Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1914

— 74

csalódás, élet és halál váltogatják egymást földi életünkben. És mi, amidőn itt semmiben sincs állandóság, hozzád menekülünk, oh örök Isten s hitünknek karjaival téged szorítunk keblünkre, akiben nincsen változás és múlandóság.

Mégis, amidőn e koporsóra tekintünk s az abban nyugvó halott ifjú életére gondolunk, egy pillanatra úgy tetszik, mintha te is elhagytál és ellenünk fordultál volna jó Atyánk. Mintha az élet és a halál, s vetés és az aratás örök törvényei fölforgatva volnának !

Egy 37 éves pálya zárult le itt, jó Isten! amelytől még oly sokat várt az élet s amely oly sokat is adhatott volna. Egy feldúlt családi fészekből szállott el vele a hitvestárs és édes apa gondja és őrködő szeretete. Egy lelkes tanárnak igazságokat hirdető ajkai némultak el örökre. Egy őszinte és mély érzésű baráti szív szűnt meg dobogni. Egy termékeny író kezéből esett ki a toll. Világító szövétnek aludt ki, amely, amíg másoknak világított, önmagát emésztette fel. És most itt állnak a néma koporsó mellett: a csüggedő család, a tanítványok serge, a jó barátok és kartársak, a társadalom széleskörű képviselői, kik mindannyian könnyeikbe fojtják lelkűk bánatát. Oh ki tudna ennyi tenger fájdalmat megmérni s ily sötét gyászt festeni! ?

Csoda-e hát, jó Atyánk, ha ilyenkor egy pillanatra a fájdalom és gondolkozó értelem elnyomja bennünk a hit szavát s önkénytelenül kérdezzük: ez hát az emberi élet? Azért vannak a kapcsok, melyek a rokonlelkeket összefűzik, hogy idő előtt szétszakítva, annál nagyobb legyen csalódásunk? Azért vannak nagyra- törő vágyaink s magasan szárnyaló tehetségeink, hogy egy bizonyos, magasba fölemelkedve, annál nagyobb és fájdalmasabb legyen a lezuhanásunk? A mi verejtékes vetésünk után nem jön el az aratás ?

Bocsáss meg jó Atyánk, ha egy pillanatra hitünket elnyomta az okoskodó értelem. Mi azért csak visszatérünk hozzád, mert hiszünk a te örök gondviselésedben. Hisszük, hogy te a legjobban tudod, hogy mit és miért cselekszel. Hisszük, hogy múlandó csak az, ami porból való, de a lélek, a szellem, a gondolat, az örökkévaló. Itt is csak az a törékeny test lett semmivé, de a magasan szárnyaló lélek ott van azoknak a nagy szellemeknek a honában, akiknek oly lelkes apostola volt.