ez a segítség a lehető legol­csóbb és műszakilag elsőrendű. Elsősorban arról van szó, hogy ennek az együttműködésnek alapja a kölcsönös segítésnek és a közös gazdasági fellendü­lés elérésének őszinte vágya. Az eredmény az, hogy ezekben az országokban az ipar igen gyors ütemben fejlődik.” A rni országunk fényesen bizonyítja ennek a tételnek az igazságát. Az ipar gyorsütemü fejlődése együtt járt az iparban foglal­koztatottak számának nagymér­tékű emelkedésével. Iparunkban 1952-ben 36 százalékkal többen voltak foglalkoztatva, mint 1938-ban. Ez évben az iparban foglalkoztatottak száma jelenté­kenyen tovább fog emelkedni, s el fogja érni az egymillió főt. A munkások és alkalmazottak száma egész népgazdaságunk­ban 1938-hoz képest kereken 40 százalékkal növekedett, s ennél sokkal-sokkal nagyobb mérték­ben nőtt a foglalkoztatott értel­miségi dolgozók száma. Ez évben az összes munká­sok és alkalmazottak száma népgazdaságunkban eléri a 2 millió 400 ezer főt. Hatalmas szám ez a 9 és félmillió lakosú Magyarországon. Magyaroszág nem mezőgazdasági ország, nem elmaradott ország többé, ianem ipari ország. nul segítjük a párt történelmi jelentőségű küzdelmét az ötéves terv végrehajtásáért, a szocializ­mus alapjainak lerakásáért, ha­zánk felvirágoztatásáért, a béke megvédéséért! A főtitkári beszámolót vita követte, majd Gerő elvtáirs állt a mikrofon elé. Elvtársak! Még alig három­négy esztendő telt el csak az­óta, hogy hazánkban végleg megszűnt a munkanélküliség, melytől oly sokat szenvedtek a régi nagytőkés-nagybirtokos Magyarország dolgozó tömegei. De ez alatt a három-négy esz­tendő alatt olyan hatalmasat léptünk előre, annyira megszok­tuk, hogy népi demokratikus országunkban nincsen munka- nélküliség, hogy sokaknak úgy tűnik, mintha a munkanélküli­ség szörnyű nyomora és létbi­zonytalansága legalább is egy évszázaddal ezelőtt szűnt volna meg hazánkban! Népgazdaságunkkal, munikás- oszfályünkkal, értelmiségünkkel együtt fejlődött, izmosodott szakszervezeti mozgalmunk is. A régi szakmai alapon felépült, szinte céhjellegű szakszerveze­tek helyébe a szocialista építés korszakának megfelelő iparági szervezetek léptek. Szakszerve­zeteink kivették részüket a szo­cializmus építéséből. Mozgósí­tották és mozgósítják a dolgozó tömegeket a népgazdasági ter­vek teljesítésére és túlteljesíté­sére. Szervezik a szocialista mnnkaversenyt, a Sztahanov- mozgalmat. Hatalmas eredményeinkben, iparunk, közlekedésünk, nép­gazdaságunk gyonsütemű fejlő­désében, összes sikereinkben 'kétségtelenül része van szak­szervezeti mozgalmunknak, szak- szervezeteink munkájának is! A magyar szakszervezetek annyiban és olyan mértékben voltak képesek hozzájárulni ha­zánk felemelkedéséhez, eredmé­nyeinkhez, amennyiben és ami­lyen mértékben híven és követ­kezetesen valósították meg a Magyar Dolgozók Pártjának politikai irányvonalát! Amilyen mértékben erősítették kapcsola­taikat a dolgozó tömegekkel, küzdöttek a termelési terv tel­jesítéséért, védték a dolgozók jogos érdekeit, ápolták és ter­jesztették a proletárinternacio- nailizmus és a bazafiság szent eszméit, elmélyítették a dolgo­zókban a szeretetet a Szovjet­unió iránt, küzdöttek a béke frontján az imperi al ista, hábo­rús gyújtogatok elleni Az eddig elért eredmények azonban semmiképpen sem