Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1911

— 151

csakugyan úgy van-e? És csodálkozással látták, hogy a völgy tele van vízzel, a hercegovinál vasút csaknem két óráig kanyarog partjain, anélkül, hogy végét érné. Épp ily érdekes látvány volt a Krupa is, hol már állandó tó is van, de a tavaszi áradások idején egész tengernek látszik. Nemsokára beértünk a Narenta folyó völgyébe, a vonatról láttuk Mostart jellegzetes török épületeivel, majd bejutottunk a Narenta szűk szurdokjába, ahol a hercegovinál vasút legérdekesebb része van s ahol a vonat folyton sziklabevágásokon, viaduktokon és hidakon át halad. Kiszállottunk ez út legérdekesebb részén, Jablanicán, hogy a kincstári vendéglőben megpihenjünk. Előre kialkudott lakásunkat magasrangu vendégek foglalták el s igy tovább kellett utaznunk Sarajevo felé, hova április 5-én reggel érkeztünk meg s a Central-szálló kényelmes szobáiban szállottunk meg, ahol a magyar tulajdonos igen jó ellátást adott. Két napig tartózkodtunk az annektált tartományok fővárosában, ahol megnéztük a főbb nevezetességeket: a mecseteket, az állami szövőgyárat, a múzeumot, a török negyedet és a török bazár-negyedet, mely utóbbi, kétségtelenül leginkább lekötötte az ifjúságot. Egy darab hamisítatlan törö'k világ ez, egy csepp a szláv tengerben, mert fájdalom, meggyőződtünk arról is, hogy épp úgy, mint Dalmácia, ez is teljesen elszlávosodott, a magyarokat gyűlölik s barátaink legfeljebb a törökök közt vannak, leszámítva a magyar hivatalnokokat és kereskedőket, kik az osztrákok mellett kevés számban vannak.

Sarajevóból 6-án este indultunk el s igy éjjel tettük meg az utat Boszna-Brodig. Visszatérő utunkban Szabadkán és Nagyváradon át jöttünk haza. Szabadkán kiszállottunk és megnéztük a várost azalatt, mig a következő vonat indult; úgyszintén Nagyváradot is, a honnan három órai időzés után az esti gyorsvonattal indultunk és este fél tizenegy órakor érkeztünk Kolozsvárra, ahol annál nagyobb örömmel fogadtak, mert a lapok kedvezőtlen hírei az adriai viharokról a legnagyobb aggodalmakat keltették a már-már azt hitték, hogy szerencsétlenség ért a tengeren. Még jó, hogy kollégiumunk igazgatója, dr. Gál Kelemen, sürgönyben fór-