Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1911

— 49 —

ismernünk kell az emberek gondolkozási irányát, a szivek vágyát^ a lelkek óhaját s ezekkel szemken vagy mellett, mintegy kijelentőinek kell lennünk az isteni akaratnak. Nagy és fontos feladat vár tehát reánk. S ha lelkészek vagyunk kétszeresen nagyobb és fontosabb a feladat.

És önök ifjú barátaim a lelkészi, sőt az unitárius lelkészi pályán szándékoznak működni. Tudják meg, hogy a haladás szellemének lesznek képviselői! Érezniök kell ezért a nagy hivatást, a sok kötelességet, mely önök előtt áll és készülniük kell arra minden erejükkel.

Mozog, forr a világ, tusakodnak az eszmék, ma inkább, mint valaha. Mint az egyesek: gőz és villany erővel, sőt szárnyakon igyekszik előre menni minden eszme, minden gondolat. A bírálatra, a tárgyilagos kritikára alig van idő. Önöknek pedig, mint az isteni igazság és akarat kijelentőinek kell majd megállaniok az élet forgatagában. Készüljenek erre, még itt lesznek, ami vezetésünk alatt; majd ha távoznak: világos, józan gondolkozásukkal, mély tanulmányukkal, bátor, erős szónoklatukkal, gyöngéd szerető szívükkel. Mindeneknek felette pedig életüknek feláldozásával is, mert tudják meg, hogy ama perctől fogva, melyben eljegyezték magukat az előhaladás szelleme képviselőinek: életük többé nem az önöké, hanem a közügyé, a népé, az Istené.

Isten az előhaiadásnak, a tökéletességnek Istene, mi és önök az ő szolgái, az ő eszközei. A reactió mozog, de az előhaladást semmi meg nem kötheti. Van-e hitük, van-e bizalmuk ebben, van-e tett és akarat erejük? Ha van hitünk, ha van bizalmunk, tett és akaraterőnk, akkor a jövő a miénk. Az én hitem szerint: Isten velünk s ki lehet ellenünk !? E gondolattal kezdem munkámat és kezdjék önök is, hogy szolgálhassuk az előhaladás szellemét méltóan.

4