ve­zethetnek bennünket arra a té­ves következtetésre, hogy szak- szervezeti mozgalmunkban, szakszervezeteink munkájában nem volnának igen komoly hiá­nyosságok. Dolgozó népünk, munkásosztályunk, pártunk sok­kal többet vár szakszerveze­teinktől. mint amennyit eddig tettek. Azt várjuk szakszerveze- teinktői, hogy még következete­sebben és eredményesebben mozgósítsák a dolgozókat a ter­melési tervek teljesítésére és túlteljesítésére! Hogy az eddigi­nél jobban, eredményesebben szervezzék a szocialista munka­versenyt,- a Sztahanov-mozgal- mat! Hogy még következeteseb­ben küzdjenek a munkafegyelem megszilárdításáért! Hogy való­ban a szocializmus, a kommu­nizmus iskolái legyenek! Hogy szívós munkával megszervezzék a még szervezetlen munkásokat és alkalmazottakat! Hogy állan­dóan segítsenek emelni a dol­gozók szakmai tudását és álta­lános kultúráját! Hogy állhata­tos küzdelmet folytassanak a dolgozók jogos érdekeiért, a kollektív szerződés megtartá­sáért! Hogy éberen őrködjenek a munkásosztály sorainak egy­sége felett, vegyenek észre, lep­lezzenek le, tegyenek ártalmat­lanná minden ellenséges beha­tolást a munkásosztály soraiba s kérlelhetetlen eréllyel és szí­vóssággal küzdjenek a szociál- demokratizmus, a klerikaiizmus, a cionizmus, a kozmopoütizmus és minden más ellenséges ideo­lógiai és politikai befolyás el­len a szakszervezetekben, s a munkásosztályban! Hogy szi­lárd, mindenre elszánt harcosai legyenek a világot átfogó béke- tábornak, melynek élén a hatal­mas Szovjetunió halad, s me­lyet nagy ■‘anítónk, Sztálin elv- társ lángesze vezérei! Szakszervezeteinknek mindé nekelött az ezévi népgazdasági terv maradéktalan megvalósítá­sáért és túlteljesítéséért kell mozgósítaniok a dolgozódat. .Mindent el kell követniök, hogy április 4-re, hazánk felszabadu­lásának évfordulójára nőnünk és országunk legnagyobb ünne­pére, felszámoljuk ai lemaradást, amely ez év elején a termelés­ben több területen mutatkozik. Szakszervezeteinknek és szak­szervezeti vezetőinknek szem előtt keli! tartaniok és munká­jukban figyelembe kell venmök, hogy ezévi népgazdasági ter­vünk teljesítése öt alapvető föl­tétel biztosításán múlik: 1. Be kell hoznunk a lemara­dást a széntermelés tervének teljesítésénél. Minden körülmé­nyek között, maradék nélkül teljesítenünk kell a szénterme­lés ezévi tervét, ami azt jelenti, bogy széntermelésünket egyet­len év alatt 24 százalékkal kell növelnünk, és szénbányászaink­nak 23.5 millió tonna szenet kelj adniok az országnak. Ez elvtársak, nehéz, de meg­valósítható feladati E feladat megvalósítása szénbányászaink, műszaki értelmiségünk, egész munkásosztályunk számára be­csület és dicsőség dolga! 2. Be kell hoznunk a lemara­dást a vaskohászat tervének teljesítésénél. Minden körülmé­nyek között, maradók nélkül tel­jesítenünk kell a vaskohászat ezévi tervét, ami azt jelenti, hogy aoélnyersvas-termelésünket egy év alatt 44 százalékkal, martinacéltermelésünket 17 szá- zalékkal, el ektroacéltermelésün- két 28 százalékkal, hengerelt- acéitermelésünket pedig 15.6 százalékkal kell növelnünk! Ez nehéz, de megvalósítható feladat! E nehéz feladat meg­valósítása kohászaink és egész munkásosztályunk számára be­csület és dicsőség kérdései 3. Teljesítenünk kell minden körülmények között és maradék nélkül