Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1912

K%w/\y

* T*

(4^

V y i ' f'V “,JÍ.

I.

jóltevők emlékünnepe.

Brassai Sámuel emlékezetére.

1. Imádság.

Világosság szent Atyja! örök forrása a tudásnak és ismeretnek, a hitnek és szeretetnek, az örömnek és a reménynek! Hozzád jövünk, mert szent igéd tanítja s az étet tapasztalatai is mulatják, hogy «akik tebenned híznak, azoknak erejük megújul; mint a saskeselyük magasan repülnék; futnak és nem fáradnak, járnak és nem lankadnak el». Hozzád jövünk, mert erőd végtelenségéből merítünk hitet a munkára, lelkesedést kötelességeink teljesítésére és bizalmat a jövő bizonytalanságaival szemben. Hozzád jövünk, mert mint a múltat, úgy a jövendői is egyedül te szentelheted meg nagy kegyelmednek hat ártalan gazdagságát)ó 1.

Leborulva mélyen átérzett nagyságod előtt, hálát adunk azokért a megbecsülhetetlen testi és lelki erőkért és tehetségekért, amelyekkel minket megajándékoztál, s ez által olyan nagy dicsőségnek tettél részeseivé, hogy csak «kevéssel vagyunk kisebbek az angyaloknál». Hálát adunk különösen azon tehetségért, amelynél fogva emlékezni tudunk. Átélhetjük gondolatbán a múltat. Megele- venülnek lelki szemeink előtt annak szépségei és dicsősége. Föl ú julnak gondolatunkban az ősök nagy tettei, lelkes önfeláldozása, a haza és egyház érdekében kifejlett áldoza l készsége.

F pillanatban is az ősök szelleme leng körülöttünk jó Atyánk! Megújul előliünk kicsiny egyházunk lezajlott