Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1914
I. FEJEZET. Imák és beszédek az iskolai év folyamán. Imádság az 1914—15. iskolai év megnyitó ünnepélyén 1914. okt. 8-án. Mondotta: Vári Albert vallástanár. Gyermeki szivünk alázatosságával és mélységes vallásos érzésével keresünk tégedet oh mindeneket betöltő öfök szellem, jó Atyánk! Nem kérdezzük, hogy ki vagy te, mert véges értelmünk gyönge arra, hogy felfogja tökéletességed végtelenségét s lényednek kifürkészhetetlen titkait. Sőt, ha értelmünk be is hatolhatna titkaid mélységébe, ha gondolatban föl is emelkedhetnénk dicsőséged fénykörébe, nyelvünk szegény, hogy kifejezze fönnségedet. Nem kérdezzük, hogy hol lakozol, mert ha testileg meg nem közelíthetünk is, de hitünkkel megtalálunk az ég magasságában, a föld mélységében, szivünk titkos sugallataiban s hozzád való vágyódásaiban, a múlt eseményeiben, a jelen aggodalmaiban s a jövendő bizonytalanságaiban. Ott vagy az ifjú messze tekintő ábrándozásaiban és nagyratörő reményeiben. Ott vagy a férfikor nehéz munkáiban s áldásthozó sikereiben úgy, mint az öregség lemondásában. Ott vagy életünk örömeiben, haladásunk boldogságában ; de ott vagy csalódásunk és megpróbáltatásunk nehéz óráiban, létért való harcainkban s igazságért folytatott elszánt küzdelmeinkben. Te ébreszted fel lelkűnkben a tökéletesség vágyát, te oltod lelkűnkbe a fejlődés ingerét és te serkentesz, hogy a haladás végtelen útján közelítsünk hozzád: a szentség, jóság és tisztaság kiapadhatatlan kútforrásához. A hozzád való közeledésnek ez a vágya, a tudásnak ez a legyőzhetetlen szomja hozott el minket most ezekben
