Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1916

Az iskolai év főbb mozzanatai.

Az elemi iskola növendékei szept. 10 -15. napjaiban iratkoztak be. A tanítást helybeli egyházközségünk leányiskolájában végeztük, mert tantermeink kórház céljaira voltak lefoglalva.

Hálás köszönetét mondunk egyházközségünk kebli tanácsának, hogy a háború harmadik évében is helyet adott iskolánknak.

A tanítást szept. 16 án kezdettük s zavartalanul tanítottunk junius 9-ig, mikor a záróvizsgálatokat megtartottuk.

Ez iskolai év eseményei közöl kiemelkedik az, hogy Régeni Áron tanítónk 20 évi buzgó és lelkiismeretes működés után megvált iskolánktól s a hárotnszék vármegyei Árkos községbe neveztetett ki állami tanítónak.

Az alig 20 éves ifjú kikerülve a székelykeresztúri áll. tanítóképzőből 1897 szept. 1-én iskolánkhoz jön tanítónak. Az akkori unitárius tanárok szeretettel fogadják, s nem sokára megismerik kiváló képességeit, sokoldalú érdeklődését, jeles nevelő tapintatát. A gyakori találkozás, az öreg tanárok sok évi tapasztalatai fogékony lelkében mély nyomokat szántanak. Szüleitől tanúlta, hogy csak jól megművelt földtől várható áldás. Hozzá is lát gyorsan a munkához. Pedagógia, történelem, földrajz, zene, kézimunka mind kedves tárgyai, s mindezekben az átlagosnál jóval nagyobb ismeretei vannak, s érdeklődik minden iránt, ami a nevelés és tanítás ügyét előmozdítja, mindig éber és fáradhatatlan.

Elemi iskolánk eddig a gimnáziumra előkészítő iskola volt. Nem részesült kellő figyelemben a vezetőség részéről. Tanítói hosszú időn keresztül végzett s állásra váró papnövendékek voltak, akik megkapván kinevezésüket évközben bármikor elhagyták az iskolát. Megfelelő módszertani elökészűltséggel sem rendelkeztek. Fizetésük annyira kevés, hogy a tanítást valóban nem tekinthették élethivatásuknak. Ilyen körülmények között nem csoda, hogyha az iskola éppen csak hogy élt, tanulói létszáma nagyon csekély volt