Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1915
Mondotta Gálfi Lőrinc dékán. Nemes Ifjúság! Tanárbeiktató ünnepünk lefolyása felment engem kötelességem azon része alól, hogy tanévünk megnyitása alkalmával hosszasan beszéljek önökhöz. Azok, amiket itt már hallottak, megjelölik önök előtt is az irányt, amelyen haladniok kell, és azoknak a várakozásoknak egy részét is, amelyeket az unitárius egyház és akadémiánk önökhöz fűz. Mindazáltal két fontos körülményt figyelmük és egész lelkűk elé kell állítanom a jelen iskolai év elején. Egyik az, hogy intézetünk neve e tanév kezdetétől fogva az egyházi főtanács határozata folytán többé nem „unitárius teológiai intézet,“ hanem „unitárius teológiai akadémia.“ Önök nagyon jól tudják, vagy ha még nem tudnák, meg kell tanulniok, hogy a név csak üres fogalom, amelynek tartalmat a hozzátartozók adnak. Hogy az új névnek kellő tartalmat adhassunk, ahhoz főleg két tényezőnek az együtt munkálása szükséges. Az egyik a tanári kar, a másik önök, kedves barátaim. Szent kötelességükké teszem tehát, hogy teológiai akadémiánk jó hírnevének ne csak ne ártsanak, hanem igyekezzenek azt minden tehetségükkel emelni és gyarapitni. Rósz hadsereg az, amelynek katonái azt várják, hogy feladataikat nekik hónapokon át magyarázzák. Korunk épen nem ér rá a hosszas magyarázásokra. Az önök egyéni érdeke az, hogy pályájuk és intézetük iránt hűségesek, odaadok és törekvők legyenek. Intézetünknek új neve mindenesetre elárulja azt, hogy az unitárius egyház benne nem csak jó papokat akar nevelni, hanem papjainak tudományos kiképzésére is törekszik. Igyekezzenek tehát életüknek azokat a legszebb éveit, amelyeket akadémiánk falai között töltenek el, felhasználni úgy, hogy azok egész életüket világosítsák meg a tudás és helyes megítélés sugaraival. 5. Tanév megnyitó beszéd.
