Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1914
— 108 — tiszta, mert mi nem irigységből, nem valósíthatatlan ábrándok mámorától, nem a bosszú indulatától ragadva fogtunk fegyvert, hanem önvédelemből nemzeti létünk és becsületünk védelmére. És nemzeti erőnket, harci készségünket, bátor, támadó lendületünket még ellenségeink is elismerik és magasztalják. El ne veszítsétek tehát az önbizalmat s ez legyen részemről útravalótok . . . A tanítás fennakadás és megszakítás nélkül folyt s a tananyagot — itt-ott redukálva, a lényegesebbre korlátozva — el is végeztük. Természetes azonban, hogy ez a tanítás nem lehetett olyan alapos, olyan mélyenjáró s az elmében annyira megtapadó, mint rendes körülmények között. Azért az osztályozás is most nem egészen tárgyilagos tükre a tanulmányi állapotnak; inkább szépíti azt. Ebben az eljárásban — nézetem szerint — van egy kis nevelésellenes mozzanat, hogy mi akkor szállítjuk le a mértéket, amikor az idő mindenkitől erőinek legteljesebb kifejtését követeli, amire csak képes. De hát számoltunk bizonyos körülményekkel, amelyek előtt lehetetlen volt szemet hunynunk. Ezért vegyétek komolyan szívetekre, hogy a nagy idők mindnyájunktól a legnagyobb erőkifejtést követelik. A német nemzet ebben az élet-halál harcában kivívott eddigi sikereit a kötelesség feltétlen teljesítésének köszönheti. Ezt a kategorikus imperativust egy nagy bölcsétől tanulta, aki 100 évvel ezelőtt, mikor Königsberg előtt dörögtek az ágyuk, gondolataiba mélyedve alkotta meg a kötelességteljesítés tizparancsolatát. Most hálával telt szívvel gondol ez a nagy nemzet e nagy tanítójára. Ezt a példát rátok alkalmazva, arra intelek, hogy az idén szokatlanul hosszú vakációt használjátok fel munkára és tanulásra. Az idő az emlékezetből sok képzetet, tudást kimos. Esős időben elő tehát a könyvet s igyekezzetek tudástok hézagait és hiányait kiegészíteni . . . És most nyolc hónapi közös munka után eltávoztok innen. Találni fogtok gyászos asszonyokat, síró árvákat, aggódó és gondülte arcokat. Árasszátok el fiatalságtok derűjét, telketek önbizalmát mindenütt, ahol jártok-keltek. És ne feledjétek, hogy vitéz katonáink nektek biztosítják a nyugalmas jövőt életük, épségük árán s erre a jövőre méltókká, érdemesekké kell tennetek magatokat. Isten áldása legyen rajtatok s édes hazánkon I Az 1914/15. isk. évet bezárom.
