Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1914

— 54 — nek. És mi nagy időket élünk, melyekről fiaink és unokáink cso­dás regéket és hőskölteményeket fognak tanulni. A mai magyar fiatalság élete lesz majd az a történelmi olvasókönyv, melynek sorait utódaink lobogó lelkesedéssel, könnytől ázott szemekkel, „áldó imádsággal“, vagy néma bánattal fogják olvasni. Vigyázzatok, hogy legyen ezeknek a napoknak történelme a jövő nemzedék hazaszeretetének bibliája. Úgy éljetek, hogy a jövő néz reátok; az figyeli munkátokat, forgolódástokat, hogy majd igaz Ítéletet mondhasson felettetek. És vigyázzatok, magyar ifjúság, nehogy ez az ítélet kárhoztató lehessen; nehogy méltatlanok legyetek arra az idősebb, edzettebb ifjúságra, amely most vérét ontja édes hazánkért, ezért a drága magyar földért, melynek minden göröngyét őseink vére szentelte meg és nemzeti becsületünkért, melyet szentségtörő kezek már-már tépdesni kezdettek. Most véresen komoly igazság lett a „rendületlenül“. Az elmúlt évtizedek békés munkájában csak szánkon hordoztuk a hazaszeretet igéjét, szívünk megrezzenése nélkül énekeltük nemzeti imádságunkat; ha értettük is, nem éreztük szí­vünk mélyéig annak igazságát. E nagy napok fergetege felráz álmos közönyünkből s az eleven élet megcáfolhatatlanságával bizo­nyítja, hogy nem az ifjúság ábrándja, hanem halálosan komoly, mert az ösztöni életben gyökerező valami az a hazaszeretet. Most már nemcsak értjük, hanem érezzük is, mert minden nap újból és újból szívünkre dobbantja: „a nagy világon e kívül nincsen számodra hely". S ha atyáitok, idősebb testvéreitek ott künn a vészek között, „dúló csatákban“ nem szavakkal, hanem tettekkel bizonyítják: „tied vagyok, tied hazám e szív, e lélek“; nektek épp oly lelkesen, épp oly készséggel, épp oly elszántsággal kell vállal­notok és teljesítenetek, amit édes hazánk tőletek kiván. És mit kíván tőletek ? Azt, hogy minden jóravaló készséget és érzést, amit a természet belétek oltott, igyekezzetek a legmagasabb fokra fejleszteni, emberileg értve: tökéletesíteni. Mi módon ? kérditek. Úgy, amint az élet tanítómestere, a történelem tanít: a kötelesség­tudás és teljesítés, a rend, pontosság, az erkölcsi fegyelmezettség útján. Az egész világ bámulja a nagy német nemzet e kiváló eré­nyeit s ha 44 évvel ezelőtt a hatalmas német nemzet egységét és nagyságát a német iskolamester teremtette meg s a francia gloire-t ő semmisítette meg, ma e mindent kockára tevő nagy tusakodás­

Next

/
Thumbnails
Contents