Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1914

— 62

győződésének kierőszakolása. Ma, amikor még lelkünk fáj a minden nap rázúduló csapásoktól, győzelemről beszélni annyi, mint hinni a jogban és igazságban, hinni hazánk jövőjében, hivatásában; hinni abban, hogy ebben a világban az isteni világrend törvényei uralkodnak; hinni abban, hogy ez az Isten teremtette föld a jó uralma alatt áll, amely koronként, rövid időre elhomályosulhat, de csak azért, hogy később annál ragyogóbb fénnyel törjön elő. A jó uralma olyan az erkölcsi világban, mint a gravitáció törvénye a világmindenségben. Ha ez az összetartó, éltető elve, pillére hiányoznék a világegyetemnek, összeomlana a mindenség tehetetlenül. Azért csak remény és türelem s halálig hű kötelességteljesités! Ügyünket pedig ajánljuk az igazságos Isten kezébe s a többit bízzuk a mi hős hadseregünk fegyvereire.

Imádság

az ifjúság március 15-iki ünnepélyén a templomban.

Mondotta: Vári Albert vallástanár.

E történelmi pillanatban meggyújtjuk lelkűnkben az emlékezet tüzét s gondolatban visszaszállunk a múlt idők fényes legendás napjaiba, óh örökkévaló Isten! Nem azért kutatjuk föl a múlt dicsőséges eseményeit, hogy lelkünk azoknak fényében gyönyörködve feledje a jelen keserűségeit és súlyos megpróbáltatásait, hanem azért, hogy azokból hitet, önbizalmat és lelkesedést merítsünk, s erőt nyerjünk mostani kötelességeink teljesítésére, hogy látva hatalmad erejét, mellyel hazánkat és nemzetünket a súlyos napok kínzó örvényei között is fenntartottad, ébredjen lelkűnkben egy szebb és boldogabb jövendő bíztató reménysége.

Az emlékezet tündéri világánál megjelennek lelkünk előtt azok a régi idők, amelyekben gondviselésed keze kijelölte a mi lakóhelyünket a hatalmas védő Kárpátokkal szegélyezett szép földön, ezeken a vadregényes hegyeken és búzatermő áldott rónaságokon. Elvonulnak lelki szemeink előtt azok a hős bajnokok, szép magyar leventék, akik életükkel s vérük hullásával szentelték meg előttünk ennek az istenáldotta földnek minden porszemét. Látjuk emelkedni