Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1912

— 16 Ilyen szerepet vitt Brassaí az ifjúság nevelésében.

Az iskola kiépítésében kezdeményező és akadályt nem ismerő reformátor.

Az ifjúsággal szemben azt a krisztusi szabályt tartotta: az életem is többé nem az enyém ; az iskolával szemben azt mondotta : életem, munkám és vagyonom a tied. Legelső lépésével, akkor amikor 1837. febr. 8-án megválasztották tanárnak, a választó főtanács színe előtt egyszerre föllépett, mint a szegény egyház Maecenása. Ne várjunk ezereket egy egyszerű hírlapírótól, de jusson eszünkbe a Jézus becslése, midőn az özvegyasszony a fillérét adta a szegények perselyébe. Többet adott, mint a gazdagok, mert ő mindenét adta oda.

Brassai feláll 1837-ben a főtanácsi gyűlésben és így szól; miután panasz tétetett, hogy az egyház szegény, a pénztár üres, nincs már miből a külföldi tanulásra elküldhessük az alkalmas ifjakat, én a magam szerény módja szerint ezennel fölajánlok 60 ezüst forintot. A jó példát a gyűlésen senki sem követte, mert elálmélkodtak, mint hajdan a jeruzsálemi papok, és azt kérdezték: szármarhatik e jó Názárethből?

Ezt a jól alkalmazott áldozatkészséget az tette nagyszerűvé és páratlan hatásúvá, hogy Brassait lekötelezte tanári működése tizenkét évére, sőt egész hosszú életére hasonló tettek szakadatlan folytatására.

Vessünk egy futó pillantást Brassai apró jótetteire is, mert igaza van gróf Zrínyi Miklósnak, midőn Mátyás királyról szólva azt mondja: Nemcsak egy lelki jóság teszi az embert fényessé. Nem is lehet oly erény e világon, amely csak maga emelje föl és tegye érdemessé az embert. Soknak kell ott concurrálni. Az egeket nemcsak egy csillag fényesíti és akit mi tejesútnak hiszünk, nem egyéb, hanem sok apró és láthatatlan csillagnak összegyűlése és világossága. Mikor azért sok ilyen lelki jó egy emberben férkezik, nem lehet az setétségben. Az ő erényeinek viliágossága előmutatja őt, amint a mi jó királyunkat minden időben cselekedetben és hasonlatosságban megmutatja. (Mátyás kir. emlékkönyv 80. 1.)

Az egyház pénztárnoka 1838-ban a tordai zsinati gyűlésen a garasos adakozás behozását javasolja 3 évre. 1841-ben a köröndi zsinat e helyett öt évre kötelező megajánlást kísérel meg.