Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1911
Megnyitó beszéd. Mondotta: Gál Jenő isk felügyelő-gondnok. Mélyen tisztelt közönség! Ismét innep van a családban. Megszaporodtunk. A tudományok két felkentje sorakozik az oktatás és nevelés érdemes bajnokaihoz, kik egyházunk e nehéz, de nemes feladata teljesítésében hivatásszerűen munkálkodnak. Egyházunk mindig az ősöktől öröklött kegyelettel és féltékenyen ápolta az oktatás és nevelés magasztos céljait, mint hivatása egyik irányát és létezése biztosítékának egyik fenntartó elemét. E felfogás szükségképpi következménye, hogy a tanári beiktatókat mindig egyházi innepeknek tekintjük, melynek innepélyesség'ét az az örömtelt érzés kelti fel, hogy ismét valakit, jelenben Önöket, tisztelt tanár Urak, szerencsések lehetünk a magyar kultúra és az unitárius érdekek szolgálatának eljegyezni. Az Önök tárgyaii a classica philologia és a zene külső nyil- vánulásában egymástól elüt, de lényegében ugyanazon irányt szolgálja: az igaz és szép eszményének megismerését, érzetének a lélekben való felköltését és megrögzítését. Tárgyaikat be kell illeszteniük az oktatás és nevelés egyetemleges célja szolgálatába. A gyermekben az embert socialis hivatása körében kell figyelmök tárgyává tenni. Az ismeretek terjesztése nem annyira cél, mint eszköz. Eszköze az öntudatos akarat, a munkaszereteft, aíz ölet nemes felfogásának, szóval a karakter kifejlesztésének. E célból feltétlenül szükséges a gyermek egyéniségének felismerése, rokonszenvének felkeltése, önbizalmának növelése s öntevékenységükben való jó- akaratu istápolás. A növendékek megalázása, önérzetöknek
