Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1911
— 22 — egy logikai prius, ami nélkül semmi sem valósulhatna. Értékelméleti szempontból azonban az életnek önmagában értéket tulajdonítani nem lehet, mert az érték fogalma mindig valami megvalósítandóra vonatkozik; a norma implicite magában foglalja a kell-nek szükségességét; már pedig az élet pusztán magában tekintve csak egy tény, amely megvan s amelyről legfölebb azt mondhatjuk meg, hogy miben nyilvánul és mik föltételei, ez azonban a biológia feladata s így az ontológia körébe tartozik. Az életet tehát értékmérőül felállítani nem lehet, mert aki csak azért él, hogy éljen, hogy vegetáljon, az még legjobb esetben is pragmatista vagyis utilista állásponton állhat, feltéve, ha nem hédonista, aki: az életben, a vegetációban magában élvezetet talál. Az élvezet azonban értékmérő nem lehet, csak indexe, jelzője minden sikerült életfolyamatnak. Az élet értékéről csak akkor beszélhetünk, ha tekintetbe vesszük az egyeseknél vagy letűnt társadalmaknál azt a tartalmat, amit életükben megvalósítottak; értékről csak ott beszélhetünk, ahol az emberi szellem alkotásáról van szó, ahol az bármily alakban is, tehát tudományban, művészetben, kulturális intézményekben vagy másként megvalósította magát. Én ebben az álláspontban épen az élet absolut értéktelenségét látom. A görög értékelési álláspont történeti becse épen abban áll, hogy ezen a sok tekintetben mai nap is divó praktikus áramlaton felül tudott emelkedni s fel tud mutatni olyan korszakot, midőn igen sokan már önzetlenül (dswpÍYi; á'vsxsv) tudtak a logos való jelentésének mélyébe elmerülni. S ebből a szempontból igazat kell adnunk Rickert Henriknek, aki a biológiai életfilozófia értékelésében nagy visszaesést lát, sőt azt sok tekintetben kultúra ellenesnek tartja.* — Értéke csak annak az életnek van, 'melyben valaki bármily igénytelen módon megvalósította öntartalmát. Maga a tudomány és művészet s minden más alkotás, melyet modern életünkben kulturális jelzővel illetnek,, az * L. »Logos* c. folyóirat II. K. 2. füzet 157. 1.
