Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1913

— 11

szel, hogy saját hibánkért másokat okolunk. Akkor majd szidni Fogják az intézetet s tanáraikat, hogy ezt meg azt nem adták meg önöknek. Petiig a leplezetlen, a tiszta igazság az, hogy maga a jó Isten sem tud segíteni azon, aki nem akar önmagán segíteni. A csupasz igazság az, hogy a lusta, rest, a tétlen és akaratnélküli nem hogy megtanulta volna, hanem még csak meg: sem Figyelte azt, amit elébe adtak s annál kevésbé igyekezett önmagái növelni, t ("> kél el est) í leni. Aztán keresik másban a hibát, igyekeznek másra kenni tudatlanságukat, mert hál legtöbb embernek ma is jól esik a más 'ajtója előtt seperni, más tizemében a szálkát megtelni és napjáéban a tje rendűt feledni. Nézzenek körül; az intézetek, a tanárok nem csináltak az ifjú Edisonból Feltalálót, Martineauból nagy teológust. Kantból híres bölcsészt, Channingböl nagy papot, Brassaiból egyetemes tudóst; önmaguk leltek azzá, amivé lettek, iönmiveléssel, iák arat erős munkával, egyéni becses foglalkozással. Avagy azt hiszik, hogy Kossuthot, Széchenyit, Deákot, egyik-másik protestáns vagy kiüli, iskola telte hallhatatlan hazafiakká? Tévednek. Voltaik s vannak jeles papjaink, kiváló, bölcs püspökeink, akik a teológia és bölcsészeti tárgyakból egy tizedét sem kapták az intézetektől és tanáraiktól, mint önök s mégis nincsen több óhajunk, mint az, hogy bárcsak megközelíthetné, nem mondom, hogy utolérhetné la mai nemzedék azokat. Igen! ifjú barátaim! Az egyes intézetek és tanárok rámutathatnak arra, hogy van szárnyuk s azt használni kell, megtaníthatják repülni és mi nem is akarunk többét — de aztán hogy repüljenek, az teljesen és kizárólag önöktől függ. Ezért nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy követve a nagyok példáját, igyekezzenek önmívelésre, szilárd akarattal, nemes ambícióval s ekkor sohasem lekicsinyléssel, lenézéssel, hanem mindig hálával fognak megemlékezni az intézetről, hol soha vissza nem térő ifjúi lelkesedéssel és erővel igyekeztek előkészülni egy magasztos pályára, hol átálmodták ifjúkori álmaikat, ábrándjaikat, hol egyszerű táplálék mellett is magukat egészségeseknek érezték,