Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1912
18 — részt vett a nemzeti mozgalmakban. Érdekes és elég változatos életének ismertetése kivűl esik mostani föladatunk körén. A jóltevő Brassaíval 1856-ban találkozunk ismét az egyházban, mert Pesten lakik, mint tanár, Szőnyi magánintézetében. Midőn tudomására jutott, hogy főgimnáziumunknak a bezárástól megmentéséért gyűjtés indult meg, 100 forinttal járult az alaphoz. 1858-ban fölhívják, hogy foglaljon el tanári széket, de miután az ő széke be voit töltve és új tanszék beállítására nem volt mód, Kelemen Benő és a Brassai többi barátai gyűjtést indítanak egy tanszék alapjára. Maga Brassai 1000 irtot ajánl föl. A tőke nem gyűlt össze, de Brassai lejött 1859-ben és tanítani kezdett. Ebben az évben meghívták az újonnan alakúit Erdélyi Múzeumba, meg is választották múzeumi őrnek, de még 1861-ben is tanít, s hogy egyházán segítsen, fizetésének felerészét, “260 frtot visszaajándékoz a pénztárnak. Az iskolától megvált mint tanár, de megmaradott mint felügyelő gondnok és jóltevő. A Farkas Sándor könyvtár díszes szekrényeit a saját költségein készítteti, a fizikai szereket kijavíttatja, valahányszor szükséges. A földrajz tanításához térképekről gondoskodik. Rendkívül gazdag könyvtárát a kollégiumnak ajándékozza és állandóan gyarapítja olyan könyvekkel, amelyeket az iskola a magas ár miatt nem vehetne meg. Nincsenek följegyezve, de nincsen is sem nevök, sem számuk állandó gondoskodásainak, melyekkel a tanulni vágyó szegény ifjakat, fiukat ér, leányokat célhoz segítette. Nem mondunk sokat, ha százra tesszük a számukat. Általánosan ismert jószívűségéhez vagy kerülő utón, vagy egyenesen is el tudott jutni, aki akart. Ha valaki figyelmeztette, hogy egy tehetséges ifjú megakadt a tanulásával, mert oly szegény, hogy nem tudja fizetni a tandíjakat, nem tudja fönntartani magát, Brassai kiadta a régi ismert útasítást: „jöjjön hozzám, vagy küldjék hozzám“ s biztosítva volt az illető összes költsége a tanulás 3—4 esztendejére. Brassai a jóltevésben is azt az eljárást követte, melyet az útazáson. A pénzét kétfelé tette, az egyik részt a menetelre, a másikat a jövetelre, midőn az elfogyott, visszatért és hazajött a másikkal. Bizony megesett, hogy a hónap utolsó napjaira semmi
