Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1912

— 21

hogy nemcsak dért, hanem jeget jelentenek. Nagyon, de nagyon tévedtek. Nem Brassai állott távol tőlük, hanem ők Brassaitól. Brassainak egyik karja, a bal mindig ölelésre, a jobb mindig munkára állott. Nem volt érzelgős, de szívből szeretett. Nem fakadt könnyekre, de a könny láttára szíve a segítség eszközeit kereste azonnal. Kolozsvár utcáin még a kis gyermek is ismerte és nagy áhítattal súgták egymásnak: „ni, ez Brassai bácsi.“

De már igen is sokat időztem a humánus embernél. Talán meg is feledkeztünk a tanítóról, akit bizony joggal nevezhetünk a XIX-ik száz praeceptor Hungariae-nek.

Szorosan vett nyilvános tanítói működése hosszú életéhez viszonyítva rövid volt, mert a gimnáziumban 1837 - 1848, 1859 - ölig, az egyetemen 1872—1884-ig tartott, a mi összesen csak 27 csztenoő, 14 a gimnáziumban és 13 a kolozsvári Ferencz József tudomány egyetemen.

A gimnáziumban két évig történelmet és chronologiát, azután mathesist és physikát, földrajzot, mellékesen héber nyelvet is tanított. Az egyetemen az elemi mennyiségtan tanára volt, de nyugalomba vonulása után összehasonlító nyelvészetetés sanskrit nyelvet tanított.

Ez a 27 év köti Brassait a közép és felsőfokú iskolához, de életének többi része is, a 97 évből 70 teljesen a tanításnak volt szentelve. Egyik megjegyzésében azt mondja hogy 14 éves, a másikban, hogy 16 éves volt, midőn tanitni kezdett s attól kezdve soha sem szűnt meg, mert saját állítása szerint mindent azért tanúit, hogy másoknak megtaníthassa. Hozzá tehetjük, hogy minden tudását úgy tekintette, mint a mások javát. Határtalan örömet szerzett neki, ha valakit megtaníthatott valamire. A tudományával is úgy bánt el, mint a pénzével, oda fordította, ahol szükséget látott.

Számtalan számú könyvének és hírlapi cikkének legnagyobb részét azért írta, mert valami mondani, tanítani, helyreigazitai valója volt. Életében legtöbb keserűséget azzal szereztek Brassainak, hogy nem értették meg, rosszul értették vagy féremagyaráz- ták. A Szilágyi Ferenccel folytatott Klió-pertől kezdve 1897-ig, mindenik polémiája oda irányult, hogy helyreigazítsa a hibákat és tévedéseket. 1832-től élete végéig minden dolgozatában vagy