exportkötelezettségeinket, me ez egyik alapvető feltétele annak, hogy iparunkat nyers­anyaggal elláthassuk, s nagy építkezéseink számára olyan ipari felszerelést, gépeket bizto­sítsunk, amelyeket itthon még nem tudunk gyártani. Export- kötetezattségeink maradéktalan teljesítése mindenekelőtt kohá­szatunkon és gépgyártásunkon múlik. Ez nehéz, de teljesen reális feladat. E nehéz, de reá­lis feladat megvalósítása üze­meink munkásságának, s min­denekelőtt a vasipari munkás­ságnak és műszaki értelmiség­nek, de egész munkásosztá­lyunknak is becsületbeli ügye! 4. Biztosítanunk kell minden körülmények között nagy beru­házásaink tervszerinti megvaló­sítását! Olyan gigantikus épít­kezéseket, mint a Sztálin Vas­mű és Sztálinváros, mint a Diósgyőri Kohászati üzemek új­jáalakítása, mint Komló új bá­nyaváros és üzemei, mint , a Földalatti Gyorsvasút, mint Ka­zincbarcika, aiz inotai koope­ráció, a tiszalölvi öntözőrend­szer, stb. Ez elvtársak, nehéz, de telje­sen reális, megvalósítható fel­adat. E nehéz feladat megvaló­sítása, ép hómunkás a ink, techni­kusaink, műszaki értelmiségünk, egész munkásosztályunk számá­ra becsület és dicsőség dolga! 5. Maradéktalanul és időben el kell végeznünk a tavaszi me­zőgazdasági munkákat: a még hátralévő szántást, a tavaszi vetést, a növényápolást! Sokkal jobban és szervezettebben kell ezen a tavaszon dolgozni a föl­deken azért is, mert a tavalyi rendkívüli mostoha időjárás kö­A szakszervezetek XVIII. kon­gresszusának tanácskozásán fel­szólalt Bertus Brandsen, a Szak- szervezeti Világszövetség kép­viselője, a Holland Szakszer­vezeti Szövetség főtitkára. Elvtársak! Nyolcvanmillió sserrezett munkás nevében, aki a nagy és erős Szakszervezeti Világszövetségbe tömörül, hozok szívbőljövő elvtársi üdvözletét a Magyar Népköztársaság szak- szervezeteinek XVIII. kongresz- szusa alkalmából az itt egybe- gvült küldötteknek és Magyar- ország valamennyi dolgozójá­nak. A Szakszervezeti Világszövet­ség nevében kötelességemnek tartom, hogy ezen a kongresz- szuson kijelentsem: a magyar szakszervezeti mozgalom nagy segítséget nyújt a nemzetköz1 I Munkásmozgalomnak azzal, hogy vetkezményeát kell szorgalma­sabb, jobb, szervezettebb, fegyel­mezettebb munkával felszámol­nunk, s ílymódon biztosítanunk kell népünk zavartalan ellátá­sát, valamint könnyű- és élel­miszeriparunk nyersanyagán átá. eát! A tavaszi mezőgazdaságii munkák időben és jó minőség­ben való elvégzése, az ősszel elmulasztottak maradéktalan pótlása, minden talpalatnyi föld gondos, szorgalmas megműve­lése nehéz, de teljesen reális, megvalósítható feladat. Ennek a feladatnak megvalósítása gépál­lomásaink és állatni gazdasá­gaink dolgozói, termelőszövet­kezeteink tagjai és egyénileg gazdálkodó parasztságunk szá­mára nemcsak kötelesség, ha­nem egyben becsület és dicső­ség dolga isi A szakszervezetekre, melyek, nek kebelébe tartozik a MEDOSZ, a tavaszi munkák időben és jóminőségben való el­végzése terén igen komoly fel­adat vár és rájuk igen nagy felelősség hárul. Tisztelt Kongresszus! Elvtár­sak! Országunk, népgazdasá­gunk fejlődése nyolc év óta, hazánknak a hősi Szovjet Had­sereg által történt felszabadítá­sa óta töretlenül felfelé ívelő vonalat mutat. De most nem arról van 6ZÓ, nem arra van szükség, hogy megnyugodjunk babérjainkon