Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1915
— 38 — könnyítésére és eredményesebbé tételére irányult. Ugyanis tankönyvek az egyes előadott tárgyakból részint a magyarnyelvű tudományos teológiai irodalom szegénysége, részint egyházunk sajátos teológiai felfogása miatt hallgatóink rendelkezésére nem állanak. így kénytelenek az egyes tárgyakból összefoglaló jegyzeteket készíteni, amely idejüknek egy jelentékeny részét foglalja el és mégsem megbízható. Már a megelőző tanévben megindult volt a munka abban az irányban, hogy az előadott tantárgyakból megfelelő jegyzetek állíttassanak össze az illető szaktanárok ellenőrzése mellett, és sokszorosítva tétessenek hozzáférhetőkké a hallgatók számára. A megelőző tanévben ez a munka még csak a kezdetén állott, a folyó tanévben azonban már 340 ivet meghaladó jegyzet áll hallgatóink rendelkezésére a következő tantárgyakból: lelki- pásztorkodástan, vallásbölcsészet, teológiai encykopedia, újtestamen- tumi bibliamagyarázás, hitvallások története, újtestamentumi bibliabevezetés, vallástörténet és vallástanítástan. A belső fejlődés terén igen fontos lépés történt az által is, hogy akadémiánk részére külön iskolai méhes állíttatott fel a lefolyt tanesztendőben. Ennek szükséges voltát intézetünk már nagyon régóta érezte, de anyagi eszközök hiányában a szükségen nem tudott segíteni. A múlt évi egyházi főtanács a gyümölcsészet és méhészet kérdését az egyház képviselő tanácsának is figyelmébe ajánlotta. Ennek alapján előterjesztést tettünk az egyház képviselő tanácsának az iránt, hogy a gyümölcsészeti és méhészeti ismeretek művelésére megfelelő helyet és a berendezésre szükséges összeget bocsásson az akadémia rendelkezésére. Az egyház képviselő tanácsa az előterjesztést méltányolta, a kívánt célra a kollégium Kismező nevű játszóteréből 1300 négyszögöl területet bocsátott ideiglenesen az akadémia rendelkezésére, és a berendezésre 300 korona összeget utalványozott. Ezek alapján egy méhesért és a hozzá szükséges eszközökért a földmivelésügyi miniszterhez folyamodtunk. A föld- mivelésügyi miniszter kérésünket nemcsak készséggel teljesítette, hanem kezdeményezésünket annyira méltányolta, hogy átiratban megkereste a vallás- és közoktatásügyi minisztert is, ki ennek következtében egyházunk püspökéhez a következő leiratot intézte:
