Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1916
22 Szólanom kellene még az egyházi beszéd speciális anyagáról, hangulatáról, irályának kellékeiről, esetleg az egyházi szónoki beszédek koronkénti hanyatlásáról vagy emelkedéséről s talán a mai korban igen divatossá váló ama szokásról, hogy nemzeti nyelvünk helyett idegen szavakat kezdenek használni szónokaink; de már is túlhosszasan vettem igénybe a türelmet. Sokat szerettem volna adni, mert rendkívül lényegesnek tartom a lelkész szószéki szolgálatát, érzem azonban, hogy csak keveset adhattam. Én a szószéki szolgálattól a vallási, erkölcsi, egyházi és társadalmi életben megújhodást várok; megújhodást, minő volt a reformatio ideje; csakhogy igazi, teljes erővel végzett szolgálatnak kell ennek lennie. S épen mert ezt várom, azért is kívántam ezt tenni értekezésem tárgyául. Erdély keleti részéről a nyugat felé megindult népáradat visszatérő útjában van. Az újjáteremtés munkájának kell kezdetét vennie. A hatóságok — ki kell mondanunk — eléggé fejvesztettek, hogy ne mondjuk, gyámoltalanok voltak a keletről menekülő testvéreink ügyeinek intézésében. Nem sokkal több okosságot, tanulást, tapasztalatot mutatnak — mint hallom — a visszatelepítés munkájában. Maholnap igazán betelik az a régi mondás, hogy a bajban, a veszedelemben levőnek kizárólag csak Isten a támassza. De bárhogyan is lesz, az újjáteremtésnek föltétlenül meg kell kezdődnie s az meg is fog kezdődni, mert Isten úgy akarja. Magam csak arra vagyok kiváncsi, hogy a megújítás nagy munkáját a jegyző és szolgabiró, avagy a lelkész és tanító fogják-e sikeresen kezdeni, folytatni és keresztülvinni? Amazok kézben az anyagi erővel, törvény és rendeletekkel, ezek pedig tisztán erkölcsi, keresztény testvéri alapon állva, a nagy felelősségüket Isten és emberek előtt érezve a szívnek, a léleknek hatalmával, a felvilágosító, a tanító, a vigasztaló és bátorító szónak erejével. „A szívnek teljességéből szól a száj.“ Ha lelkészeink oly szívvel és lélekkel rendelkeznek, aminő szükséges és méltó e nagy és nehéz napokhoz: nem félek a jövőtől; akkor az újrateremtés munkája és annak dicsősége az övék lesz. Csak érezzék a felelősségnek érzetét és szóljanak, prédikáljanak; szóljanak úgy, a mint az méltó ahhoz, aki Isten akaratát köteles hirdetni a nép