s átadjuk magun­kat az önelégültség káros és veszedelmes hangulatának! Most a figyelmet az ezéveleji lemaradásra és az átmeneti ne­hézségekre kell összpontosíta­nunk! Most mindenekelőtt az szükséges, hogy gyorsan, szer­vezetten kijavítsuk a hibákat, felszámoljuk a kezdeti lemara­dást — amelynek felszámolását egyébként már elkezdtük — biz­tosítsuk népgazdasági terveink teljesítését, ami az -átmeneti ne­hézségiek kiküszöbölésének s a dolgozó tömegek további élet­színvonalemelkedésének egyet­len szilárd alapja szocializmust építő országútikban. A szakszervezetek fő feladata most és a továbbiakban: a terv teljesítésének megszervezése a munkaverseny, ia Sztabanov- mozgaiom kifejlesztése, kiszéle­sítése és elmélyítése, s a mun­kafegyelem megszilárdítása ré­vén. Ezt a feladatot, amely egyben a béke megvédéséért folytatott harcunk alapvető kérdése is, a Magyar Dolgozók Pártja biztos vezetésével meg tudják és két­ségtelenül meg is fogják ol­dani! Éljen a magyar szakszerveze­tek XVIII. kongresszusa! Éljen népünk győzelmeinek szervezője, a Magyar Dolgozók Pártja! Éljen soká és vezessen ben­nünket győzelemről győzelemre népünk szeretett vezére, a mi drága Rákosi elvtársurakí Üdv és dicsőség legigazibb barátunknak, bölcs tanítónknak, a béke és az emberi haladás zászlóvivőjének, a nagy Sztálin­nak! Gerő Ernő elvtársnak a párt nevében mondott üdvözlő beszé­dét a kongresszus tagjai több­ször is megújuló, viharos taps­sal fogadták és percekig tartó lelkes ünneplésben részesítették a béke és az emberi haladás zászlóvivőjét, a nagy Sztálint és a magyar nép szeretett ve­zérét, Rákosi Mátyás elvtársat. Harustyák József elvtárs a kongresszus köszönetét fejezte ki az üdvözlő beszédért és a magyar szakszervezetek nevé­ben ígéretet tett, hogy munká­jukban szem előtt fogják tartani azt az útmutatást, amelyet a párt nyújt a szakszervezetek­nek. tevékenven résztvesz a Szak- szervezeti Világszövetség nem­zetközi szakmai tagozatának munkájában, erősíti a nemzet­közi szolidaritást, hogy ennek az országnak a szakszervezetei se­gítik a kapitalista és gyarmati országok munkásainak harcát a kizsákmányoáók és elnyomók el­len. Berfus Brandsen elvtárs be­fejezésül arról beszélt, hogy a Szovjetunió és a ezocial'zmust építő országok dolgozói a leg­messzebbmenő szolidaritásukat fejezik ki a kapitalista országok kizsákmányolt dolgozói felé. A kongresszuson felszólalt Csín Cu-ming, a kínai szak- szervezetek képviselője. A fel­szólalás után a kongresszus részvevői lelkes ünneplésben részesítették a kínai nép nagy vezérét, Mao Cs-tung elvtársat. Gerő Ernő elvtárs a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében üdvözli a kongresszust ßerlus Brandsen, a Szakszerve/cli Világszövetség képviselőjének felszólalása Pavel Efanov, a szovjet szakszervezeti küldiiítség vezetőjének felszólalása Pavel Efanov, a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Ta­nácsa elnökségének tagja, a kohászati dolgozók szakszerve­zetének elnöke köszöntötte a kongresszust. A szovjet nép a háború utáni években — mondotta Efanov elv­társ — nemcsak helyreállította a háború által elpusztított nép­gazdaságát, hanem jelentős mértékben előre is haladt és messze maga mögött hagyta a háború előtti gazdasági szín­vonalát. Történelmi jelentőségű eseménv