Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1913

— 196 —

Mi tégedet úgy ismeri ülik, mint egy péktányszerü családapát, aki sok vihart látott családot egymagad is fenn tudtad tartani. Amikor mindenki csüggedett, te akkor is bíztál; amikor más lemondott, te akkor is dolgoztál. Élő bálvány voltál szép családod körében, ahová a sok csapás és csalódás |ufán is a te szorgalmad és áldott jó kedélyed a megelégedés és a boldogság angyalait vilii' be. Ki fogja majd ebben a családban a le kedélyedet, szorgalmadat, hitves, jóságodat, atyai gondoskodásodat, testvéri és rokoni szeretetedet pótolni"?

De nem elmélkedünk tovább koporsódnál; mert mennél többet gondolkoznánk, annál sötétebb, kínosabb és mcgfejthetetlenebb talányként áll előttünk az. Mi hitünk szárnyain Istenhez emelkedünk és imádkozunk.

Vígasztalásnak és kegyelemnek szent istene! mennyei jó Atyánk, ki bölcsességed örök törvényei szerint küldöd el most a tavasznak életet adó leheletét, majd pedig az ősznek halált terjesztő fuvallatát: mélységes fájdalmunkban tégedet keresünk s őszinte és igaz gyászunkban hozzád küldjük megiszomorodott lelkünk bús sóhajtásait. Hozzád emelkedünk lélekben, mert e földön mindenütt csak a szomorú kétség fog el s kinzó kérdések aggodalma gyötör. Egyedül csak te gyógyíthatod meg szívünk fájó sebeit s a le bölcsességed sugarainál oszlik el lelkünk kétségbeesése. Csak te egyenlítheted ki e földi élet kiáltó igazságtalanságait és nagy ellentéteit.

Az ég tiszta és világos, mert azt bölcsességed sugarai világosítják; de mi iLL e földön csak mint egy homályos tükör által látunk. Az ég az igazság hazája, de mi e földön csak keressük ez igazságot. Az ég a boldogság helye; de mi itt alant legtöbbször csak űzzük a boldogságot, mint a gyermek a szivárványt. Pályánk rózsái szúrós tövisek között teremnek; örömeink poharába a bánat cseppjei vegyülnek A lavasz virágait a nyár heve perzseli el s reményeink idő előtt elhervadnak.

Mi is a mi földi életünk, jó Atyánk"? CsuUtme\ző, melyen a hősök elesnek s a gyöngék élvezik a diadal mámorát; versenglér, melyen nem a gyorsaké a futás, nem az erőseké a győzelem; .viralomvölgye, melyben aki legtöbbet remél és szeret, az a legtöbbet csalódik; út, amely a Golgotára viszem

Szomorú gondolatok ezek jó Atyánk, de igazolva látjuk ezeket itt a koporsónál, amelyben egy 53 éves pálya ért véget. Egy szép és nemes pálya ért véget itt szent