Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1913

— 201

taidhoz, az intézethez, amelynek huszonkilenc év óta munkád javarészét szentelted. Huszonkilenc év óta munkatársam a gyógyszerésznövendékek kiképzésében, tudományos készültségfcd, paedagógiai tapasztalatod, szakmádnak odaadó szeretett', hív kö bclességlcl jesi lés és az ifjúságot megértő, jóságos indulatod huszonkilenc egymásra következő fiatal generációnak, munkatársadnak, barátidnak szerele tél, nagyrabecsülését, háláját szerezlek meg neked. Apák, akiknek tanulmányait husz-huszonöl év előtt vezetted, ide hozták hozzád fiaikat, hogy ők is részesei legyenek annak a szerető gondosságnak, amiben egyszer őket rész esi tét l ed.

Kgyelemünk, sőt bizonyára más egyetemek történetében is fehérholló számba mi nő ritkaságokhoz tartozik az a hű kitartás, hogy valaki oly hosszú időn át egy igénytelen, sok teherrel és felelősséggel járó állás fáradamait úgy elviselje, miként azt te tevéd. A le ambíciódat sarkaló motívum nemes volt és magas: egy helyesen felismert és híven betartod életcél A gyógyszerésznemzedék nevelésével, kiképzésével led hasznos szolgálatokkal szolgálni nemzeted, hazád kultúrájának ügyét. Nyiredy (iéza! méltó kincseket halmoztál az Ur szent zsámolyára.

Szerelted a természet el. Olt a szabad ég alatt sejtelmes ihlet szállta meg lelkedet- Feltárultak előtted az élet és fejlődés örök törvényei, amelyeknek alá van vetve a nagy mindenség. Láttad, hogy laz anyag ugyanegv. mely céljaikat szolgálja, amin virágillat, épugy, mini a mii lelkünk ideiglenesen megtapad; hunija voltál sokszor annak, hogy letarolt rózsalök a lél múltával újból kihajtanak és felvirulnak, a virág kélyhe új mézet termel, a föld melléből, sziklás tövéből újból és újból előtör az eilőbb lelán- volt víz kristály erezete láttad, hogy nincsen tél, mit tavasz nem kövlét s lelked meggyőződésévé vált a szellemi lény uiráébredősébe, öröké,leiébe veled hited, az az erős hil, hogy annak a világrendjében, »kit a bölcs lángesze föl nem ér«, minden álmot ébredés kísér.

A világosság örökéletére ébredt szellemed, mely előd a nagy titok leple immár lehullt, nyugtassa szeretettel rajtunk tekintetét, kik gyás zolunk. Gyászoljuk a buzgó tanárt, a hű munkatársat, a neiules embert, fenköll szivedet.őszinte, igaz jellemedet, a túrnád jobbot, amelynek szorításában feltétlenül megbízhatánk.

Búcsúzunk tőled. Hamvaid pihenjenek békén a haza