volt a szovjet nép éle­tében a Szovjetunió Kommunista Pártjának 1952 októberében megtartott XIX. kongresszusa amely egész népünk előtt új távlatokat nyitott. A párt XIX. kongresszusának határozatai, Sztálin elvtárs zse­niális műve: „A szocializmus közgazdasági problémái a Szov­jetunióban” és Sztálin elvtárs beszéde a kongresszuson meg­adják a kommunizmus építkezé­seinek prcgrammját hazánkban és új munkahőstettekre lelkesítik e szovjet dolgozókat. Pártunk XIX. kongresszusá­nak határozataival kapcsolatban — mondotta Efanov elvtárs — hatalmas feladataik vannak a szovjet szakszervezeteknek. Ha­zánk szakszervezetei a kommu­nista párt vezetésével még na­gyobb energiával állnak a töme­gek munkalendületének élére az ötödik sztál'ni ötéves terv határ­időelőtti teljesítéséért folyó harcban. A szovjet szakszervezetek a nemzetköziség elveihez híven, a szovjet dolgozókat a béke és a népek közötti barátság szelle­mében nevelik. Szakadatlanul erősítik nemzetközi kapcsolatai­kat, aktívan résztvesznek a Szakszervezeti Világszövetség munkájában. A szovjet nép nagy örömmel figyeli a szocia­lizmust építő népi demokratikus országok sikereit. Ezek az orszá­gok a Szovjetunióvá! együtt al­kotják e hatalmas, békeszerető, demokratikus tábort. Engedjék meg, — mondotta befejezésül EíSnov elvtárs —, hogy további sikereket kívánjak önöknek és a Magyar Népköz- társaság minden dolgozójának az ötéves terv teljesítésében, a szocializmus építésében, a bé­kéért és a népek közötti barát­ságért folytatott harcban. KÜLPOLITIKA^ JEGYZETEK SVÁJCI ÚJSÁGÍRÓ LELEPLEZÉSEI AZ AMERIKAIAK HÁBORÚS ELŐKÉSZÜLETEIRŐL EURÓPÁBAN Fred Simson svájci újságíró, ai berni „Bund” című lap párizsi tudósítója könyvet írt „Megvéd- jük Európát" címmel. Ez a könyv fellebbenti a titokzatosság fátylát és felnyitja 3 szemét mindazoknak, akiket az amerikai háborús előkészületek érintenek, vagyis Európa népeinek. Simson megírja, hogy Roc- queneourt-ban, Párizstól húsz kilométernyire, ' Versailles és Saint-Germ an között, ai iegeré- iyesebb eszközökkel tiltanak meg minden látogatást illetékte­len személyeknek. Francia csend­őrök és amerikai katonai rend­őrök zárják el az utat és a lá­togatót azonnal a biztonsági szolgálat irodájába vezetik. Itt ugyanis az Atlanti Szövetség Fegyveres Erőinek Főparancs­noksága működik. Itt dolgozzák ki a stratégiát, mérlegelik a terveket és lehetőségeket, hoznak határozatokat új katonai támasz­pontokról, az élelmiszerei]átási raktárakról és ai gyártandó hadi­anyagról. Az atlanti egyezmény­hez tartozó különböző országok 352 vezérkari tisztje és 309 al­tisztje dolgozik itt, közülük csak az Egyesült Államok megbízásá­ból 150 tiszt és 143 altiszt. A szövetséges vezérkar feletti hatalom Ridgway tábornok kezé­ben van, akit akkor neveztek ki főparancsnoknak, amikor már elegendő háborús tapasztalatot szerzett Koreában. Az Egyesü t Államok vezető körei Taivan kínai sziget meg­szállását képmutatóan ,.semlege­sítésnek" nevezték. Ma már azonban egyáltalán nem beszél­nek erről. Sőt, Taivan szigetét nagyon is aktívan be akarják kapcsolni agresszív terveik vég­rehajtásába. Az Egyesült Ál a- mok vezetői Taivan „semleges­sége megszüntetéséről" beszél­nek. Ennek az az értelme, hogy az amerikai kormány nyíltan szobai kezet ad kuomintangista