Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1913
21 — nél az Isten újabb megjelenés© bebizon'yíttatott. Ezért újakkal és jobbakkal helyettesíttetni, ha ezek kijelentésé- látjuk, hogy a bibliában más helyeken is, de különösen a Jéizus új fogalmainak tcrjeszlés'énél az írók mindent elkövetnek arra, hogy az istenség (jelenlétéi, személyes működését vagy legalább jóváhagyását az emberek előtt bebizonyítsák. A Jézusról szóló lijtestam ént nini tudósításoknak egy jelentékeny része éppen ennek a törekvésnek .szolgálatában áll. i A theisztikns felfogás mellett azonban az elültetésnek, a tekintélyre emelésnek e szüksége egészen elenyészik. Az új fpjgalom e felfogás szerint nem külső úton. kerül az emberbe, hanem megfigyelés, tapasztalás és elmélkedés útján. Nem is isteni, nem abszolút és nem tökéletes az, hanem emberi, amely újabb megfigyelés és bővebb tapasztalat állal változhatik és tökéletesedhetik, de az isteni szentesítést a maga helyes és igaz voltájval hordja önmagában. E felfogás szerint a Jézus tanításai nem láziért helyesek vagy 1 igazak, mert azokat ő mondotta, vagy mert azokat általa az Isten jelentette ki, vagy hogy benne éppen az Isten testesült meg: ős tanított, hanem azért, mert azokat mai tapasztalataink éis gondolkozásunk is helyeseknek és igazaknak ítéli. Mihelyt olyan nézetei vagy eljárást tételezünk fel Jézusban, amelyet a mi tapasztalataink és ítéletünk nem erősít meg és nem tud helyesnek és igaznak tartani, laz azonnal elveszti előttünk belső tekintélylét bármilyen erős külső bizonyíték mellett is, vagy pedig magunk jutunk meghasonlásba önmagunkkal és semmisítjük meg énünket. Ez új felfogás szerint a kijelentés nem külső, vagy természet fölötti lés csodás isteni ténykedés, hanem belső jelenség, mely a lelki élet törvényei szerint jelenik meg és jelent meg úgy a prófétáknál, mint Jézusnál és más nagy telkeknél is, akik magukat a kötött .tekintély, a legálizmus járma alól felszabadítva és önmagukhoz hívek maradva hirdették azt az Istent, amely az ő lelkűkben volt. Ez a kijelentés nem holt betű, hanem élei,
