Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1917

Vájjon megfeleltünk e a várakozásoknak? Vájjon eleget tet­tünk-e: intézetünk tradicionális jó neve és az önmagunk szabta erkölcsi és szellemi követelményeinknek ? Élénken tolakodnak a kérdések lelkiismeretünk ítélő széke elé. Mindnyájunk közül kiki érezheti lelkében az elismerés jutalmát, vagy a rosszalás bünteté­sét, aszerint, amint híven gyümölcsöztette Isten adta talentumait, avagy nem De a kiki önelbirálásán kívül bizonyos összegező, álta­lános elbírálás szükségessége mutatkozik. S teszem ezt azzal a boldog érzéssel, tudattal, hogy dolgoztunk, dacára az alkalmatlanul ható külső momentumoknak; mégis csak dolgoztunk, amint azt az Önképzőkör munkásságáról felvett jegyzőkönyvek bizonyítják. Megfogyatkozva bár számban, talán az előbbi évnél több gond­dal megterhelve, nem lankadtunk, s a kicsiny sereg szellemi erejé­hez mérten aránylag szép és üdvös munkásságot tejtett ki. Ivzzel nem ép azt akarom mondani, hogy elértük a célt, melynek a lankadatlan munkásság jegyében előliünk kellene lebeg­nie, sem azt, hogy annyit dolgoztunk, mint» amennyit kedvezőbb viszonyok és több munkaerő esetében dolgozhattunk volna, csupán azt, hogy relative megtartottuk, sőt öndicséret nélkül legyen szabad mondanunk, meghaladtuk az önképzőkör keretében, a szellemi mun­kásságban megszokott átlagot. Munkánk eredménye elbírálásánál azért használom á relative kifejezést, mert fájdalom, a ránk mind­inkább olomsullyal nehezedő megélhetési s önfentartási viszonyok lehetetlenné tették, hogy minden tekintetben csak sajátos munkáik­nak élő papnövendékek legyünk. llizonv nagyon sokszor, inig idebenn dolgozó asztalunk hívo­gató szavainak engedve, fizikai kényszerhatások alatt bár, de dol­goztunk, a dolgok üzleti oldalával foglalkosó agysejteink a ruházko­dás sokoldalú kellékeit megkívánó columbus tojás élére állításának lehetetlen s megoldhatatlan problémáját akarták megoldani. Gyak­ran inig egyik kezünkkel a bibliai templomot építő sereg módjára, szellemi templomunk köveit rakosgattuk, másik kezünkkel a háborús gondok rossz szellemei ellen kellett hiába védekeznünk. Tagadhatatlan, hogy igen kedvezőtlen körülmények között zaj­lott le ez évi önképzőköri munkásságunk, minthogy a tagok száma mindössze tizenegy volt, s ezek közül is egyet időközben nélkülöz­nünk, egyet meg végleg kellett elveszítenünk, mégis munkánk ered­ménye kielégítően jó volt.

Next

/
Thumbnails
Contents