bábjainak és egyenes támadásra szólítja fel őket a kínai száraz­föld ellen. A „Times" washing­toni tudósítója a Taivan „semle­gesítésének megszüntetéséről" szőlő parancsot elemezve, hang­súlyozza, hogy az Egyesült Álla­mok fel'ép a Kínai Népköztársa­ság csapata ellen, ha azok visz- szavágnak a kuomintangista agresszoro.kna'z. Az amerikaiak koreai inter­venciója kudarcot vallott. A há­ború már többszázezer amerikai katona életét oltotta ki, sú yos terhet rótt az ország gazdasági életére. Az ép gondolkodási emberek Amerikában az egész haladó emberiséggel együtt kö­vetelik e véres és meddő kaland megszüntetését. Az Egyesült Államok imperialista vezetőinek azonban saját logikájuk van, az őrültek logikája: ha az agresszió kudarcot vallott, ki kell szélesí­tett i az agressziótI Taivan szigetének 1950-ben történt nyílt meghódítása pilla­natától az Egyesült Ál amok ve­zető körei több mim jélmitliárd <■dollárt fordítottak a Csang Kai- sek-féle csőcselék felfegyverzé­sére. A napokban megérkezett Taibeibe Olmstead tábornok, az Egyesült Államok hadügyminisz­tériuma katonai segély hivatalá­nak igazgatója. Arról van szó, hogy növelni akarják a Csang Kai-sek-barulához irányított jegyv er szállítmányokat. A Reu­ter hírszolgálati iroda közli, hogy a jenkik a legközelebbi jö­vőben léglökéses vadászgépeket irányítanak Taivan szigetére. A PENTAGON TERVEI ÉS TAIVAN SZIGETE REKLÁM ÉS VALÓSÁL Amikor Schaffer nyugatnémet pénzügyminiszter a Bundestag elé terjesztette az 1953—54. évi kölvségvetéstervezetet, kijelen­tette. hogy a bonni kormány ezt a költségvetést „jelentős lépés­nek tekinti a német nép jólété­nek fokozása útján”. A nyugat­német sajtó az égig magasztalja a bonni, hatóságok újabb „alko­tását”. Különösen reklámozzák azt a tényt, hogy az új költség- vetés majdnem 9 milliárd már­kát, vagyis az összes kiadások 40 százalékát utal'a ki úgyneve­zett „szociális szükségletekre". Honnan a nyugatnémet veze­tőknek ez a váratlan nagylelkű­sége? Erre nem nehéz válaszol­ni, ha megnézzük, mit tekint a bonni klikk „szociális szükség­letnek”. Amint a „Freies Volk“ nyugatnémet újság közölte, a „szociális szükségletekre” fordí­tandó kiadások rovatában ilyes­félék találhatók: 624 millió márka a nyugat­német gyáriparosok konkurren- ciaképességének „fenntartására“; 522 mi’lió márka az úgyneve­zett „áttelepült személyek” és „menekültek”, vagyis a Német Demokratikus Köztársaságból átszökött kémek és reakciósok közül kikerülő amerikai bérencek támogatására; 826 millió márka a hitlerista hadsereg tábornokai és tisztjei számára „korpótlék és nyugdíj” címén; 3.342 millió márka> segélyek kifizetésiére a Wehrmacht volt ka­tonáinak és tisztjeinek, akik a háború idején kárt szenvedtek... A 9 milliárd márkából tehát lényegében több mint 5 milliár- dot a hadiipar támogatására és azoknak a militarista elemeknek eltartására utalnak ki, akikből majd a nyugatnémet hadsereget megalakítják. Mindennek termé­szetesen semmi köze a dolgozók szociális biztosításához. Szociá­lis célokra a bonni hatóságok a költségvetésnek mindössze 11 százalékát utalják ki. A bonni költségvetés zöme háborús célokat szolgái: az új Wehrmacht magaliafkítasát, hadá­szati építkezéseket, a megszálló csapatok eltartását és fegyver­gyártást.

Next

/
Thumbnails
Contents