Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1911
— 33 — sosabb eszköze. A lelki élet olyan területei várják ill az éltető, sudárba szöktető hatásokat, melyeknek míveletle- nűl hagyását, elsivárítását, kiölését korunk épen az értelmi képzés túlságos kultuszának rójja lel hibául, Épen ezérl napjainkban az érzelmi élei növelését, mélyítését és gazdagítását mind jobban kívánják és sürgetik. Ennek a kívánalomnak az a tudományos felfogás az alapja, hogy az én, a személyiség épen legsajátosabb, legértékesebb aktuá- lilásában az érzelmeknek titokzatos és nehezen érthető életében nyilvánul. Goethe azt mondja egy helyt Werther szájával: «Amit tudok, azt mindenki tudhatja; de a szivem egyedül az enyém». Igen, az érzelem egészen sajátunk, kizárólagos birtokunk. Innen van, hogy oly igen nehéz és fájdalmas, egy érzelemről, pl. szereiéiről vagy barátságról lemondanunk. Tudományos meggyőződést, nézeteket fájdalom nélkül s gyakran változtatnak az emberek; érzelmeket sohasem fájdalom nélkül. Baj tehát ez irányban nincs. A nehézség ott kezdődik, hogy nincs még kellően kijelölve és biztosítva helye a többi tanulmányok között, nincs kitaposva az az út, amely az általuk munkába vett célhoz vezetne. Tehát új útak nyitásáról, új mesgyék vágásáról s így áttörésről van szó. S ez az, ami embert, egész embert kíván a barázdákra. Míveletlen mezők feltörésére és megnövelésére, új útak vágására hívta el a közbizalom. Legelőször kellett volna tennem, de utoljára hagytam, hogy sokáig visszhangozzék leikökben, hogy az ifjúságot, a jövő reményét, egy szebb, jobb, tökéletesebb, napsuga- rasabb jövő várományosait és kiküzdőit meleg atyai barátságukba és szeretetükbe ajánlom. Egy hosszú élet munkájára léptek velünk, régebbi vándorokkal, közös útra. Mostantól közös lesz a sorsunk, közösek örömeink, közösek bánataink. Mi bizalommal ajánljuk fel karlársi barátságunkat, ha értékesnek tartják, fogadják el jó szívvel és bizalommal. S végül még egyet. Gyümölcséről ismeritek meg a fát, mondja az irás. Mi a fáról ismertük meg a gyümölcsöt 3