Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1911

- 30 —

ges tudnivalókra szorítkozik, a zeneköltészet legkiválóbb alkotásainak élvezésében részesül. Kevés szó és sok zene: ez itt a jelszó. Az első Unterhaltungsabend Hamburgban volt s csakhamar Berlinben is utánozták, de itt gyermek- délutánok alakjában; a név mutatja, hogy valami kis változással, mely azonban a célt, a lényeget nem érintette. A zeneköltészet virágos mezején mindenki szabadon válogathat. Néha csak egy hang, máskor egy dallam, majd egy ária, végül a dalmű a maga teljes kompozíciójával az, ami a hallgatóság zenei tudását, hangulatvilágát növeli.

Amikor hazánkban is követésre talál a németek ezen törekvése, amikor érdeklődést látunk a műalkotások iránt á amikor zenei élvezetünket a cigány érzelgős rubatója, az orfeumok kupiéi s a silány operettek többé ki nem elégítik, akkor mi is meghonosíthatjuk ezeket az u. n. gyermekdél-, utánokat, amelyek mintegy kiegészítő részét képeznék az iskolai ének- és zenetanításnak.

Az iskolai énektanítás tehát akkor éri el legmagaszto- sabb célját, ha sikerül a nemesebb zenei élvezetek által az ifjúság lelkében az erkölcsi érzést fölébreszteni, táplálni.

Az az ifjúság pedig, amelyik előszeretettel kultiválja az éneket és zenét, az sohasem lehet erkölcsileg rósz, az mindig érezni fogja a zene üdítő, fölfrissítő, köznapiasság- ból fölemelő és erkölcsnemesítő hatását ; gondolatában, cselekedetében mindig csak azt követi, ami jó és szép s így lelkében megfinomulva nemesebb érzelmeit fejleszti ki, aminek eredménye: a vallás, «a természet minden szépsége pedig nem hat annyira a szívre, mint egy valóban jó ember látása, aki hitétől lelkesítve, csendes munkásságával, embertársai boldogításán fárad.»