Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1911

— 47 —

miveltség és jólét előmozdításának.. Ezért akart ő vallási békét országában, ezért rendelte el, hogy a hivatalok betöltésénél ne a felekezeti egyensúlyra, hanem csak az egyéni képességre legyenek tekintette], ezért tett ő intézkedést a lelkipásztorkodás gyakorlására vonatkozóan is és ezért engedte meg, hogy a protestánsok is iskolákat alapíthassanak mégha ezek berendezése tekintetében a kormány által szabályozott kath. tanodák voltak is mintául állítva. Tagadhatatlanul a számítás, az emberi számítás jó volt és nem is Józsefen s talán még nem is az egyházakon múlt, hogy terve nem hozta meg a várt eredményt, hanem inkább azon, hogy a köz- pontosítást, az egységesítést, a németesítést célzó törvénytelen, alkotmányellenes, önkényü, most a nemesség, majd a nép ellen kiadott rendeletéi súlyos feljajdulást és ellenállást okoztak mindenfelé. Azon múlt, liogy az egykor Mária Terézia alatt „tyúkkal és kalácscsal“ megvesztegetett, most pedig önkényüleg elnyomatni szándékolt nemzet felébredett s önélete megmentéséért, fentartásáért még az aprólékos dolgokat is hatásukban figyelembe részesítette. A németesítéssel szemben jött a magyar ruha viselésének divatja s ha már nem latinul, hanem németül kellett írni és tanulni, hadd jöjjön a magyar nyelv. Az osztályok és egyházak közti különbség és türelmetlenség helyett hadd jöjjön az egység, ne egyes osztályoknak legyünk a képviselői, hanem legyünk mindnyájan: polgártársak; a külföld elől való elzárkózás helyett hadd nyíljanak meg sorompóink a francia szabad szellem, különösen Vol aire eszméi előtt. És tényleg ezek mind eljöttek s megvo't az a hatásuk a nemzetre nézve, hogy a magyarnyelv mivelésére egész gárda állt elő, kik hol önálló munkákban, hol pedig most alapított és indított hírlapukban élesztgették, biztatgatták a nemzetet egy szebb jövővel; továbbá, hogy az a korlát, mely fennállt a katolikusok és protestánsok közt legalább is leromlott annyira, hogy már II. Lipót alatt bár csak a méltányosság szavának hangoztatásával, kimondta az országgyűlés és később törvénybe iktatta, hogy a protestánsok vallásukat mindenütt szabadon gyakorolhatják; minden hivatal vallásra való tekintet nélkül töltetik be; egyházukat és vallásukat illető ügyekben, továbbá iskolák állításában és fenntartásában teljes önrendelkező joguk van, femnaradván a király legfőbb felügyeleti joga; könyveik felett a cenzúrát maguk gyakorolják, úgy azonban,