Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1916
Fekete Gábor. 1845—1917. Majdnem az utolsó pillanatban, az Értesítő lezárása előtt érkezik az a megdöbbentő hír, hogy Fekete Gábor főgondnok, v. b. t. t., a kolozsvári kir. tábla elnöke, az I. oszt. polgári hadi érdemkereszt tulajdonosa, stb., életének 72. évében e hó 18-án reggel 5 órakor meghalt. Ez a haláleset nemcsak azért tölti el mély megilletődéssel a kollégium igazgatóságát, mert mint főgondnok, intézetünknek is egyik világi főfelügyelője volt, hanem közelebbről azért is, mert 1897—1907-ig, mikor a csókfalvi zsinat fő- gondnokká választotta, tehát 10 esztendeig kollégiumunknak egyik felügyelő gondnoka volt. Igazgatósági üléseinken — ha csak tehette — múlhatatlanul megjelent s ez idő alatt nemcsak vezehe, irányította tanácskozásainkat, hanem az intézet minden gazdasági, anyagi, szervezeti, valamint belső nevelési ügyei iránt állandóan és melegen érdeklődött. Hasznos és bölcs tanácsaival szolgált az új intézeti épület építésénél, az internátus és konviktus új szervezeteinek megállapításánál. Csak természetes, hogy ezt a fáradhatatlan buzgóságú munkaerőt egyházunk bizalma szélesebb területű és díszesebb munkamezőre hívta el, de mióta tőlünk megvált, azóta is fenntartotta velünk tanárokkal az érdeklődést s nevelésügyünk iránt azóta sem szűnt meg melegen érdeklődni. Nem Alma materünk neveltje volt, nem egyháza intézetében, idegen légkörben nevelkedett s annál nagyobb és igazabb a mi tiszteletünk emléke s elismerésünk buzgó és áldásos működése iránt. Fényes és egyenletes biztonsággal mindig felfelé vivő életpályája ragyogó bizonysága annak, hogy szeretve és féltve őrzött székely faja kiváló jelességeivel megáldva mire viheti a szorgalom, a fáradhatatlan munkásság és szeplőtlen erkölcsi integritás. Székely-magyar fajának olthatatlan szeretete, erőt és lelkesedést súgárzó, rokonszenvre hangoló egész lénye, fényes elméje, az igazságért hevülő és emberszeretettel telt lelke, Ítéletének mindig szabatos és találó élessége, mellyel a kérdéseket elemzi s az igazságot kutatja — intézetünk történetében sokáig fog élni az emlékezetben s marad értékes kincsként drága hagyománya.
