Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1917

- 37 —

ványainak tanulóink a nyári szünidőn és az egész iskolai évben gondoskodtak kolozsvári újságok küldéséről. Egy év alatt'4 tanárunknak s 10 egykori növendékünknek adtunk alkalmat igy arra, liogy mintegy 2500 elküldött kolozsvári lappéldányból különböző időközökben kolozsvári híreket kapjanak. Különösen kiemeljük e téren Lövi Sándor (662 drb), Márton Ernő 111. (mintegy 400) s Dragomán Jenő V. g. o. (572 drb) tanulók lelkes kitartását. A nagy szünidőn főleg ok tették lehetővé, hogy a lapok küldésében nem kellett fönnakadnunk. A gyűjtő mozgalomban a 111. gimn. osztály járt elöl (1551) drb). A már említett tanulókon kívül legtöbbet hoztak még Daly (labor (95), Grósz Mátyás (40), László Ákos (54). Rosmann Adolf (210), Végh József (56), Koppel Margit (40) 111. gimn. osztályosok. Singer Béla (39) II. gimn., Sztupjár Tibor (94) V., Brciner Viktor, Sándor László és Gergely Pál VI. g. o. tanulók. A harcterekről levélben és itthon többször szóval is kifejezett köszönete- ken kívül több régi tanítványunk az iskola és az ifjúság javára juttatott adománnyal is kifejezést adott jóleső érzésének. Fogadják e helyen köszönetünket.

A háborúnak a tanulmányi előmenetelre, szorgalomra, viseletre, valláserkölcsi érzületre tett hatása tekintetében a tavalyitól eltérő tapasztalatunk nincs. Ezeket itt nem ismétlem. Hanem rámutatok a tanulás és tanítás elsekélyedésének nagy veszedelmére, a mely természetesen évről-évre nő s hovatovább nggasztóbbá válik. Iskolánk lefoglalása és jelenlegi tanító helyiségeink szűk volta miatt összes szemléltető eszközeinket nélkülözzük. Tanításunk és a tanulás a szó szórás értelmében verbális. A háború elején még lázadozott jobb belátásunk és lelkiismeretünk ez eljárás ellen. Ma már bele vagyunk törve a megváltozhatatlanba. Ehhez járulnak a katonatanulók előkész tő tanfolyamára vonatkozó miniszteri rendeletek. Az idei 7. cin. sz. rendelet kimondotta azt a helyes alapelvet, hogy a tanuló egy évben csak egy osztályról tehet vizsgálatot. Ám nemsokára jött a pótrendelet, amely ezt az elvet megtagadta s a besorozott VII. o. tanulókat egy jóformán csak 3 hétig tartó tanfolyamra bocsátván, a Vili. o. végeztetése után erőszakosan „megérlelte“. Csoda-e, ha a kötelességteljesités fenséges erkölcsi parancsát sem a tanár, sem a tanuló nem veszi komolyan. Hiszen mindkettő lehetetlen helyzetbe van szorítva. Pedig ad impossibilia nemo obligatur, régi jogi és erkölcsi alapelv. Azok a lázadozó tanári lelki