Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1912

— 25 —

folytatóit, hogy dicső példádat szemlélve, ihletett merítsünk a munkára és lendületet az emelkedésre.

Azok a szellemi és anyagi javak, melyek boldog örököseinek érezzük magunkat, nem vesztek el, hanem most hozzák bőséges gyümölcsüket, termékenyítik áldásosán az elméket. Azok a tervek és javaslatok, azok az eszmék és gondolatok, melyek magyar földön a te elmédből pattantak ki először s melyekért akkor a meg nem értők, a lekicsinylők, a gúnyolódók légóival kellett harcolnod, ma már a közgazdaság, a művészet, a tudomány közkincsei. Neved fénye nem halványul, hanem mind fényesebben, mind nagyobb körben ragyog, amint a lassan múló évtizedek egymás után peregnek le.

Életedben egyedül álltái. Sasszárnyakon egyedül repültél^ lét és gondolat meredekein. Bejártad a mindenség zúgait, a csillagvilágok milliárdjaitól föl az isten képét viselő ember leikéig. Értelmed fénye világította irtaidat. Mi a gyermek bamba bámész- kodásával követtük repülésedet, vagy a képtelenség irigy kaján- ságával kicsinyeltük szellemed mérföldes lépteit.

S íme amit életedben nem tudtál elérni, elérted most: köréd gyűltünk mind, hogy érezzük szellemed érintését. Amit életedben csak ritkán élvezhettél: a világ elismerését, azt most önként hozza a jobban megértő, az elfogulatlanul ítélő utókor. Ami ellen annyi hévvel küzdöttél: az 50-es évek nagy kíméletlenséggel fellépő anyagelvüsége, mely tagadja az istent, a lelket s csak egy bálványt ismer el: az anyagot — csak történelmi emlék már.

Amit a lélektani alapon felépített nyelvtudományban elsőnek hirdettél, az ma már fundamentális tartó oszlopa a tudománynak Amit a nyelvtanítás módszeréről cikkeidben'és könyveidben megállapítottál, azt na y ujjongással fogadtuk s meg is tanultuk, mint külföldi importot. Sőt fel is fedeztek már halálod után jó egy nehány évvel e tekintetben is.

Ne bántson tehát senkit, ha még mindég kesergünk veszet- ségünkön s lássa be mindenki, hogy van okunk rá fájdalmunkban büszkélkednünk s rámutatnunk : íme ez voltál te s a miénk voltál.

Ezért jöttünk ide. Ide hozott az a szent kötelességünk, hogy tanúbizonyságot tegyünk hálánkról és fogadalmat tegyünk. Meg