Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1913

miatt és részint a fennálló zavarok eltüntetésiéit célzó kísérletek és elméletek sokasága és ezek érdekeinek ellentétes volta miatt.

Nem lehet célom az, hogy ebiben a nagy zűrzavarban csak kísérletet is tehessek egy tanévet megnyíló értekezésben a nagy kérdés megoldására. Azonban óhajtom azt, hogy a kérdést lehető komoly alakjában vigyem azon ifjak elé, akik életüknek munkájúit a Jiéjzus (egyházának építésére és az ő elveinek megértésére és terjesztésére akarják szentelni. Nem kívánom, hogy szavaimat megdönthetetlen igazságoknak tekintsék s esetleg egyéni felfogásomat mindjárt a saját magokévá is tegyék, mert meggyőződésem, hogy mindenki sziámiára csak az az igazság, atnit saját maga megvizsgálás, tapasztalat és elmélkedés után igazságnak elfogadott. Ha azonban szavaim és az azokban nyilvánuló pézeteim gondolatokat ébresztenek és esetleg munkásságra is serkentenek egyeseket a kérdés tanulmányozása körül, célom teljesen el lesz érve.

Űj századunk teológiai gondolkozásában a legsajátosabb és legjellemzőbb jelenség annak az elméletnek makacs előtérbe jutása, mely a Jézus történeti létezését egyenesen megtagadja s őt az emberi képzelődés költött alakjának, mitológiai személynek tartja, ki a valóságban soha sem élt, nem tanított, nem halt meg az ő tanításaiért és így a kereszténységet sem alapíthatta, hanem csak az egyformán képzelődő emberiek rokonszenve és érdeke teremtette és tartja fjejnn őt ma is. Ez1 elmélet egészen, újnak nem tekinthető, minthogy már a múlt század közepén kifejezést nyert Bauer Brúnó német teológusnál, mely ellen a pápai Syl'tabus már 1864-lbjen kijelentette, hogy téved az, aki azt tanítja, hogy mindkét testamentumban Vannak (költött mítoszok és maga Jézus Krisztus is »mythica fictio«.

Azonban mindeneseire új .az a komoly buzgó ság, mely ez elméletet jelen századunkban hirdeti, amely új meg új bizonyítékokat akar elméletének erősítésére elfogadtatni, amely a teológiai elmélkedés klasszikus ha-