Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1914

— 12 —

a maga istenét. A sémiták s közöttük a héberek is polyteisták voltak. A polyteismus nemcsak azt jelenti, hogy mindennek külön istene van, ami lényeges az ember szemében, hanem jelenti azt is, hogy az istent éppen úgy változtatták, mint a birtokot. Az új birtokos, tehát az új király új istent vitt magával. Ezt fényesen igazolja az assyr-babiloniai dynastiák történelme. De nem kis méretekben igazolja a hébereké is. Nekik a nemzeti istenen (Jah- veh) kívül sok istenök volt, de a nemzeti Istent is változtatták, mert a Jahveh és Elohim istennevek használata ezt bizonyítja.

A törvényszerzés terén s a nemzeti eszme diadala érdekében remek gondolat volt, hogy az ősidők történelmébe kell beleszőni a jelenkor szükségleteit. Éppen az irodalmi korban, midőn a jeru- salemi templom országa is veszélyben forog, mert Egyptom meghódítással fenyegeti, minő lelkesítő gondolat lehetett, hogy Egyp- tomból megmenekültek őseik, mert istenök csodás karja oltalmazta. Kell-e biztatóbb gondolat annál, hogy midőn a nép megszabadul, akkor istene Jahveh magához hívja a vezért és kezébe adja szövetsége tábláját és parancsait.

Ez nemcsak szónoki fogás, ez prófétai inspiratio szüleménye. Hogy bevált-e, hogy célt ért-e a reformátor és a Jahveh nagy prófétája, az az eszmével szemben elenyésző jelentésű.

De az komoly figyelmet érdemel, hogy a tiz szó két könyvben három példányban fordul elé abban a sorrendben, amelyben mi a tízparancsolatot ismerjük: a 2-ik és az 5-ik könyvben. Mind a 2-ik, mind az 5-ik könyv írása idejében olyan politikai események voltak, amelyek alapjában megingatták és végső felbomlásra juttatták az országot. Az északi ország 700-ban, a déli 580-ban meg volt semmisülve. A két törvény szerzése megelőzte a katasztrófákat. A Jahveht védő próféták jó előre harsogták intelmeiket s azokból a törvényszerző összeállította a tiz szót. A cél mindig az volt, hogy a nép tanulja és tartsa meg. Minthogy e nép kemény nyakú volt és tudomány nélkül való (Hős. 9. r. ö), elfeledkezett az Istene törvényéről, a faistenétől kér tanácsot és bálványokhoz csatlakozott. Röviden is érthető, erős szavakban kellett elébe állítni táblára vésve e tiltó szavakat: Ne legyenek neked idegen isteneid én előttem.

Ne csinálj magadnak faragott képet!